A 22. Erdélyi Magyar Filmszemle, a Filmtettfeszt eseményeiről beszélgettünk Keresztes Péter szervezővel, a Román TV Temesvári Körzeti Stúdiójának szerkesztőjével, aki a kolozsvári kollégáival együtt maga is hozzájárult az idei fesztiválra ajánlott filmek kiválasztásában. Ezek között az alábbi címek szerepelnek. A legfrissebb magyar filmek: Külön falka, A legjobb dolgokon bőgni kell, Toxikoma, Kilakoltatás, Magyar passió. Klasszikus mesterművek: Pókfoci, Eszkimó asszony fázik. Dokumentumfilmek: A szocializmus hátsó bejárata, Erdők nélkül nincs Erdély. Rajzfilmek: A kuflik és az Akármi. A seregszemle első hajrája után a hétvégétől kilenc városban folytatódtak a Fimtettfeszt rendezvényei, nevezetesen: Temesváron, Aradon, Gyergyószentmiklóson, Bihardiószegen, Marosvásárhelyen, Brassóban, Nagybányán, Szamosújváron, Tordaszentlászlón.

Keresztes Péterrel a temes­vá­ri vetítések után beszélgettünk a Filmtettfeszt idei szer­ve­zésének sikeréről.
Már az első szakaszban nagy volt az érdeklődés a fesztiválon bemutatott filmek iránt: látszott, hogy hagyománya van ennek a filmes seregszemlének. Sokan vol­tak idősek, de fiatalok is a nézők között, örömmel jöttek moziba filmet nézni. Magam részéről igye­keztem úgy válogatni a filmek kö­zül, hogy minden korosztálynak legyen megfelelő alkotás, a köny­nyebb vígjátéktól a keményebb dráma műfajáig.

Szerencsére Temesvár sem marad ki ezekből a filmes él­ményekből.
Temesváron is immár nyolc éve szervezzük a magyar filmek vetítését, egy év a járvány miatt maradt ki. Nagyon örülök, hogy végre moziteremben is vetíthetünk, nemcsak a Temesvári Csiky Ger­gely Állami Magyar Színház stú­dió­termében. Szerintem fontos, hogy a filmeket moziban nézzük, s legyen lehetőség azokról beszélgetni is, vagyis, hogy legyen olyan esemény, mint amilyen a színházba-, moziba járás volt.

A filmek melyik műfaja vonzotta jobban a közönséget?
A játékfilmek iránt nagyobb az érdeklődés, de fontosnak tartottuk, hogy dokumentumfilmet is iktassunk be a Filmtettfeszt idei mű­sorába. Ragaszkodtam hozzá, hogy hozzuk el Temesvárra a ki­választott dokumentumfilmet, amely­nek van temesvári vonat­kozása három itteni szereplővel. Szándékunk, hogy a mai fiatalok ismerjék meg: milyen volt a hetvenes-nyolcvanas évek sajtója.

Hogyan zajlottak a Filmtett­feszt temesvári vetítései, és milyen volt a közönség érdek­lő­dése?
Nagyon örülök, hogy sikerült idén is megszervezni a Filmtett­fesztet városunkban is. Két napot a Victoria (Győzelem) moziban és egy nap a színház stúdiótermében nézhettünk filmeket, egy dokumentumfilmet, egy régi filmet és négy friss magyar játékfilmet.

Első alkalommal választottak a filmvetítések számára adekvát színhelyet.
A nézők is jó ötletnek tartották, hogy idén moziban is szerveztünk vetítéseket. A felújított Győzelem moziban kiváló feltételek között tarthattuk meg műsorainkat. So­kan mondták, hogy végre igazi mozis élményük volt, hogy újra felfedezték azt a mozit, ahova még a kilencvenes években is jártak filmet nézni. A nézőszámmal is töb­bé-kevésbé elégedettek lehetünk, mintegy 40-50 személy volt a né­zőtéren egy-egy vetítésen, akiknek mintegy 80 százaléka magyar. A román honfitársaink érdeklődése kissé elmaradt a várakozásunktól, talán jobb népszerűsítéssel eredményesebben mozgósíthattuk vol­na őket, ám így is örülünk, hogy számukra is megmutathattuk: milyen Magyarországon a mai film­termés.

