Ahogy minden évben, idén is tartottak meg­­emlékezést Temesváron az antikommunista népfölkelés és rendszerváltó forra­da­lom kitörésének évfordulóján és eredeti helyszínén, amely napra pontosan 1989. december 15-én vette kezdetét a Tőkés László református lelki­pásztor és családja erőszakos deportálását megakadályozni akaró hí­vek fellépésével.
A csütörtök délutáni ünnepélyes me­men­tót és tiszteletadást a „December 15. – A román–magyar szolidaritás napja” Egyesület ala­pí­tóinak tanácskozása előzte meg, majd sajtó­tájékoztató keretében ismertették a fej­leményeket.
A szóban forgó egyesület létrehozását ép­pen egy évvel korábban, a Ceaușescu-dikta­tú­rát megdöntő forradalom 32. évfordulóján je­lentette be Tőkés László Temes­váron, de azóta sem sikerült hivatalosan bejegyeztetni, a posztkommunista román ha­tó­ságok gáncsos­kodása miatt. Szándék­nyilatkozata szerint azzal a céllal jön létre, hogy ismertesse el december 15-ét az 1989-es forradalom kitö­ré­sé­nek napjaként, hiszen a forradalom azáltal vette kezdetét, hogy román és magyar nem­ze­­tiségűek az őket egyesítő szabadságvágy nevében szolidari­tást vállaltak ezen a napon az egykori temes­vári református lelkésszel és ellenzéki személyiséggel. Az egyesület alapítója Tőkés László mellett Gabriel Andreescu emberi jogi aktivista, Florian Mihalcea, a Temesvár Társaság elnöke, Kincses Előd ügyvéd és Szilágyi Zsolt politológus.
A sajtótájékoztatón Gabriel Andreescu elmondta: a törvény 30 napos határidőt szab meg a kormányfőtitkárságnak a névfog­la­lási kér­vé­nyük elbírálására, ám a hivatal mindeddig nem adott választ a tavaly decemberben benyújtott beadványukra. Ehelyett pótlólagos iratokat, nyilatkozatokat kért az alapítóktól. A hatósági akadé­kos­ko­dást indokolatlannak tartották, de minden igényelt iratot elküldtek, hogy gyorsítsák a folyamatot, mégsem kaptak sem pozitív, sem negatív választ. Márpedig e válasz nél­kül nem lehet bírósághoz fordulni az egye­sület bejegyzési kérelmével. A buka­resti egyetemi ta­nár elmondta: ezért kénytelenek voltak Kincses Előd ügyvédet, az egyesület másik kezdemé­nye­zőjét megkér­ni, hogy pe­res úton kénysze­rítse a kormány­főtitkár­sá­got a névfoglalási irat kiál­lítására.
Kincses Előd ügyvéd a sajtótájékoztatón azt mondta, meglehetősen furcsa, hogy meg­­annyi román–kínai, román–orosz, ro­mán–vietnami egyesület van, de ha egy román–magyart akarnak bejegyezni, és ha az a szolidaritás szót is magában foglalja, akkor annak az elisme­rését akadályozzák a ha­tóságok. Kincses elmondta: a közigazgatási bíróságtól azt kérte, hogy kötelezzék a kormányfőtitkárságot a név bejegyzésére. Emellett a romániai Országos Diszkrimi­nációellenes Tanácshoz (CNCD) is petíciót nyújtottak be az ügy kapcsán.
Tőkés László a sajtótájékoztatón bejelentette: az egyesületet ugyan még nem si­ke­rült bejegyezni, de máris kezdeményezi egy bizottság létrehozását, amely elindít­hat­ja azokat a kutatási programokat, amelyek­hez majd ez a civil szervezet biztosítja a jo­gi keretet. Úgy vélte: kutatni kellene a román–magyar szolidaritás kialakulását és azt, hogy a 90-es évek elején miként bonta­kozott ki egy pezsgő interetnikus párbeszéd Romániában.
Egy másik kutatásnak viszont azt kellene feltárnia, hogy kik és miként rombolták le „Temesvár szellemét”, miként térítették el a román–magyar szolidaritást, kiknek áll érde­kükben ez. Úgy vélte: e két kutatás bemutathatná, hogy milyen sokat nyert volna mind­két nép az 1989 utáni összefogással.
