Zászló-ügy. Itt van. Megint itt van. Újra itt van. Még mindig itt van.
És lesz is. Mert nem lehet elfogadni: amit szabad az egyik embernek, tilos a másiknak.
Vagyis: itt kell lennie. Azért, mert a zászlónak közös­ségi szimbólumként való használata jog. Általános és emberi. Mindjárt következik a magyarázat. Előbb lássuk a friss történéseket.
Németh Zsolt, a Magyar Országgyűlés külügyi bizott­ságának elnöke február elején bejegyzést posztolt fészbuk-oldalán, amelyben keményen megkérdezte: „A székelyek nemzetiségi jogait Románia a győztes hatalmak előtt az 1919-es kisebbségi szerződésben, valamint a háborúkat le­záró békeszerződésekben garantálta. Aurescu külügymi­nisz­ter úr kíváncsivá tett, hogy jó 100 éves adósságát és a strasbourgi bíróság ítéletét mikor kívánja teljesíteni Románia?” Az utalás arra a 2021-es strasbourgi ítéletre vonat­ko­zik, melyben az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) igazat adott Tőkés Lászlónak: a bíróság szerint a székely zászló kitűzésének ügyében a román hatóságok megsértették az Emberi Jogok Európai Egyezményének a vélemény­nyilvánítás szabadságáról szóló cikkét. Az előzmény: Tőkés László nagyváradi EP-képviselői irodájának erkélyére kitűzött székely zászlót a bihari törvényszék reklám­zászlónak minősítette és elrendelték az eltávolítását.
A bejegyzésre válaszul a bukaresti külügyminisztérium behívatta a magyar nagykövetet. Nem érték be a diplomáciai figyelmeztetéssel, Aurescu miniszter választ is megfogalmazott, szintén fészbukon: „Ami az úgynevezett Székelyföldet illeti, Romániában nincs ilyen nevű közigazgatási területi egység, ennélfogva jogosultsága sincs hiva­ta­los jelkép használatára.”
Álljunk meg egy szóra! Miniszter bácsi, ön kimaradt a politikai alapiskola I. osztályából. Nem sikerült megtanulnia, ki a politikai jogok címzettje, ki gyakorol(hat)ja a jogokat. Pedig egyértelmű: az ember, illetve emberek kö­zös­sége. És nem egy közigazgatási entitás – nevezzük azt bárminek. Az Ön Romániájában nincs Székelyföld közigazgatási értelemben, a mi, a magyarok Romániájában van Székelyföld, mint közösség.
Tetszik érteni, miniszter bácsi? Ha szükséges, tovább részletezem. Ön összekeveri az államot a polgáraival. Minden állam a polgárokért van. Amelyik nem a polgárokat szolgálja, az diktatúra. Ezt sikerült Önnek elfelejteni. (Hm…) Mindennek alapja az istenadta nép. Olténia nem azért van, mert Önök ott, a magas politikában, ezt kita­lál­ták (nem találták ki, ilyen közigazgatási egység sincs), hanem azért, mert a szellemes, furfangos és életrevaló ol­tyánok ezt a térséget kulturálisan és lélekben lehatárolták maguknak. Olténiát az oltyánok hozták létre – önmaguk számára. Egy percig sem érdekli őket, hogy a politikusok értik-e vagy nem, hogy mit jelent oltyánnak lenni. Vagy mócnak. Ugye, Önök szerint Mócföld sincs – pedig mennyi­re van. Tessék őket meglátogatni.
Ha kulturálisan, nyelvileg, hagyományok alapján a helyi lakosság kialakított egy térséget, annak nevet adott – akkor az létezik. S ha ezt sajátos szimbólumokkal jeleníti meg, ha himnuszban fejezi ki kötődését, ha zászlóval jelzi az együvé tartozást – azt senkinek nincs joga megkér­dője­lez­ni. Hiszen nem tesz mást, mint nyilvánossá teszi véle­ményét és kifejezi: ebben és ebben más vagyok, mint ti. Ha Ön jogász diplomáját nem a lottón nyerte – gondolom: nem –, akkor minden bizonnyal értelmezni tudja a strasbourgi bíróság döntését. Minden zászló – véleménynyilvánítás. Zászlója a közösségnek van, ezzel fejezi ki külön­bö­zőséget. Az állam (vagy a miniszter) nem mondhatja meg, miként vélekedjek/jünk magamról/unkról. Értjük ugye?
Tisztelt Miniszter Úr, megszólítom, mert nem hiszem, hogy elveszítette volna a józan ítélőképességét, azt sem, hogy képtelen jogszabályt értelmezni. Önt elkapta a román politika gépszíja – és ezért beszélt rosszul. Már nem a vi­lág­háborúk közötti időket éljük, amikor Románia a látszat­demokrácia kiváló példája volt. Ma Románia, EU-s jogi környezetben, égeti magát, ha hivatalos helyről az öné­hez hasonló nyilatkozat hangzik el. Ön nem ijeszt meg minket, de csodálkozunk, miként képes ilyen mélyre süllyed­ni – szakmailag.
Igaz, a román Parlamentnek sikerült szakmailag/jo­gászi értelemben hülyét csinálnia önmagából, amikor az erdélyi magyar közösség 2017-es kérését, hogy március 15-t nyilvánítsa magyar közösségi ünneppé – elutasította. Indoklás: nem fogadható el, mert bizonyos románokban ellenérzést kelt. Hol itt a jogi érvelés? És az érem másik ol­dala: 2020-ban ugyanaz a parlament június 4-ét román ünnepnappá nyilvánította: ugye ez Trianon napja…
Zászló-ügy addig lesz, amíg a román hivatalos politika be nem látja: ebben a kérdésben téved.