Ebben a sorozatban olyan jeles alkotókra emlékezünk, akik térségünkben születtek, vagy alkotó éveik során itt (is) tevékenykedtek, és ezzel Temesvár, a temesi Bánság hírét emelték régiónkban éppen úgy, mint szakmai körökben. A bemutatott alkotókhoz évforduló kötődik. (BB)

WOLAFKA NÁNDOR

Wolafka Nándor (Temesvár, 1852. okt. 2. – Budapest, 1906. május 22.) választott püspök, kisprépost, nagyváradi kanonok, teológiai doktor, egyházi író, tanár, igazgató. Középiskoláit Temesváron végezte, majd tanulmányait a Pázmáneumban folytatta. Pappá szentelés után 1874. a bécsi Augustineumban folytatta teológiai tanulmányait, hol 1876-ban a teológia doktorává avatták. Ezt követően a temesvári papnevelő intézetben hit- és bölcsészettanár, valamint székesegyházi hitszónok. Kiváló hitszónok volt. 1882 márciusában a budapesti Központi Papnevelő Intézet tanulmányi felügyelője és helyettes egyetemi tanár, éveken át az egyetemen az ágazatos hittant adta elő.
1889-ben a Vallás és Közoktatási Minisztériumban osztálytanácsos, röviddel utána címzetes apát, illetve már előbb pápai és udvari t. káplán. 1890ben elnyerte a nagyváradi stallum litterariumot. 1892 elején választják meg makáriai püspöknek majd az év végétól a váradi káptalan kisprépostja és debreceni plébános. Jelentős szerepe volt a debreceni piarista gimnázium felvirágzásában. A Svetits Intézetbe (óvoda, általános iskola, gimnázium és kollégium) telepítette le a Miasszonyunkról nevezett iskolanővéreket nőzárdát hozott létre, ennek igazgatója.
A római katolikus főgimnázium alapításában is szerepet vállalt. Gondoskodása kiterjedt a város szociális helyzetének megjavítására, ezt tanúsítja a róla elnevezett Wolafka-telep létesítése. 1899. okt. 9. a középszolnoki főesperességre való fokozatos előléptetését a király jóváhagyta. Meghalt 1906. máj. 22-én Budapesten a vöröskereszt kórházban.
Irodalmi működése. Temesváron 1877-79 között szerkesztette a Landbote c. politikai hetilapot. Éveken át állandó munkatársa volt a M. Állam, M. Korona, Kath. Társadalom, Új Kath. Társadalom, Kath. Hetilap, Tájékozó, Religio, Kath. Szemle, Csanád, Havi Közlöny, a kéthetenként megjelenő budapesti Család és Iskola lapoknak meg folyóiratoknak, ezekben több száz dogmatikai, bölcseleti, egyházjogi és történeti értekezést, könyvismertetést stb. tett közzé. Számos egyházi beszédét sajtó alá rendezi és kiadja. Önállóan két Szent István-napi beszéde jelent meg (Bécs 1886 és Buda 1887). Irodalmi munkásságának elismeréséül a Szt. István-Társulat tudományos és irodalmi osztálya tagjául választotta. Wolafka Nándor volt tulajdonképpen Ady ellenfele, a költő őt gúnyolta ki. Az életét tanulmányozva azonban kiderül, hogy nem babérokra törekedett, nem anyagiak motiválták, hanem rengeteget dolgozott, felelősséget vállalt.
Több társulatnak volt tagja, alelnöke, titkára, pénztárnoka, így titkára volt a Szent László-társulatnak, tagja a római Arcadiai-körnek stb.

Munkái: Reflexiók XIII. Leó pápa őszentsége 1879. aug. 4. kibocsátott „Aeterni patris” ap. körlevelére. Bp., 1882. // A hazafiság erénye a kath. egyh-ban. Uo., 1883. (Klny. Kath. Teol. Folyóiratból) // Két Szent István napi beszéde Bécsben. Bécs, 1886, 1887.

Irodalom: Magyar Katolikus Lexikon // Pallas Nagy Lexikona XVl. 1068. l. XVIII. 815. l. // Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái (1891-1914) Budapest, XIV. kötet. // Berkeszi István: A temesvári könyvnyomdászat és hírlapirodalom története. Temesvár, 1900.