Duray Miklós
(1945. júl. 18. – 2022. dec. 30.)

Karácsonykor felhívtam, ígéretemhez híven. Ugyanis december elején nem volt jelen a 2022-es Szellemi Honvédő Díjak átadásának budapesti díszünnepségén, pedig a nemzeti összetartozás ilyen szimbolikus megnyilvánulásai mindig prioritást jelentettek számára.
December 10-én beszéltünk telefonon, hangja fakó volt, nyoma sem volt a rá jellemző játékosságnak, amellyel fura és érdekes nyelvi alakzatokat alkotott, mindig csodálatra késztetve. Azt mondta, nem tudja, mi a baja, még nem kapta meg a végleges labor-eredményeket. Hittem is, meg nem is, nem mondtam semmit. Megígértem, hogy karácsonykor felhívom. És ez volt a december 25-i beszélgetésünk, amikor hangja elfúló volt, erőtlen. Az ilyenkor szokásos kérdéseket egyszavasan válaszolta meg, majd sóhajtott egy mélyet: nagyon egyedül vagyok…
Kedves Miklós, Te már soha nem leszel egyedül, ott fenn, a legnagyobbak Panteonjában. Amikor 2015. április 29-én a temesvári Baráti esték akkori rendezvényén bemutattalak, azt mondtam, egy élő legenda jött el közénk, aki a felvidéki magyar ellenzékiség prominens képviselője. Diákkorában, 1965–68 kö­zött a pozsonyi magyar főiskolások és egye­temisták József Attila Ifjúsági Klubjának elnöke volt. Ezekben az években a függet­len Nyári Ifjúsági Találkozók egyik szer­vezője. 1978-ban megalapította a többek közt a magyar iskolák tervezett felszámolása ellen tiltakozó Csehszlovákiai Ma­gyar Kisebbség Jogvédő Bizottságot, és ennek 1989 decemberéig a szóvivője volt. A felesége köz­vetítésével kapcsolatba lépett a Charta 77-tel. Emiatt a követ­kező években megfigyelték, kihallgatták, megtiltották, hogy külföldre utazzon, többször tar­tottak nála házkutatást. Megvádolták az államrend felforgatásával és 1982. november 10-én letartóztatták. Tizenöt hónapig volt fogságban. Kiállt mellette a Charta 77 és a Magyar Írók Szövetségének egy része (Csoóri Sándor). Külföldi nyomásra a perét felfüggesztették, szabadon engedték, de a rendőrségi zaklatások ezután is folytatódtak, mert Duray nem hagyott fel az ellenzéki politizálással, részt vett a Charta 77 szóvivői testületének a munkájában. 1988-ban a magyar demokratikus ellenzék által létrehozott Szabad Kezdeményezések Hálózatának lett a tagja, előadást tartott az MDF egyik fórumán is a Jurta Színházban. Ugyanebben az évben a bécsi EBESZ utóértekez­let amerikai delegációjának nyomására visszakapta útlevelét és kiutazási engedélyt kapott. A Pennsylvania Egyetem meghívására feleségével az Egyesült Államokba utazott, politikai, politológiai előadásokat tartott, szakmailag Chászár Ede politológus-professzor, anyagilag az amerikai Magyar Emberi Jogok Alapítvány támogatta.
1990-ben pártot alapított Együttélés Politikai Mozgalom néven, az elnöke maradt 1998-ig Az első csehszlovák demokratikus parlamenti választáson 1990 májusában országosan a második legnagyobb támogatottságot élvező politikus (az első Václav Havel volt). Felsőházi tag a prágai parlamentben, majd képviselő a szlovák parlamentben. Politikai ellenfelei nacionalizmussal vádolták, miközben az Együttélés a különböző etnikumok közösségi érdekeinek védelmét vállaló mozgalomként a Liberális Internacionáléhoz csatlakozott, s Duray e szervezet egyik alelnöke volt, 1998-ig. Az 1994-ben létrejött Magyar Koalíció Pártja alelnöke 2010-ig, amikor felhagy az aktív politizálással. Civil vonalon folytatja, a 2001-ben alapított Szövetség a Közös Célokért szervezet elnöke. Közben politológiát tanít a soproni egyetemen.
Civil vonalon találkoztunk másodszor, ugyanis 1992-ben egy keszthelyi konferencián léptem oda hozzá, bemutat­koztam és elkértem a számomra emlékezetes előadásának a szövegét. Laza kapcsolatban maradtunk egészen a 2010-es évekig, amikor a civil mozgalmak szerepének újra definiálása, támogatáspolitikai kérdések okán lettünk eszmei és harcostársak. Szerepeltünk együtt Bécsben és Sopronban, Veszprémben és Budapesten. Meghívásomra Kolozsvárra és Székelyföldre látogatott, ezt követte a temesvári látogatása, amikor A hazától a nemzetig címmel tartott előadást. (Makkai Zoltán híradása olvasható a HÚSZ archívumában és a Szórvány Alapítvány honlapján.) Egy pozsonyi civil és egy komáromi egyetemi meghívást köszönhetek neki, mindkettőért köszönettel tartozom.
Igen Miklós, Te soha nem lehetsz egyedül, itt vagy velünk, bennünk, annak a magyarságért vívott közös küzdelemnek a felejthetetlen harcosaként, ahol társaid Sütő András, Csoóri Sándor, Szőcs Géza, Hámos László – valamennyien Veled vannak abban a bizonyos Panteonban.
Köszönjük, amit nekünk adtál, amit értünk tettél.
Bodó Barna

Kiemelt fotó: Kép a 2015-ös temesvári előadásról