/Beszélgetés Visky Andrással/

„ Bérlemény példaképe Visky András, ez a múlt századi unicum.Magas homloka miatt Égi Andráskának becézték. (…) Embert még nem hallottam ilyen tapintatosan és szerényen beszélni a szenvedéseiről.” (Esterházy Péter: Hahn-Hahn grófnő pillantása)

– Visky András Kitelepítés című regénye nemcsak a 2022-es év legjobb könyve, Margó-díjas alkotás, hanem Nagy Boglárka, a könyv szerkesztője szerint a nem vallásgyakorlók számára reveláció, a vallásgyakorlók számára megbotránkoztató. Az író vallomása szerint húsz évig kereste hozzá a hangot. Amikor végre elkészült vele és megjelentette, megkönnyebbült?
– Ez a könyv  az életfeladatom volt, a megírása és a megjelenése nagyon fontos pillanata lett az életemnek. Igen, megkönnyebbültem, mert már amikor leadtam a kiadónak, azt éreztem, hogy a feladatomat elvégeztem, a könyv létrejötte a lelki békesség feltétele.
– A könyvben emléket állít az édesanyjának, olyan szobrot, amely mindent el tud mondani róla. Melyik a teljesebb, igazabb anyakép a Júlia című dráma, amelyet kortárs apokrifnak, Júlia  evangéliumának neveznek vagy a regény?
– A kettő összehasonlíthatatlan, mert mindkettő ugyanannak az élettörténetnek a megközelítése, de már más és mást vár el a befogadótól. A Júlia előadásra szánt írásmű, megvolt már a maga élete, legalább tíz nyelven be is mutatták, ebben a naptári évben a Pécsi Nemzeti Színház  fogja  műsorára tűzni megint. A regény egy világot épít fel, nemcsak egy lelkiállapotot, mint a dráma. Nagyon fontos volt nekem, hogy a kitelepítésről szülessen meg egy olyan regény, amelyet az a tény hitelesít, hogy aki írja, az résztvevője volt mindennek, a korszakot tapasztalatként tudja vizsgálni.
– Miért tartotta fontosnak, hogy a történet ne az apa hazatérésével érjen véget?
– Minden tiltakozott bennem a happy ending ellen. Amikor apámat letartóztatták, anyámat és hét gyermekét kitelepítették a Baragánba. A gyerekek és a felnőtt életében közös az érthetetlenség: hogyan lehet gyermekekben látni a veszélyt, ez az abszurd. Miért tekinti Isten saját megnyilatkozási módjának az abszurdot?Amikor kiszabadultunk, egy nagyobb lágerbe kerültünk, egy egész ország szenvedte el mindezt,  ezért a boldog vég hazug befejezés lett volna, amit nem tudtam elfogadni. A végső döntést a kiadóra bíztam, olyan emberre, aki hideg fejjel és professzionálisan is az olvasó érdekeit képviseli. Ragaszkodtak a továbbíráshoz. Én örülök, hogy a kiadó ebben bátorított, hiszen bennem így született meg ez a könyv.
– Az, hogy ép testtel és ép lélekkel túlélhető  a szörnyűség, hiszen a kitelepített legkisebb gyermek felnő, zsebében egy kisméretű zöld Bibliával sorkatona lesz, hogy aztán a temesvári műegyetemen tanulhasson, talán a lehető legboldogabb befejezés. A regény  érzelmi és drámai csúcspontja az édesanya halála, a létbe való visszatérése pedig igazi feltámadástörténet.
– Édesanyám valóban átment egy nagyon súlyos megtapasztaláson, bennem az is maradt meg, hogy ő sohasem fog visszatérni hozzám.Egy gyermek számára, akinek az apja börtönben van, így nincs róla személyes tapasztalata, az édesanyja pedig elhagyja, ez iszonyatos megrázkódtatás. Megéltük, hogy elviszik őt tőlünk, mi meg folyamatosan harcolunk érte, de nem nyugszunk ebbe bele.
– Visky András 2002-ben Szép Ernő-jutalomban, 2009-ben  József Attila-díjban részesült,  Károli Gáspár díjas író, dramaturg, a Babes- Bolyai Tudományegyetem, a Károli Gáspár Református Egyetem tanára,ugyanakkor több tengerentúli egyetem  vendégtanára is.  Ebben az esztendőben Kossuth-díjas lett. A Kitelepítés című regénynek jelentős szerepe volt a díj odaítélésében?
– Ez a könyv tett igazán ismertté engem, úgy hogy az ismertség túlment a szakmai körökön, és a mindennapi olvasók írójává tett. A hivatalos indoklás is megnevezi ezt a könyvet és a dramaturgiai munkásságomat, továbbá az is fontos volt a díj odaítélőinek, hogy a magyar irodalomban nincs olyan Gulág-regény, amely egy  család kitelepítését írná meg. Ez a könyv országegyesítő könyv is lett, hiszen édesanyám Budapesten született és nőtt fel, csupán a házassága révén került a határ másik oldalára, apám partiumi, én Marosvásárhelyen születtem, majd a Baraganban kötöttünk ki, a román Gulagon. Nagy térséget ölel fel a könyv, s olyan történelmi vonatkozásokat mesél el, amelyek kevéssé ismertek.
– A kitelepítés Visky András és Esterházy Péter gyermekkorának meghatározó élménye, ezt Estherházy az  Egyszerű történet vessző száz oldal.Márk változat című regényében írja meg.
– A Márk változat egyik kedvenc Esterházy-könyvem, többször elolvastam, nagyon nagyra is tartom. Nagy megaláztatásban volt részük, amikor kitelepítették őket egy hortobágyi kulákcsaládhoz. Nagyon örülök, ha az én regényemet ezzel a könyvvel említik együtt, mert nem biztos, hogy író lettem volna Esterházy Péter nélkül.
– Esterházy Péter házát örökösei eladni kénytelenek. Amikor kiderült, hogy az önkormányzat vonakodik megvásárolni, hogy emlékházzá alakítsák, egymillió forintot ajánlott fel erre a célra.
– Úgy tűnik, hogy ez a kérdés megoldódni látszik, néhányan Dragomán György, Vámos Miklós meg én kiálltunk amellett, hogy ezt a házat, ahogy Thomas Mannét is, alkotóházzá alakítsák.Létrejött a MIBA, a Magyar Irodalom Barátai Alapítvány, amely az Esterházy család egykori lakóhelyét alkotóházként és irodalmi központként működtetné miután az önkormányzat mégis megvásárolta, s ahogy Dragomán György mondta,intim alkotótérnek és nem elefántcsonttoronynak gondolták el. Többször is jártam ott, ahogy Esterházy is többször megfordult nálunk, sőt a Hahn-Hahn grófnő pillantása című regényének utolsó fejezetében az én családtörténetemet is leírja.
– A következő regényére nem szeretne közel két évtizedet várni. Lehet tudni, hogy mi készül?
– Sok minden tudható, naponta írom, ezért is vállalok nehezen fellépéseket. A folytatást szeretném megírni, amely már nem Gulág-regény, mert ennek fókuszában inkább édesapám áll és az a megújulási református mozgalom, amelynek ő volt a vezetője. A kiadó, a Jelenkor, azt várja tőlem, hogy a jövő év második felében ez meg is jelenhessen.

Mészáros Ildikó