Magyarság-szolgálat
Az Andrássy út 3. (jelenleg: 1919, Augusztus 3, 6. szám) alatti telket a Béga-parti város ismert, jelentős megbizatásokkal, megrendelésekkel elhalmozott építkezési vállalkozója, Kremer József (1844–1913) vásárolta meg 1888-ban Temesvár városától. A jónevű és jól kereső építőmester az 1890-es évek elején a területet Bontilla József (Iosif Bonțilă) (1839–1902) postafőnöknek adta el, aki 1893. augusztus 8án kapott engedélyt egy két emeletes bérház építésére. Jövedelemgyarapító befektetésnek tekintette és szánta az impozáns ingatlant. Düllői földbirtokosként Krassó-Szörény vármegye virilistái sorába tartozott. Tevékeny szerepet vállalt a bánsági románság nemzetiségi mozgalmaiban. Temesváron nem volt bejegyzett lakása. Elhunytát követően az Andrássy út és a Baross (ma. Gh. Marinescu) utca sarkán magasodó, homlokzatain neobarokk és szecessziós elemeket, megoldásokat felvonultató és eredeti módon elegyítő bérpalota egy részét 1903 júliusától Ion Bonțilă és társai örökölték, akik 1904-ben vásárolták meg 49 000 koronáért az 1558-as telek és az 1442-es számú ingatlan egy másik részét Milkovits Rennától és 3 társától. Öröklés folytán 1911-ben a telek és a bérpalota egy része Romulus Bonțilă tulajdonába került. Az épület tulajdonosaként szerepelt Illits Gyula, szállodás és vendéglős is, aki korszerűsítette, újjáépítette a belvárosi Hungária Szállodát, a korábbi Trombitást. A banktisztviselő Schmidt Ágoston volt 1938-ban az előparki épület tulajdonosa, akinek megengedték, hogy az államosítása után az egyik 2. emeleti lakásban bérlőként lakjon feleségével, aki patikusnőként dolgozott a Kovács-gyógyszertárban. .
Értelmiségiek – tanárok, orvosok, gyógyszerészek, tisztviselők, hivatalnokok stb. – lakták családjaikkal a háromszintes épületet. Az első emeleten lelt otthonra feleségével és két lányával Ugry Károly (1917–2005) tanár, iskolaigazgató, közgazdász és technikus. A temesvári magyarság kiemelkedő személyiségévé vált. Köztisztelet övezte. Temesvárott született 1917. június 20án egy négygyermekes család 3-ik sarjaként. Középfokú tanulmányait kénytelen volt románul végezni, mert a kereskedelmi iskola magyar tagozatát felszámolták, bezárták. Diákként iskolába menet naponta elhaladt a közadakozásból emelt Magyar Ház építőtelepe mellett. A látottak, a falak emelkedése büszkeséggel töltötték el. Rövid ideig könyvelőként a városházán dolgozott. A 2. világháború után beiratkozott a Kolozsvárott frissen megalakult Bolyai Tudományegyetem filozófia-lélektan szakára. A Bánságból Gartner Gizellával és Goró Eszterrel volt évfolyamtárs. A romániai 1948-as tanügyi reform eredményeként Temesváron létrehozott magyar tannyelvű tanintézetekben – a vegyes középiskolában és a tanítóképzőben – oktatott történelmet és alkotmánytant. 1955-ben a Temesvári Magyar Vegyes Középiskola igazgatójává nevezték ki. Tanítványai – Bárányi Ferenc, Koczka György, Klepp Ferenc, Higyed Imre, Kerek Ferenc stb. – alapos tudását, széleskörű műveltségét és gerincességét nagyraértékelték. Tőről metszett magyar volt. Politikai nézetei, a temesvári magyarok megszervezésére tett kísérletei miatt, az 1956-os magyarországi események elhibázott megítélése, „téves minősítése” miatt nemcsak intézményvezetői beosztásából menesztették, hanem a tanügyből is száműzték. „Úgy parancsolták le a számára mident jelentő katedráról, hogy minden kapu bezárult mögötte és előtte. Élete értelmétől fosztották meg. Egy tisztviselői asztalt juttattak a számára. Az otthoni íróasztal ugyan megmaradt, a pallérozott elme ott elszórakozhatott a maga mulatságára, a közlés minden reménye nélkül. Ebben is időnként megzavarták, felforgatták a lakását, az otthonát, öszszeszedték és elkobozták, amit papírra vetett. A kor, amelyben élt, nem tűrte a szabadgondolkodást, még akkor se, ha az ember maga magának gondolkozott.” – írta Heti Új Szó 2005. szeptember 30-i számában volt tanítványa, Koczka György. Ugry Károly a Temesvári Mosószergyárban kapott könyvelői állást, amelynek az egészséget veszélyeztető vegyipari vállalatként egyedüli előnye az volt, hogy magasabb fizetést és csökkentett nyugdíjkorhatárt biztosított. Az állambiztonság hatóságai szemmel tartották, folytonosan követték. Lakásán többször tartottak házkutatást. Sok könyvét, kéziratát, jegyzetét elvitték, amelyeket sohasem látott viszont. 1989 után tevékenyen bekapcsolódott az RMDSZ Temes megyei szervezetének munkájába. Több bizottságnak, munkacsoportnak volt tevékeny, ügybuzgó tagja. Szóban, írásban, felhívásokban biztatta, szólította fel a szülőket, hogy adják, írassák be gyermekeiket magyar tannyelvű tanintézetekbe. Díszelnöke volt a Temesvári Ötvenhatosok Egyesületének. Két évtizeddel ezelőtt, 88 esztendős korában, 2005. szeptember 24-én távozott az élők sorából. A holttestét a Buziási úti temetőben hantolták el.
