Igaz mese következik. Vagy inkább tanmese?
Történt pedig, hogy a református egyház a ma­gyar kormány támogatásával óvodát épített Bánffyhunyadon. Nem az első magyarhoni támogatással felépült óvoda Erdélyben és bizonyosan nem is az utolsó – nálunk Temesben is szép példái vannak az óvodai-iskolai támogatásoknak. A bánffyhunyadi eset viszont külön figyelmet érdemel. Fel is lehet háborodni, lehet és kell ta­nácskozni – de a lényeg: sokan ügyködnek azon, hogy mi magyarok nehogy itthon érezzük magunkat Erdélyországban, Ro­mániában. És etnikai egyenlőségről szó sem lehet.
Kalotaszeg történelmi központjában az óvodaügy felkorbácsolta az indulatokat. A feszültség forrása, mint bizonyára sokan hallották-látták a hírekben: július kö­zepén felavatták a magyar állam támogatásával felépített új óvodaépületet. Szép, csinos – aki látta a fotóját, bizo­nyára egyetért velem. Annyira szép, hogy ettől a Szociáldemokrata Párt (PSD) egy helyi vezetője kijelentette: diszkrimináció lenne, ha csak a magyar gyermekeket szolgálná az új épület. Követelte, hogy a román és a magyar gyermekek egyaránt használhassák a jól felszerelt új létesítményt.
Álljunk meg egy szóra. Erre a magatartásra ismerünk természet nyújtotta példát, a fészekparazita kakukk viselkedését. A kakukkmadár, ugye emlékszünk iskolás korunkból, hagyja, hogy más ma­darak szépen felépítsék fészküket, s ezeket (mindig többet) a kakukkmadár meglátogatja és egy-egy tojást berak mindenikbe. Tudja a kakukk hova, mert oda megy (nádirigó, szürkebegy), ahol a gazda­ma­dár tojásai később kelnek ki, mint a kakukké. A frissen kikelt kakukkfióka mit tesz? Egy­szerűen kilöki a fészekből a fészektulaj madár tojásait.
Ugye tetszik érteni? Erdélyi városaink híres iskoláinak a sorsát ne feledjük. A Kolozsvár-bel­városi egykori református gimnázium csodás Petőfi utcai épülete 1902-ben készült el. 1948 után magyar állami iskola, 1959-ben még Ady Endre Magyar Tannyelvű Líceum a neve. Iskolaegyesítéssel hoztak ide román osztályokat, és lett Ady-Șincai Líceum. Az idők változnak, és a 80-as években Ady neve valahogyan lemaradt, majd a magyar osztályok is elfogytak. És ott áll az impozáns épület – a kolozsvári románság egyik büszkesége, a Șincai Líceum. Iskolatörténetet is gyártottak maguknak, amelyben önérzetesen vállalják az oskola 450 éves történetét – látható a neten. 1990 után a magyar osz­tályokat nem engedték vissza az épületbe, hanem az egyik hátsó épületet, a bentlakást kapták meg…
Hogy miért pont ez jutott eszembe? Talán kitalálják…
Szóval egy bánffyhunyadi szoc-dem tanácsos – a nevét nem tartom érdemesnek ide írni – csodás javaslattal jött: zárják be a városka két régi óvo­dáját, mindkettő ódon épületben működik, a román államnak valahogyan nem volt pénze a felújításokra, és a gyermekeket hozzák át az újba. Mert min­den gyermek egyforma a város vezetői szá­má­ra. Na ugye!… A liberális polgármester érezte, hogy a gondolatmenet sántít, egyeztető beszélgetésekre hívta az illetékeseket. A bánffyhunyadi református esperes kijelentette: bárkit befogadnak az óvodába, de az oktatási nyelv magyar: ez volt az elképzelés, így kérték az építési engedélyt – amit persze meg­kaptak.
Az egyeztetések sikertelenek voltak, a helyi ta­nács elutasította az új óvoda önkormányzati keze­lésbe vételét. A szocialisták mellett ellene szavaztak a liberálisok is – bár korábban a liberális polgár­mester hajlott a megegyezésre, de „mit mond a város románsága?”, mennyire jó román ő, ha a ma­gyarokkal tart? Az igazság? Nem számít…
Ha nem lehet a románoké is – ne legyen senkié az épület. Ebben a tanévben üresen fog állni. És nagy gondban van az a magyar bölcsődei csoport is, amelyet már beiskoláztak, és számára máshol a városban nincs hely. Szinte hallom a szoc-demes he­lyi képviselőt: úgy kell nekik, tanulják meg, ki az úr!!!
Igen, a kakukk. Ha a kakukk tudna kommuni­kálni emberrel, biztosan újabb fordulatot kapna a fészekparazita története. Miután megszületik a kis kakukk, lerombolná a másik fészkét…
Ugye tudják: az embernél nincs csodálatosabb!