Hungária fürdő – 2.

„A Bega felőli oldalon egy külön népfürdő is épül, kü­lön bejárattal és vezetéssel – tájékoztatott terjedelmes beszámolójában a Délmagyarországi Közlöny. – A népfürdő öltö­ző­termében 40 öltözőfülke lesz. A fürdőteremben pe­dig egy nagy lábfürdő és 16 darab különböző hőfokú zuhany. A népfürdőt is, mint a többi fürdőket, természetesen bizonyos órákban, nők is használhatják. A fürdők összes helyiségei központi gőzfűtéssel vannak ellátva. A pincét a nagy 11 kazánház, hol 5 darab kazán állítja elő a szükséges gőzmennyiséget, a szivattyúk helyisége, az intézeti gőzmosoda, a medencék foglalják le. Tekintettel arra, hogy a fürdőintézmény az egész pin­cét, föld­szintet és a félemeletet elfoglalja, úgy a fürdő 3000 négy­szögméter területen fekszik, és ha figyelembe vesz­szük, hogy minden hely jól lett kihasználva, úgy bizonyos, hogy a fürdő a legnagyobb für­dő, amit hazánk vidéki városaiban eddig egyáltalán létesítettek. A berendezésre nézve pedig bármely fővárosi fürdővel versenyezhet. A nagy medencék vízellátása a Bégából történik. A Béga-víz kétszeri szűrés és ülepítés után jön csak a medencékbe. Az ülepítésre egy 3000 hektoliter űrtartalmú vasbeton medence szolgál, mely külön az udvarban lett e célra épít­ve. Ezen kívül a padláson még 3 drb. összesen 600 hektoliter űrtartalmú vas víztartály táplálja a vízvezetéket. Ezen kívül 200 mm átmérőjű nagy mélyfuratú kutak is készülnek, melyek egymagukban is képesek a fürdőt vízzel ellátni. Az intézmény teljesen magánvállalkozás, és a város semminemű anyagi támo­gatásban nem részesítette a vállalatot.”
A pazar fürdőkomplexumot 1913 februárjában szándékoztak felavatni, üzembe állítani. Szervezési, beszerzési, szállítási és szerelési okok, nehézségek miatt a kitűzött, a be­ha­ran­gozott határidőt negyedévvel ki kellett tolniuk, el kellett halasztaniuk. A megnyitó ünnepségre 1913. június 6-án került sor. A vendégeket – köztük Geml József főjegyző, a polgármester-helyettes vezetésével számos városi tanácsos és hivatalnok, Szabolcska Mihály pap-költő stb. – az előcsar­nokban Székely László és felesége fogadta és köszöntötte. Tömör beszédében a műépítész rávilágított vállalkozása, be­ruházása előzményeire, indítékaira: „Üdvözlöm az urakat, és nagyon kö­szönöm, hogy látogatásukkal megtiszteltek. Amidőn Temesvár városának egy új kultúrintézménye megnyílik, nem mu­laszthatom el annak keletkezésére rö­vid visszapillantást vetni. A városnak már rég szándékában állott egy modern fürdőintézetet létesíteni, de oly sok kérdés várt megoldásra, a sok intézményt kellett negvalósítani, hogy a fürdő létesítésének kérdése egy későbbi időpontra volt elhalasz­tandó. Ily formán tűztem ki magamnak feladatul a fürdő létesítését a megvalósítás stádiumába juttatni, és hogy ezen helyet vá­lasztottam éppen annak magyarázata a Bega és a gyárvárosi park közelségében keresendő. Amikor önöket, mélyen tisztelt uraim, ezen épület előcsarnokában üdvözlöm, legyen szabad azt kifejezésre juttatni, hogy engem nem csupán az anyagi érdek, hanem a közérdek is ösztönzött, amikor a fürdőt felépítettem”. Bőkezűségéért, áldozatkészségéért, ami­vel hatalmas terhet vett le a város válláról, Geml József főjegyző a temesváriak háláját és köszönetét tolmácsolta, dr. Szigeti Henrik tör­vény­széki orvos pedig a fürdőt a tisztaság, a civilizáció fokmérőjének minősítet­te. Szakszerű magyarázatokkal, felvilágosítá­sok­kal szolgálva vezette végig a megjelenteket Székely Lász­ló a megcsodált, a min­denkit ámulatba ejtő létesítményen.
Az esztendő eseményeit áttekintve, felidéz­ve a Városi Közlöny nyomatékosan kiemel­te: „Egyik legjelentékenyebb mozza­nata volt városunk 1913. évi történetének a Hungária fürdőintézetnek a megnyitása. Mely kiváló szak­értelemmel megalkotva, magában foglalja a modern fürdőintézetnek mindama kellékét, melyek a lakosok egyéni tisz­ta­ságának, de gyógyítási szükségleteiknek is megfelelni képes. Tulajdonosának. S z é k e l y L á s z l ó városi műépítész-mérnöknek a fürdő-intézmény terén való elsőrendű szakismereteit azon humánus gondolkodás haladja túl, mellyel önzetlen mó­don a rendes fürdőárak tetemes alászállításával és fürdőórák helyes beosztásával a város nagy­számú tanulóifjúságának lehetővé tette az ed­dig annyira nélkülözött rendszeres fürdőzést.”
