Ebben a sorozatban olyan jeles alkotókra emlékezünk, akik térségünkben születtek vagy alkotó éveik során itt (is) tevékenykedtek és ezzel Temesvár, a temesi Bánság hírét emelték régiónkban éppen úgy, mint szakmai körökben. A bemutatott alkotókhoz évforduló kötődik. (BB)

LISKA JÓZSEF

Liska József (Resicabánya, 1883. ápr. 6. – Budapest, 1967. márc. 20.) villamosmérnök, egyetemi tanár, az MTA levelező tagja, „a villamos gépek professzora”. Édesapja kohómérnök, édesanyja tisztviselő családból származott. Felesége Simonfay Margit írónő. Elvégezte a resicai általános iskolát, majd a fehértemplomi gimnáziumban folytatta tanulmányait. Az apai hagyomány értelmében előbb a bécsi műegyetemen tanult, gépészmérnöki diplomáját a budapesti Műegyetemen szerezte meg. Tovább tanult Karlsruhéban, ahol kitűnő minősítéssel lett elektromérnök. Katonai szolgálat következett majd laboratóriumi asszisztens – itt a villamos gépek szénkeféit kutatta, doktori tézisének címe: A dinamókefék súrlódása.
1908-tól a Ganz Villamossági Rt-nél próbateremben mérnök, ahol a termékek „vizsgáznak”, alapvető fontosságú minden gyártási folyamatban. Később a számítási osztály munkatársa. Ekkor születtek első szakcikkei szinkron- és egyenáramú gépekről, fékmágnesekről. Egyik dolgozata (Nagyfeszültségű egyenáramú motoroknak a nagyvasúti lokomotívokon való alkalmazása) kitüntetést hozott számára: megkapta a Magyar Elektrotechnikai Egyesület Zipernowski-díját. A világháború idején behívták szolgálatra. 1921-től két évtizeden át a Villamossági és Műszaki Rt, illetve a Villamossági és Ipari Rt munkatársa majd igazgatója. A nevéhez fűződik az utóbbi helyen a transzformátorgyártás megszervezése majd korszerűsítése. Tervezett transzformátorállomásokat és elosztó-hálózatokat közép- és kisfeszültségre. Az ő műszaki irányítása alatt vállalata részt vett a Budapest-Hegyeshalom vasútvonal villamosításában.
Oktatói pályája karlsruhei diplomájának honosítását követően, 1914-ben indult, amikor a József Nádor Műszaki Egyetem magántanára lett, 1926-tól rendkívüli tanár, 1939-ben nyilvános, rendes tanári meghívást kapott a II. Elektrotechnikai Tanszékre, itt egyetemi professzor, majd a két villamossági tanszék összevonása után is neki jutott az új tanszék vezetése.
Életrajzírói kiemelik, hogy 1943-ban nagy sikerű előadássorozatot tartott a Transzformátorok üzemi sajátosságai címmel. Ebben az időben a Gépészmérnöki Kar dékánja volt. 1944-ben számos egyetemi hallgatón és oktatón, illetve üldözöttön segített. A háború után részt vett a Műegyetemen a romok eltakarításában, szorgalmazta a tudományos munka és oktatás megkezdését. Liska professzor egyetemi pályafutásának fontos állomása az 1950/51-es tanév, amikor a Villamosmérnöki Kar első dékánjaként kialakította a modern elektrotechnikai oktatás alapjait. Az MTA 1951-ben a műszaki tudományok doktorává nyilvánította. Akadémiai székfoglaló előadását 1958-ban a Szinkronizált indukciós motorok címmel tartotta. Műveiben a tudományos következetesség, rendszerezettség, precizitás érthetőséggel, tömörséggel és gyakorlati szemlélettel párosul.
Szakirodalmi tevékenységéhez tartozik az Elektrotechnika lapnál (1919–1922) között végzett szerkesztői, majd főszerkesztői munkája. Az Elektrotechnikai Egyesületnek 1922-ben főtitkára, majd évtizedeken keresztül társelnöke, 1961-től pedig tiszteletbeli elnöke volt.
1945-ben megjelent első könyve Villamos gépek vektorábrái címmel, majd 1948-ban fő művének, a Villamos gépek sorozatának első része (I. Transzformátorok). Ezt 1951-ig még további négy rész (II. Egyenáramú gépek, III. Szinkrongépek, IV. Aszinkron gépek, V. Szerkezettan) követte. E sorozatot egészítette ki az 1953-ban illetve 1955-ben megjelent Váltakozó áramok elmélete és a Villamos áramkörök vektorábrái.
A Magyar Tudományos Tanács 1949-ben a kiemelkedő tudományos munkát végzők sorába emelte. Éveken át az Akadémia Erősáramú Villamos Bizottságának elnöke volt. 1954-ben a Kossuth-díj ezüst fokozatát kapta meg. A Műegyetem 1955-ben aranydiplomával ismerte el, nyugdíjba vonulásakor díszdoktorává avatta.
A magyar tudományos élet, az erősáramú elektrotechnika és ipar, a felsőoktatás és sok-sok tanítványa hálával emlékezik rá. Tankönyvei a villamos gépek felépítésének, működésének és a tervezési módszerek alapjainak ma is legjobb magyar nyelvű összefoglalói.
1987. március 15. óta a jászberényi Erősáramú Szakközépiskola Liska József nevét viselte. 2012. május 30-i alapítással az iskola az Egri Főegyházmegye kezelésébe került, neve akkor Liska József Katolikus Erősáramú Szakközépiskola, Gimnázium és Kollégium. Az egyházi kezelésű iskola jelenleg Szent József Katolikus Elektronikai Technikum, Gimnázium és Kollégium keretében működik.
Dr. Retter Gyula, a Budapesti Műszaki Egyetem tanszékvezető professzora így emlékezett Liska Józsefre: „Milyen tanulságot hagy ránk nagyszerű tanítónk, Liska Professzor? Talán azt: az ember legnagyobb kincse és öröme a tudás, a megismerés, és a boldogság titka az örömmel és becsülettel végzett munka. Ennek feltételei: a szerénység, a jellem és az embertársaink iránti tisztelet. De mindenekelőtt a tudás. A tudás, amelynek öröme nemcsak a társadalmat viszi előre, de az egyént is kiegyensúlyozottá, derűssé, ily módon közszeretetté és boldog emberré, munkájával örök gyermekként boldogan játszó nemes emberré teszi.”

Irodalom:
Sitkei Gyula: A magyar elektrotechnika nagy alakjai (Energetikai Kiadó Kht., 2005)
Magyar Életrajzi Lexikon https://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC09006/09530.htm
Liska József Katolikus Erősáramú Szakközépiskola, Gimnázium és Kollégium: https://www.liska-szki.hu/index.php?d=14