Tőkés László ismételten kifejezte a háláját a temesváriaknak azért, hogy amikor hívta őket, összegyűltek körülötte, és azért is hálás, hogy amikor a biztonságukat féltve elküldte őket, ott maradtak. Ezzel azokra a vádakra rea­gált, amelyek szerint ő maga nem állt a fel­ke­lők élére, nem vállalta 1989 decemberé­ben, hi­szen többször is hazaküldte a református pa­rókia előtt összegyűlt tömeget. Elmondta: nagy elégtétel volt számára látni a szolidaritástüntetést, amely a személye és a temesvári református gyülekezet mellett kialakult. Ugyan­akkor felelősséget is érzett az összegyűlt emberekért, nem szerette volna bajba sodorni őket, féltette az életüket, a biztonságukat. Ott állt előtte munkatársának, Újvárossy Ernőnek a példája, aki máig tisztázatlan körülmények között tűnt el 1989 szeptemberében, majd a holttestét két nappal később egy városszéli erdőben találták meg.
Délután a református templom falán álló emléktábláknál megtartották a hagyomá­nyos főhajtást: „Innen indult a diktatúrát meg­döntő forradalom 1989 XII 15” – szól négy nyelven, magyarul, románul, németül, szerbül a Bánsági Magyar Demokrata Szövetség által állított szerény emlékjelek felirata. Több mint három évtizede hirdeti és igazolja, hogy Romániában 1989. december 15-én indult meg a Tőkés László melletti szolidaritástüntetés, amely december 16-án Ceaușescu- és kommunizmusellenes tüntetéssé alakult. A kommunista hatóságok december 17-én a népbe lövettek, 20-án azonban a hadsereg már fraternizált a tüntetőkkel. A népfelkelés december 21-én terjedt át több erdélyi városra és Buka­restre. A diktátor hatalma 22-én dőlt meg. A rend­szerváltás évfordulója azóta sem számít hivatalos ünnepnek Romániában, sőt Te­mes­vá­ron december 16–20. között, Bukarestben december 21–22-én tartanak hivatalos megemlékező rendezvényeket a helyi és állami ható­ságok, szándékosan és alattomos módon hát­térbe szorítva a december 15-i „szikra­na­pot”, Tőkés László és hívei ellenállását, törté­nelemalakító sze­repét.
Demeter Sándor temesvár-belvárosi református lelkipásztor tartott alkalmi áhítatot az emléktábláknál összegyűltek körében, majd a tisztelgők – társadalmi és politikai szervezetek, egyházak és közületek kép­viselői, köztük a kolozsvári magyar fő­konzulátusé – elhelyezték koszorúikat, virágaikat, gyertyáikat, végül pe­dig közösen elénekelték a 90. zsoltárt: „Tebenned bíztunk eleitől fogva…”
A kinti megemlékezést követően benti fórumra került sor Visszatekintés a kezdetekre címmel, Szilágyi Zsoltnak, az Európai Lelkiismeret és Emlékezet Platform (Platform of European Memory and Conscience) vezetőségi tagjának moderálásával. Tőkés László püspök, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke tartott nyitóbeszédet, majd Lönhárt Tamás törté­nész, kolozsvári egyetemi docens beszélt a több mint harminc éve történtek valóságának és mai emlékezetpolitikai megközelítésének ellentmondásairól. Rámutatott: sem a mai törté­netírásban, sem a köz- és felsőfokú ok­tatás- ban nincs hitelesen és tisztességesen tálalva a rendszerváltozás kezdete, legfőképpen Temesvár, Tőkés László és a magyar reformátusok sze­repe, illetve a román–magyar szolidaritás korabeli kibontakozása van elhallgatva. Gabriel Andreescu, Florian Mihalcea és Kincses Előd hozzászólásaikban megerősítették és árnyalták mindezt, kitérve az egy éve vajúdó „December 15. – A román–magyar szoli­daritás napja” Egye­sület sokatmondó ese­tére is. A fórumon részt vettek és szót kaptak többen is az egykori szemtanúk és hívek közül, meg­idézve az ese­ményeket, rámutatva: egy­másrautaltságunk­ban nincs helye sem a történelemhamisításnak, sem az önérdekű, obskurus politikai klikkek keltette békét­lenkedésnek. (-)