Három homlokzat

A kiváló, felkészült és tapasztalt, Temesvárott köztiszteletnek örvendő, a kiemelkedő, reprezentatív megrendelésekkel és feladatokkal elhalmozott és megbízott építkezési vállalkozó, Hart Károly rátermettségének, hozzáértésének, szakmai jártasságának és erejének köszönhetően a Temesvári Magyar Királyi Állami Felsőbb Leányiskola a felmerült, előre nem látott nehézségek, akadályok dacára record idő alatt elkészült. Elhúzódott a tervek jóváhagyása, anelyeket a műépítészekkel – a temesvári Klein Jakabbal és a budapesti Baumhorn Lipóttal – kétszer is átdolgoztatott a minisztérium valamint a tanintézet igazgatónője, Mársits Rozina, aki „a szokásos, sablonos iskolatervektől egészen eltérő, egyéni gondolatot kívánt az új épületben megtestesíteni”. A katonai hatóságokkal folytatott tárgyalások, egyeztetések is a vártnál lassabban, körülményesebben haladtak. A telek kitűzésére, pontos körülhatárolására, felhúzandó épületegyüttes betájolására 1902. augusztus 18-án került sor. Hart Károly 1902. augusztus 27-én vonult ki munkásaival az építőtelepre. Az alapok ásásának megkezdésekor derült ki, hogy a talaj lazasága, nedvessége, vízzel való átitatottsága miatt az előirányzottnál erősebb, vastagabb betonalapot kell önteni. Módosítani kellett az erdeti terveket. A Reiber Henrik városi főmérnök elnökölte építési bizottság, amely a munkálatokat folyamatosan, állandó jelleggel felügyelte, az épület szilárdsága, statikai biztonsága fokozása érdekében a betonalap „megkövérítéséről”, masszívabbá tételéről s a földszint padlójának 16 cm-es megemeléséről határozott. Ugyanakkor azt is eldöntötte, hogy „az alacsony földszinti falazat, valamint a padlásfalazat egy része régi várfaltégla helyett új téglákból készüljön”. A tűzbiztonság emelése érdekében a padláson agyagtapasz helyett téglaburkolatot alkalmaztak, míg a tornateremben, az egészségre ártalmas cserfahéjburkolat helyett erős fenyőpadozatot készítettek. A módosítások, a változtatások növelték a munkálatok, a felhasznált anyagok volumenét, emelték a költségeket. Mindennek tetejében 1902-ben Temesvárott a megszokottnál rövidebb lett az ősz, hamar beköszöntött a télies, az átlagosnál hidegebb időjárás. A mostoha körülmények ellenére az építkezési munkálatok feszes iramban haladtak. Naponta átlagosan 400 munkás dolgozott, szorgoskodott az építőtelepen.
A főépület 1903 januárjában került tető alá. Az esztendő nyarára, igazából a tanévkezdésre fejezték be véglegesen. Az „angol-góthstylben készült” szecessziós elemekben bővelkedő kőépület főhomlokzatával a Nagykörútra s az egykori Ferenc József ligetre nézett. Elkészültekor, felavatásakor nyomban a Béga-parti város ikonikus épületeinek egyikévé vált. A kétszintes, tagolt nyeregtetős, cseréppel fedett épülettömb karakterét, egyéniségét strukuráltsága, arányossága, díszes külseje adta és adja meg. Váltakoznak homlokzatain, külső falain a vakolt és vakolatlan Klinker-téglás falfelületek, amelyeket díszítő sávok, párkányok tagolnak, hol geometrikus, hol növényi motívumokkal.
