„Temesvár utolsó reneszász alakja”

Az Előpark parcellázásakor a téglagyáros, telek- és ingatlankereskedő vállalkozó Kunz József több házhelyet is felvásárolt Temesvár szab. kir. várostól, amelyekre többszintes bérpalotákat emelt. Megszerezte többek között a 33a/21 jelzetű saroktelket is, Rövid idő múltán tetemes felárral túl is adott a Baross utca határolta placcon, amelyet dr. Fülöpp Béla (1863–1938) ügyvéd vásárolt meg, aki 1892. március 5-én építési engedélyt is kapott egy földszintes családi ház építésére, amelybe 1892. november 7-én feleségével be is költözhetett.
Bölcsője Oravicabányán ringott, ahol a magyar kultúrának, tudománynak, gazdaságnak számos kiválóságot, jeles személyiséget adó Fülepp/Fülöpp-dinasztia sarjaként jött a világra 1863. december 29-én. A Szőnyi-féle magánintézetben nevelkedett, ahol felébredt érdeklődése, mérhetetlen, életre szóló szeretete az ásványok iránt, s megalapozta geológiai ismereteit, jártasságát, Budapesten és Lipcsében jogot hallgatott. 1885-ban szerzett ügyvédi oklevelet. Gyorsíró-tanító diplomára is szert tett. Popovics Milénával kötött házasságot. Szülővárosába hazatérve Krassó-Szörény vármegyében nevezték ki járásbírónak, majd Temes vármegye aljegyzőjeként működött. Később magánügyvédi irodát nyitott a Béga-parti városban a Baross utca 5. szám alatt, ahol csinos felmagasított földszintes házat is épített. Éveken át a Nemzeti Párt délvidéki szervezetének egyik titkára volt. Görgey Gyula elhunytát követően, 1900 márciusában szabadelvű párti programmal országgyűlési képviselővé választották a lippai kerületben. Lippa város küldte a magyar parlamentbe az 1901-es általános választások alkalmával is. Az I. bíráló bizottság tagjaként tevékenykedett 1906-ig.
Gyárvárosi házát 1905-ben eladta 34 720 koronáért Blau Dávidnak és Cecíliának, akiktől 1907 decemberében Holz Flóra (1888–1974) – Dobroszláv Péter (1876–1941) ügyvéd, politikus, országgyűlési képviselő felesége – vásárolta meg 41 000 koronáért. Fülöpp Bélát – aki a Józsefvárosba, a Horváth Boldizsár utca 1. szám alá költözött – 1908-ban udvari tanácsosi címmel tüntették ki. Gróf Károlyi Gyula aradi első ellenforradalmi kormányában a közlekedésügyi tárcát kapta. A trianoni békediktátum után földbirtokai megtarthatásának reményével Temesvárott maradt. Tevékeny szerepet vállalt a Bánság kisebbségi sorsba kényszerített, elárvult, távlatvesztett magyarságának istápolásában, összefogásában, tömörítésében, felrázásában, cselekvésre serkentésében, egységesítésében, közösséggé kovácsolásában. A tájegység magyarságának egyik vezéregyéniségévé, hang- és mértékadó személyiségévé vált. Dr. Fülöpp Béla elnökölt a temesvári magyarok első ülésén a trianoni diktátum után 1921. február 20-án tartottak a Continental Kávéház (korábban: Délvidéki Kaszinó) nagytermében a magyar közösségnek a Polgári Szervezetbe való csatlakozása, illetve az önszerveződés elindítása ügyében. Megnyitó beszédében a politikus nyomatékosan hangsúlyozta és szögezte le: „Minden magyar legyen tisztában azzal, hogy bár úgynevezett kisebbségi jogainkat a békeszerződések és a gyulafehérvári határozatok biztosítják, csakis a szervezkedés fogja megadni azon erkölcsi és anyagi erőket, melyek segélyével képesek leszünk nemzeti erőnknek erősen megcsökkentett birtokállományát megvédeni. A magyarságnak minden áldozatot meg kell hoznia a szervezkedés sikere érdekében és minden alkadályt el kell hárítania ,,mely az egységünket megbonthatná”, Fülöpp Béla ügyvédet a Magyar Szövetség temesvári megalakítását előkészítő választmányának alelnökévé választották. Az Országos Magyar Párt 1922. december 10-én megalakult temesvári és Temes-Torontál megyei szervezet által megejtett választások eredményeként ugyancsak dr. Fülöpp Béla került elnökként a két politikai formáció élére. A Iuliu Maniu vezette Nemzeti Parasztpárttal kötött alku, megegyezés eredményeként Temesvár polgárai az 1923-as parlamenti választásokon a román dr. Aurel Cosma ügyvédet a képviselőházba, a magyar dr. Fülöpp Béla ügyvédet a szená- tusba juttatták be. Az impériumváltás nem történt simán, számos feszültséget, sérelmet, nehézséget, bajt és problémát gerjesztett. A területszerzéstől megmámorosodott román politikusok és hivatalnokok párizsi és gyulafehérvári fogadalmaikkal és ígéreteikkel mit sem törődve, nacionalista indulataikban tobzódva szoros egymás utánban hozták meg, bocsátották ki és léptették életbe a kisebbségeket – mindenekelőtt a magyarokat! – sújtó törvényeiket, rendeleteiket, intézkedéseiket, utasításaikat. Mindent elkövettek, hogy megszerzett területek minél előbb romanizálják, megszabadítsák a magyaroktól. Szenátorként dr. Fülöpp Béla próbált amennyiben a körülmények engedték – felszólalásaival, memorandumok benyújtásával, audenciákkal eljárni. Erőfeszítései nem vezettek sikerre. Kérelmeit, indítványait, javaslatait sorra elutasította, zátonyra futtatta az egymást követő román kormányok megátalkodott rosszindulata, tobzódó nacionalizmusa, magyargyűlölete.