Nyomdokaiba lépve Emőke lánya könyvelőnőként helyezkedett el és dolgozott, míg az 1953-ban világra jött Tünde, a temesvári 2-es számú matematika-fizika líceumban érettségizett, majd 1979-ben orvosi oklevelet szerzett a temesvári Orvosi és Gyógyszerészeti Intézetben. Temesvári klinikákon gyakornoskodott 1983-ig, amikor a temesvári Louis Țurcanu Gyermekklinika alkalmazottja lett. Klinikai laboratóriumi- és mikrobiológiai szakorvosi képzésen vett részt 1983-1986 között. 1992-től főorvosként tevékenykedett. 1993-tól 1999-ig a Gyermekklinika laboratóriumának vezetője volt. 2017-ben vonult nyugdíjba.
Ugry Tünde férje, Vetési Zoltán villamosmérnök 1956. szeptember 28-án Székelyudvarhelyen született Vetési Sándor, református lelkész és Dávid Klára kántor fiaként. Általános iskolába Bögözön járt, majd 1975-ben a székelyudvarhelyi elméleti líceumban érettségizett. Mérnöki diplomát 1981-ben a temesvári műegyetemen szerzett. Gyakorló-villamosmérnökként 1981-1984ben az élesdi cementgyárban kezdte pályáját. Temesvárra visszakerülve, közel egy évtizeden át, 1984-től 1993-ig tervezőmérnökként a Buziási úti mérőműszergyárban kamatoztatta szakértelmét. 1993-2000 között különböző temesvári cégek megbízott vezetője volt. Temesváron 2000-2010 között a Progress Alapítvány helyi irodáját vezette. Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács temesvári irodájának titkáraként működött 2011-től 2020-ig.
Sipos Ilonával, 2009-ben megalapította a közösségépítő Kohézió Egyesületet, amely másfél évtizede folyamatosan működik. 2019-ben, egy évig, Értékkereső címen előadással egybekötött csoporttalálkozó sorozatot szervezett és vezetett. Vetési Zoltán az értékrendi oktatás fontosságának szorgalmazójaként, több mint 80 előadást tartott Temes megyében, erdélyi és magyarországi településeken. Oktatófüzeteket állított öszsze a szerves rend kérdésköréről: Dolgozatot írt Nemzetnevelés az egyetemes Szerves Rend és a Szent Korona Rend szellemében címen. Vaskos, tartalmas Magyar kincsek, egyetemes értékek című könyvét a Kohézió Egyesület adta ki 2012-ben Temesváron. Vetési Zoltán, aki 2018-tól a Magyarok Világszövetségének is tagja, életelvét a következőképpen összegezte: „Foglalkoztatott mindig, hogy miként lehet megmaradni embernek s magyarnak. Egyénileg és közösségileg. S az is, hogy az életben mi a maradandó, amit követni jó, a mulandó, amit jobb elfogadni s a lényegtelen – de még inkább a romboló –, amit jobb elhagyni. Vallom, hogy mindanynyian ránk szabott feladatra születtünk. Amit, ha megtalálunk s teljesítésének útjára lépünk, az a boldogság. De ehhez ajánlott tudatosan gyakorolni az élet két legnagyobb kalandját: a szeretetet s a gondolkodást. Általuk lehet – helyes cselekedettel – jó irányú eredményt elérni. S ez az, amit egyedül érdemes magunk után hagyni.”