Már a kortársak is nagyon értékesnek tartották és minősítették a 15 lakás 49 szobája mellett az ultramodern Hungária fürdőt (a későbbi: Központi, illetve Neptun fürdőt) is magába foglaló 5 szintes, hatalmas oromzatú, meg­emelt tetőzetű, tornyos bérpalotát, amelynek Székely László volt – miként azt már jeleztük – nemcsak a tervezője, hanem a tulaj­donosa és üzemeltetője is. Rátermett, ötletgazdag fürdőigazgatónak bizonyult. Mint­egy kompenzáció gyanánt 381. közgyűlése 40.960 tanácskozási határozatával „egyhangúlag elhatározta a város közönsége, hogy a Hungária fürdő tulajdonosát, Székely László mű­építészt 1914. évi július 1-jétől kezdve három évre a fürdőjé­ben használt villanyáram díjainak az eddigi évi fogyasztás erejéig valamint a szóban forgó ingatlana után járó községi pótadók fizetése alól felmenti oly kikötéssel, hogy a városi vállalatoknak vezetők által kijelölendő munkásai részére a népgőzfürdő hasz­nálatát az említett három évi időtartam alatt díjtalanul megengedni tartozik.” A városi vasút­társaság ingyenes menettérti je­gyet biztosított mindazok számára, akik belépőt vásároltak a Hungária fürdőbe. Létezett egy kombinált bérlet is, amely közszállítási kedvezményeket biztosított a színház karzatára és a népfürdőbe jegyet váltó temesváriaknak.
Székely László I. osztályú mérnökként a VIII. fizetési osz­tály 1. fokozatába sorolva 1914-ben Temesvár városától 4400 korona fizetést, 1200 korona személyi működési és egyéb pótlékot, 1170 korona lakpénzt és 600 korona családi pótlékot kapott.
Kiegyensúlyozott, romantikusan szép és roppant impozáns a sarokfront valamint a belőle jobbra s balra letompulón kinyúló s be­süllyedő oldalszárnyak kigondolása és kivitele. A homlokzatot s a belső tereket is antik ihletettségű ornamentumok ékesítették. Az épülő Temesvár címen a Temesvári Hírlap 1912. má­jus 5-i számában közölt „szubjektív hozzászó­lá­sá­ban” Lengyel László azon véleményének adott hangot, hogy Székely László az épület homlokzatára nagy felületeket tervezett, amelyeket aztán kihasználatlanul hagyott, pedig „gazdag szépségek berajzolására” lett volna alkalma és lehetősége. Megítélésünk szerint a letisztult visszafogottságra, átgondolt, keresetlen mértékletességre törekvő Székely László szándékosan tartózkodott a robusztus saroképület túl­cicomázásától, homlokzata agyondí­szíté­sé­től, a gipsz-, a malter- és a cement ornamentumok, cirádák fölös használatától; a hangsúlyt mindenekelőtt a nemes tömbök, a stílusos vonalak szabad, zavartalan érvényesülésére helyezte. A félgömbös kupo­lával „megfejelt”, ékesített ikonikus lakó- és fürdőépület – amely­nek ünnepélyes felavatására 1913. június 6-án került sor – arányaiban harmonikus, lenyű­göző látványt nyújtott és nyújt. „Székely Lász­ló gazdag művészlelkét vitte bele eme leg­újabb akkotásába. Látszik, hogy minden egyes bútordarab, minden felírás az ő tervei szerint ké­szült, pompás harmónia, az alkotóművész egyénisége jellemzi az egész mű­vet” – szögezte le Egy igazi kultúrintézmény. A temesvári új fürdőről címen 1913. június 1-jei számában közölt méltatásában a Délmagyarországi Közlöny, amely arra is rávilágított, hogy új palotájában Székely László „oly hatalmas fürdő­­intézetet léte­sített, amely nem leli ma párját az egész vidéken, berendezés, pompa és célszerűség, tekintetében pedig vetekszik a fő­város legelőkelőbb fürdőintézeteivel, sőt ami a szak­bavágó modern újításokat illeti, messze túl is szárnyalja a fővárosi fürdőket”. A rozogává kopott felvonó, pár rozsdamarta vasmaradvány valamint néhány magyar nyelvű feliratos táb­lácska – csodálatos módon! – a történelem viharai, a tulajdonos és rendeltetés változások közepette és ellenére – napjainkig megőrződött.
A sallangtalan, puritán egyszerűség és célszerűség jegyében formálta meg édesanyjának, Székely Mihálynénak a Hungária fürdő tő­szom­szédságában emelt, s azzal összekapcsolt bérházát is, amelyen azért viszonylag könnyen azonosítható Székely László stílusának két-három jellegzetes, egyéni jegye, miként a Hungária fürdő Béga felőli oldalán emelkedő, egyszerűbb, visszafogottabb homlokzatú bérházon is, amelynek eredetileg Kiss Károly városi mérnök, Székely László sógora volt a tulajdonosa.