Mandátuma lejártakor, 1926-ban a megkeseredett dr. Fülöpp Béla a Magyar Párt temesvári és Temes-Torontál megyei szervezeteiben viselt elnöki tisztségeiről is lemondott. Visszavonult a köz- és politikai élettől.
Az életét serdülőkorától végigkísérő szenvedélye megteremtette közegbe – páratlan gyűjteményei meghitt, bensőséges közegébe húzódott vissza, s élte mindennapjait. Műalkotásokat, festményeket és iparművészeti ritkaságokat és antik bútorokat is előszeretettel gyűjtött. Szekrényei polcain rajzokkal, metszetekkel és akvarellekkel illusztrált bibliofilkönyvek sorakoztak. Nem mentek kivételszámban az első kiadású vagy a dedikált kötetek, Gyermek- és kamaszkora színhelyén, a bányavárosban, Oravicán ébredt fel, ivódott mélyen a vérébe az ásványok iránti érdeklődése, szeretete. Passziójának adózva az évek során európai viszonylatban is komoly tudományos értéket képviselő ásványgyűjteményt teremtett, hozott létre, Magyarország és a nagyvilág számos országába elutazott, hogy egy-egy különlegesebb példányt megszerezzen, Levelezésben állt több szaktekintélylyel, élvonalbéli mineralógussal. Kollekciójából egy rendezett összeállítást a Magyar Nemzeti Múzeumnak adományozott. Temesvár első felsőfokú tanintézetét, az 1920-ban megnyitott műegyetemet 1924-ben lepte meg egy ásványgyűjtemény ajándékozásával. Az általa a Nagybánya melletti Kereszthegy egyik alagútjában feledezett élénk fémfényű, kékesszürke színű, az egyhajlású (monoklin) rendszerbe tartozó ércásványt első leírói – Koch Sándor és Finaly I. – még Fülöpp Béla életében, 1929-ben fülöppitnek. nevezték el. Napjainkban is ezen a néven ismeri és tartja számon a szakirodalom. Gyógykezelésre Budapestre utazott, ahol sikeresen megműtötték, de tüdőgyulladásban 1938. szeptember 11-én elhunyt. Magyarország fővárosában, a Kerepesi úti temetőben helyezték örök nyugalomra. Temesvárott hosszabb nekrológot Flaneur / dr. Bechnitz Sándor/ tollából a Déli Hírlap közölt: „Annak az embertípusnak volt egyik legszebb példánya Fülöpp Béla, amelyet az angol Litterary gentlemannek nevez. Nem az udvari tanácsosi címében, nem is a díszes közállásaiban rejlett az ő nagyúri mivolta, hanem abban az emelkedett lelkiességben és szellemi nagyméltóságban, amely anélkül, hogy a diszt. és az érvényesülést kereste volna, különleges helyet biztosított számára az emberi társadalomban. Fülöpp Béla különösen későbbi éveiben magános lélek volt. Magános lény, de nem társtalan. Elvonultan, otthonában, a legszebb társaságban avatott minden napot ünneppé ásványai, műtárgyai és szeretett könyvei között. Tudós és műbarát volt egyszerre. Mestere az ásványtannak, világszerte mindenütt, Rómában, Párisban, Londonban, Bécsben, a tudósok és szakemberek számontartották és méltányolták az ő nevét. Ásványtani kapacitás volt és gyűjteményében nem egy unikum, páratlan darab akadt, amelyet boldogan tudtak volna magukénak, akár a leghíresebb múzeumok.” Gyűjteményéből egy szakszerűen összeállított és rendezett sorozatot a budapesti Nemzeti Múzeumnak adományozott.
Nekrológjaikban az újságok „Temesvár utolsó reneszánsz alakjaként” búcsúztatták. Értékés gyűjteménye halála után részben a romániai Geológiai Társaság, részben a Temesvári Műegyetem tulajdonába került. A bánsági magyarság jeles tudósa és vezéregyéniségeinek egyike élete utolsó szakaszában az 1919 Augusztus 3 (volt: Andrássy) út 5. szám alatt lakott.