Beszélgetés Molnár András megyei RMDSZ elnökkel, a szervezet képviselőjelöltjével
Ügyvédi munkája során számos esetet ismerhetett meg közelről, előfordult, amikor a polgár és valamely állami intézmény kerültek egymással szembe. E tapasztalatából kiindulva, hogyan értékeli, hogyan jellemezné a romániai közigazgatást?
– Nemcsak ügyvédként, de magánemberként is szembesültem a közigazgatás buktatóival. Problémáik megoldása érdekében a polgárok meg kell birkózzanak a romániai közigazgatási intézmények merevségével, az intézményekben nehézkesen mozognak a dolgok, a sok évtizedes beidegződések hatására rengeteg felesleges dolgot kérnek egy-egy hivatalban. A digitalizáció ellenére rendkívül szerteágazó a bürokrácia. Tisztelet a kivételnek, de a közalkalmazottak hozzáállásával is sokszor baj van. Tizenhat évnyi ügyvédi tevékenységem alatt rengeteget álltam sorba a Telekkönyvi Hivatalban, a Cégbíróságon, a Polgármesteri Hivatalokban és még sok helyen, magam is tapasztaltam, hogy legtöbb esetben nem az illető ügy operatív megoldását tartják elsődleges célnak, hanem csak azt nézik, hogyan rázzák le az embert. A legtöbb intézményvezető nem vállal semmilyen felelősséget, szinte képtelenek vagy nem is akarnak önállóan gondolkozni, döntéseket hozni, kizárólag sablonokban gondolkodnak. Az elvárható, minimális empátia teljesen hiányzik az intézményekben, és azok vezetői sem jeleskednek ebben. Ez általánosan jellemző: a legkisebb polgármesteri hivataloktól, az országos intézményekig, kevés kivétellel ez tapasztalható.
– Leegyszerűsítve, a polgár és a közigazgatási intézmények igencsak távol állnak egymástól, holott éppen a közigazgatás kellene a polgár ügyes-bajos dolgainak rendezésében segítséget nyújtson. Megváltoztatható ez a helyzet?
– Belülről is ismerve a közigazgatási rendszert és rengeteg rossz tapasztalattal mögöttem, feltett szándékom, hogy parlamenti képviselőként kezdeményezzem a közigazgatási folyamatok, az eljárások leegyszerűsítését. Ez a célkitűzés megvalósítható például az intézmények közötti hatékonyabb, jobb és célirányos kommunikációval. Hogy ne kelljen a polgárnak egy ügy rendezése, például egy igazolás megszerzése érdekében öt ajtón kopogtatnia. Egyes közigazgatási intézmények tevékenységének hatékonyabbá tételére vannak előzmények: az RMDSZ legutóbbi kormányzási időszakában például Cseke Attila fejlesztési, közigazgatási és közmunkálatokért felelős miniszter irányítása mellett, a saját hatáskörébe tartozó intézményekben a digitalizáció sikerrel váltotta fel a papíralapú ügyintézést, a határidők lecsökkentek, és a kifizetések is időben történek meg. Ezekre a jó tapasztalatokra alapozva, megoldható minden szinten a közigazgatás ügyfélközpontú átalakítása.
– Milyen eszközei vannak a képviselőnek, amelyekkel jobbítható a közigazgatás helyzete, hatékonyabbá tehető a tevékenység?
– Mivel a képviselő munkáját képezi a törvényjavaslatok kezdeményezése, kidolgozása, más javaslatok kiegészítése, ezzel az eszközzel lehet változtatni, javítani a rendszeren. Törvényjavaslatait megfogalmazhatja, beterjesztheti egyénileg is, de sokkal nagyobb súlya van akkor, amikor a frakción keresztül terjeszti be, azaz mögötte van egy csoport, amely azonos célok mellett áll ki. Ez az egyetlen járható út, mert önmaguktól a közintézmények nem fognak mélyreható változásokat eszközölni. Ha van kötelező jellegű törvény, akkor alkalmazniuk kell, a mindennapi tevékenységben. Sajnos ügyvédi munkámban azt is megtapasztaltam, hogy amennyiben nincs a törvény mellé rendelt büntetés, vagyis a rendelkezés nem tér ki az esetleges rendellenességek megbüntetésére, akkor annak alkalmazása általában esetleges.
– Feltételezem, hogy közel egy évig tartó alprefektusi munkája során bőven volt alkalma betekinteni a közigazgatási intézmények munkájába, belülről ismerhette meg a rendszert. Mit tapasztalt alprefektusként?
– Nagyon-nagyon furcsa volt hirtelen bekerülni egy országos jelentőségű közintézménybe, elvégezni a kormány helyi képviseletével járó tennivalókat. Óriási sokként éltem meg azt a mérhetetlen nagyságú bürokráciát, amely behálózta az intézményt. Láttam, hogy ez hihetetlen módon visszafogja, gátolja a hatékony és gördülékeny munkát, ügyintézést. Csak egyetlen példát említek: ahhoz, hogy szélvédőmosószert vásároljunk a járművekbe, kilenc különböző iratot kellett aláírjon négy személy! Ez a procedúra egy hétig tartott. Ez egyike a legbanálisabb helyzeteknek, de gondoljuk csak el, mennyire szövevényes a helyzet a peres ügyekben, vagy a földtulajdonnal kapcsolatos ügyekben, ahol óriási bizottságok kell irányítsák a dolgokat, valakinek mindig van valamilyen kifogása, vagy éppen nem volt ideje áttanulmányozni az esetet, emiatt állandóan halasztják az ügyeket. Óriási a csúszás, a kelleténél jóval több ideig tart egy-egy ügy rendezése. Sok okát látom a fentebb vázolt áldatlan helyzetnek: egyik az alkalmazottak nem megfelelő bérezése, emiatt az átlagosnál nagyobb az alkalmazottak migrációja, az intézményvezetőket, például a prefektusokat viszonylag sűrűn cserélik, ami a folyamatosságot akadályozza. Sajnos az a helyzet, hogy a megszokott, sablon-munkák nehezen, de haladnak előre, viszont amikor nyilván, a vonatkozó törvényes rendelkezések betartásával, akármilyen keveset ki kell lépni a megszokott rendből, akkor rögtön elakad minden, mert nem vállalja senki a felelősséget a rend jó irányú megváltoztatásáért sem. Az a borzasztó, hogy az az ügymenet, amelyet valamikor, valaki kitalált, ám az idő jócskán felülírt, és jobbítására is van törvényes fedezet, a rendszer és az alkalmazottak merevsége miatt legtöbb helyen mégsem valósítható meg. Mentalitásváltás és bürokrácia csökkentése, ezt a két dolgot kell meglátásom szerint sürgősen megvalósítani a közigazgatásban. Meggyőződésem szerint ebben az irányban tudnám képviselőként előmozdítani a dolgokat.
Makkai Zoltán