Melyek a Filmtettfeszt szer­vezőinek jövőbeni tervei?
A jövő évi műsor még isme­ret­len, de tekintettel arra, hogy 2023-ban Temesvár Európa Kulturális Fővárosa lesz, a kolozsvári kollé­gák számára is kiemelt helyszín Temesvár. Valószínűleg jövőre is visszajövünk a Győzelem moziba, sőt más mozihelyiségbe is szívesen megyünk filmet vetíteni, mert bebi­zonyosodott, hogy filmet nézni iga­zán legjobb a moziban. Ter­mé- szetesen hálásak vagyunk azért, hogy a színházunkban is van erre lehetőség.

*

A temesvári vetítések péteken, A szocializmus hátsó bejárata cí­mű dokumentumfilmmel kezdőd­tek a felújított erzsébetvárosi Bălcescu (Telekház) téri Victoria moziban.
Rendező: Csibi László. Sze­replők: Ágopcsa Marianna, Balázs János, Bodó Barna, Bodor András, Bögözi Attila, Borbély László, Boros Zoltán, Cseke Péter, Erdélyi Lajos, Feleki Károly, Gajzágó Márton, Gálfalvi György, Graur János, H. Szabó Gyula, Kerekes György, Király László, Kiss Éva Mária, Muhi Sándor, Muzsnai Árpád, Nagy Béla, Nagy Miklós Kund, Péter Sándor, Puskel Péter, Szabó Zsolt, Székedi Ferenc, Szereknyés János, Szilágyi N. Sándor, Tibori Szabó Zoltán, Tóth István. Operatőr: Udvar Ferencz, Csoma Sándor. Vágó: Tyukodi Dániel. Zene: Venczel Péter. Producer: Gulyás Gyula.

A címbeli utalásról a film fel­vezetőjében olvasható: az 1989-es rendszerváltásig, a romániai – el­ső­sorban magyar nyelvű – média munkatársainak, kulturális ágak képviselőinek, valamint a hatalmi struktúrák kiszolgálóinak eseten­ként anekdotába forduló történe­teire utal. A dokumentumfilm sze­mélyes élményeken, tapasztalatokon és visszaemlékezéseken keresztül – a cenzúra és az öncenzúra következtében előállt hely­zetek és esetek gyűjtésével, ér­tel­- mezésével – idézi fel a Nicolae Ceaușescu nevével fémjelzett sajátságos kort.

Szubjektív gondolatok

A szocializmus hátsó bejárata című dokumentumfilm temes­vári vetítése után.
A szocializmusnak nevezett má­sodik világháború utáni korszakból a Gheorghiu-Dej utáni, Ceauşescu nevéhez fűződő évek ma már azok számára is a múlt homályába távolódó történelem, akik az eseményeket átélték. Még a dokumentumfilmben szereplő írók és újságíró kollégák is inkább a Ceauşescu diktatórikus rend­sze­rének visszásságaiból fakadóan, az önkény ukázainak sikeres, de koc­kázatoktól nem mentes kijátszásait idézték. A film szereplőinek meg­szólalásaiból így is megelevenedik az a küzdelem, amit a fokról fokra súlyosbodó diktatórikus eszközök al­kalmazásának közepette folytat­ni kellett magyarságunk, nyelvünk megtartásáért a folyamatosan erő­södő nacionalista uszítás légkö­rében. A Ceauşescu szocializmusa egyszínűségre törekedett, írtózott a hatalommegosztáson alapuló va­lódi demokráciától. A sajtóra kü­lön­böző formában rátelepített cen­zúrát az éberség fegyverének szánta, de harcot hirdetett minden olyan veszedelemmel szemben, ami nyugat felől áradt volna fe­lénk. A független nemzetállam meg­hirdetése csupán porhintés volt, Ceauşescu csak formailag fordult szembe az Unióval (a Szov­jetunióval) – hangzott el a filmben is. Miközben a diktátor kiválóan érezte magát keleten, többek között Kínában, ahol a kommunista ország házigazdái pontosan tudták, hogyan kell tisz­telegni, kedvében járni a totalitarista rendszert építő párt­vezér- államfő előtt. A hataloméhes Ceauşescu túl hosszú, két évtized folyamán a szemünk láttára dege­nerálódott. Hovatovább megszállottja lett annak az általa meg­- hirdetett harcnak, amit az egyre pislákolóbb fényéveiben, a hőn sze­retett vezér nevével fémjelzett szocializmusunknak a süllyedő nyu­gati demokrácia ellen kellett folytatnia.
Szerencsére mindez a múlt. Fátylat vethetünk rá!…
Fátylat vethetünk rá?…
Graur János