Az Erdélyi Civil Akadémia keretében került sor december 9-én a temesvári Bolyai János Szakkollégium ter­mében az RMDSZ Temes megyei szervezete partnerségével Bodó Barna, a MCSZESZ (Magyar Civil Szervezetek Erdélyi Szövetsége elnöke moderálásával Vincze Loránt (fotó), európai par­la­menti képviselő, a FUEN (Európai Nemzetiségek, Föderatív Uniója) elnökének Az őshonos kisebségek és Európa című előadására. Bodó Barna há­zigazdai köszöntőjében ismertette Vincze Loránt újságírói, illetve politikusi pályafutásának fontosabb állomásait.
Vincze Loránt előadásában részletesen tájékoztatott arról a széleskörű és kitartó munkáról, amelyet a Minority SafePack polgári kezdeményezés kifejtett az Európai Unióban élő őshonos nemzeti kisebbséghez tartozó polgárok érdekében. Mint elmondta, a több mint egymillió uniós polgár aláírásával szándékoztak kinyilvánítani ötven millió őshonos kisebbség tagjainak elvárását, hogy az Európai Bizottság tűzze napirendre a kisebbségi jo­gokat biztosító szabályok megvitatását. Sajnos az aláírási akció sikeres eredménye ellenére 2021-ben az Európai Bizottság úgy döntött, hogy nem indít jogalkotást a csomagban foglalt javaslatok alapján. Noha a kezdeményezést több tagállam támogatta, amelynek képviselői szerint is hiányzik egy hatékonyan működő uniós kisebbségvédelmi mechanizmus. Pozitív eredményként könyvelhető el, hogy a javaslatot ellenzők és a EB döntése ellenére az Unió Bírósága a Minority SafePack álláspontját támogatja a kisebbségek jogai, a kulturális és nyelvi sokszínűség kérdése kapcsán. (Mellesleg Románia a fellebbviteli eljárás so­rán el­vesztette azt a pert, amelyet az EB ellen indított a Minority SafePack bejegyzése miatt). Az EB elutasításának indoklása: az EU megalakulása óta már számos intézkedést foganatosított a kisebbségek jogainak védelmére. Örvendetes, hogy végül mégis kikerült a kisebbségi kérdés a nemzetállamok kizárólagos hatásköréből.
Vincze Loránt előadását követően a lapunknak adott interjúban megerősítette, hogy Az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója (FUEN), az Európai Bizottság 2021-es elutasítása után sem adta fel a küzdelmet, továbbra is kitart amellett, hogy a nemzeti kisebbségek védelme a jelenleginél jóval nagyobb hangsúlyt kapjon az Európai Unióban.
Szerencsére sokan támogatják kezdeményezésünket. Németország kormányprogramjában is szerepel a kisebb­ségvédelem kérdése, de ide sorolható Hollandia és több európai ország, természetesen Magyarország is és más jelentős európai állam, illetve régió, ugyanakkor nagyon fontos a kisebbségek hatalmas tömegének a támogatása. Velük közösen elérhetjük, hogy legyenek olyan európai standardok, amelyeket betartatnak a tagálamokkal és amelyek a kisebbségek hely­zetét javítják. Elértük azt, hogy a legnagyobb és legbefolyásosabb szervezet lettünk, amely 75 éves múltjával, ma már nemcsak európai, hanem a világ 35 országának a kisebbségét képviseli.
Arra a kérdésünkre, hogy a kudarcnak is tekinthető elutasítás ellenére, ho­gyan lehet tovább fenntartani a célkitűzés lángját, Vincze Loránt el­mond­ta:
A kisebbségvédelem olyan politikai szakterület, ahol nem kecsegtet a könnyen elérhető, gyors győzelem lehetősége, ennek tudatában nem kudarcként éljük meg a történteket. Az igaz, hogy nem számítottunk annyi akadályra, amennyit elébünk gördítettek, de bí­zom benne, hogy azzal, amit eddig hozzátettünk és, amit a következő években is hozzá tudunk tenni az őshonos kisebbségek védelmének biztosításához, közelebb visz ahhoz, hogy legyenek kisebbségvédelmi standardok az Európai Unióban. Sikerült ráirányítani a figyelmet és napirenden tartani a kisebbségvédelmet az Unióban. Sok támogatónk van, tagállamok, régiók, nem utolsósorban az 50 millió ember, aki valamelyik kisebbségi nyelvet beszéli, ami önmagában hatalmas erő és motiváció is. Erőt ad munkánkhoz, hogy szükségük van erre a kisebbségben élő millióknak, szükségük van erre a fellépésre az erdélyi, bánsági magyaroknak. Tagadhatatlan, hogy voltak és maradnak nehézségek, akadályok. Magában a kisebbségek bekapcsolása is a közös munkába időben tellett, de az akadályt az Európai Bizottság gördítette elénk, amikor még be sem jegyezték a kezdeményezést, ahhoz, hogy elkezdődhessen az aláírásgyűjtés, azután meg kellett nyerjünk egy bírósági pert, ebben nekünk nem volt tapasztalatunk, az Európai Törvényszék nem foglalkozott polgári kezdeményezésekkel, a miénk volt az első, amely pert nyert, tehát a jogtörténelem szempontjából is újat alkottunk. Az akadályok továbbá abból fakadtak, hogy vannak tagállamok, amelyek nem akarják elfogadni, hogy legyenek kötelező európai normák, hogy az EU mondja ki: milyen jogokat kell biztosítani a kisebbségeknek. Ezt elutasítja Románia, Szlovákia, Görögország, Spanyolország és más országok, amelyek mintaállamnak tartják magukat a kisebb­ségek védelme tekintetében, de amiről tudjuk, hogy nem így van.
Vannak jobb életkörülmények között élő kisebbségi csoportok, amelyeknek tagjai elégedettek a sorsukkal, ők hogy viszonyultak a kezdeményezéshez?
Az ő támogatásukra is számíthattunk, megértették, hogy a pozitív tapasztalatukat másoknak is átadhatják. Például a dél-tiroliak, akik annak idején autonómiát kaptak, most példájukkal támogathatnak más kisebbségeket. Persze vannak kisebbségi szervezetek, amelyek elszoktak a napi munkától, az érdekvédelmi tevékenységtől, amelyek nem foglalkoznak azzal, hogy van-e közönsége a színházuknak, hogy vannak-e diákok az iskolában? A Minority SafePack kezdeményezés kinyitotta a szemüket, hiszen a csendes asszimilálódásba való beletörődés helyett rá kell venni az Európai Uniót, hogy figyeljen oda az őshonos kisebbségekre, úgy ahogy előszeretettel más kisebbségeket támogat.
Graur János