A 3 összefüggő traktusból álló épületegyüttes I  alakú. A főhomlokzatot az iskolaépület képezi. Az oldalhomlokzatot a hosszú összekötő rész adja. Az internátus épülete alkotja a hátsó homlokzatot. Felavatásakor a következőképpen írták le, mutatták be a Klein Jakab és Baumhorn Lipót tervezte épületet: „Legdíszesebb az iskola czéljait szolgáló emeletes rész. Ennek alacsony földszintjén és pedig a főbejárattól jobbra nyert elhelyezést: a portáslakás (2 szoba, 1 konyha), fa- és szénraktár, igazgatói pincze és szertár; a bejárattól balra: a háztartási iskola (éléskamra, mángorló és vasaló, mosókonyha, konyha, mosogató) és ruhatár. A magas földszinten van a tanítónők pihenő szobája, az igazgatói iroda és igazgatói lakás (5 szoba, előszoba, fürdőszoba, konyha és a szükséges mellékhelyiségek), míg az előcsarnoktól balra a ruhatár, könyvtár, tanári szoba és 5 tanterem foglal helyet. Az I. emeleten van elhelyezve : az előcsarnok, ének- és díszterem, természettani szertár, vegytani szertár, természettani és vegytani előadóterem, ifjúsági könyvtár, kézimunkaterem, rajzterem, természetrajzi szertár, ruhatár és 4 tanterem. 2. A részben 1. emeletes összekötő rész helyiségei az alacsony földszinten: az átjáró és tornaterem (csak magas földszint), a folyosótól balra a szennyes ruhatár, szárító kamra, mosókonyha, mángorló, vasalószoba, háztartási szerek, mosogató, tálaló és konyha. — A magas földszinten: a karzat és tornaterem, a folyosótól balra: 2 játszóterem, 2 nappali terem, 1 étterem. — Az 1. emelet folyosó nélkül épült és befogad : 3 hálótermet (a 20 növendék számára), 3 mosdó és szekrény szobát, 3 tanítónői és 3 szobalányi szobát. 3. Az I. emeletes internátus épületben vannak elhelyezve: a) az alacsony földszinten: a fehérnemű raktár, éléskamrák, cselédszobák, cselédfürdő, ruhatáros, ruhatár, szabóműhely és a 2 szoba és konyhából álló házmesteri lakás ; b) a magas földszinten: az igazgatónő lakása (3 szoba, előszoba, fürdőszoba), a vendégszoba, növendékek fogadó szobája, internátusi iroda, házgondnoknői és 6 zongoraszoba; c) végül az I. emeleten: 2 előszoba, 2 fürdőszoba, 2 betegszoba, 1 betegfelügyelői és 9 tanítónői helyiség. Pincze csak az összekötő traktus alatt van. A főépülettől külön álló betegpavillon beépített területe 1275 m2. Helyiségei a pinczében: az előtér, mosókonyha, fa- és szénraktár; a földszinten: 1 előszoba, 2 betegszoba, 1 ápolói szoba, konyha, kamra, fürdőszoba.”
A Magyar Királyi Állami Felsőbb Leányiskola épületegyüttesét Klein Jakab és Baumhorn Lipót műépítészek tervezték meg ugyan kétszer is átdolgozva a rajzokat, de megálmodója, kigondolója és hajthatatlan megvalósítója, a tanintézet jeles igazgatónője, Mársits Rozina volt. Világos elképzelése volt kezdettől fogva, amelyhez konokul ragaszkott. A korszerűség, a modern pedagógia elkötelezett híve ás művelőjeként nem egy szokványos épületet kívánt és szándékozott emeltetni, hanem a 20. század igényeinek, elvárásainak és követeményeinek megfelelőt. A vallás és közoktatási minisztérium felelős beosztású munkatársaival is vakmerően vitába szállt. Telbisz Károly polgármester és Szuppán Vilmos városi tanács építési biztosa hathatós támogatásával sikerült végre minden akadályt és ellenvetést leküzdenie. Mársits Rozinának az elkészült tervrajzokban megtestesült azon gondolatát, hogy az internátus az iskolától teljesen elkülönített, vele csak egy folyosó és a tornaterem által összefüggő épületbe kerüljön, végre a minisztériumban is elfogadták, jóváhagyták. Nem lankadó, nem meghátráló. Küzdő, céltudatos természete volt.
Irányítása alatt olyan remek iskolaépület került tető alá Temesváron,  amely párját ritkította a 20. század hajnalán, mert funkcionalitásában Magyarország iskolaépületeinek legjobbjai közé tartozott, stílusában, esztétikájában pedig városkép-alakító szerepet töltött be. Idézünk itt „a jó Mársits Rozina igazgatónő jó és szép nevelőintézetéről” egy 1920-as vallomást. „Mennyi céltudással, gonddal választékos ízléssel volt ott minden-minden a maga helyén: a ház, a kert, a bentlakás otthonos helyiségei, a tanulótermek, a játszószobák, az oszlopos nagy ebédlő faragott, magyaros bútoraival, szép tálasaival, a folyosók színes üvegű ablakai derűs figuráival … a hálótermek (mosdófülkékkel, fürdőszobákkal), ahonnan csövön futott le a levetett ruhanemű egyenest a mosókonyhába. Minden a belső és külső kultúra, rend, tisztaság, csinosság, mint az embernevelés – különösebben a leánynevelés – céltudatos, szerencsés miliője és külső eszközei.”