Sztárcsinálók

Reklámgrafikusként kereste a kenyerét Valker István (1903–1980), aki tízgyerekes családban Lugoson jött a világra. Rajztehetsége korán megmutatkozott. Rendkívüli adottságait Pécsett fedezte fel tanárainak egyike, aki elkezdte a festőművészet felé terelgetni. A müncheni szépművészeti akadémiára szándékozott beiratkozni, akart volna tanulni. Édesapja halála miatt azonban a továbbtanulásról le kellett mondania. A népes család az anyai nagyszüleihez Temesvárra költözött. Valker István, aki művészeti tanulmányokat szervezett keretek között sohasem folytatott, kezdetben különböző temesvári grafikai és iparművészeti cégek és műhelyek alkalmazásában állt, de egy idő után önállósította magát. Plakátokat, reklámgrafikákat, diareklámokat rajzolt műtermében, Gyökeres fordulatot gerjesztett, indított el mindennapjaiban, életében megismerkedése az animációval, a Walt Disney stúdió alkotásaival.
Könyvekből, folyóiratokból autodidakta módon sajátította el, tanulta meg a rajzfilmkészítés csínját-bínját. A laboráláshoz, trükkfelvételhez szükséges speciális eszközöket, szerszámokat is saját kezűleg készítette, szerelte össze. Celluloidot Temesvárott a belvárosi moziból szerzett, vagy Budapestről hozatott. A műszaki leírások, rajzok, valamint saját tervezése alapján még egy felvevőgépet is sikerült konstruálnia, „összebütykölnie”. „Agyongyötört” egy kölcsönkapott Walt Disney-kópiát, amelyen a fázisrajzok elkészítését, társítását tanulmányozta. Alapos és körültekintő felkészülés – ami rengeteg munkát, időt és pénzt emésztett el után látott neki első rajzfilmje megvalósításához. A film egy emberke évődése-gúnyolódása a Holddal, amely megharagszik és bosszút áll. A történet mindössze egy perc. „Hogy a végeredmény ne némafilm legyen, a hangmodulációt jobb híján Valker maga rajzolta kézzel és kopírozta rá a filmszalagra. Elképesztő munkával és áron – mert saját bevallása szerint minden összegyűjtött pénze ráment a filmre – bebizonyította magának, hogy tud, képes rajzfilmet készíteni.” – számolt be a vállalkozásról Polly Ági a sztár, Valker István a sztárcsináló címen 2003-ban közölt írásában a Magyar Filmarchívum animációs részlegének referense, Lendvai Erzsi. Valker István kérésére, konok unszolására mozigépész ismerőse az egyik napon, utolsó előadás után levetítette a temesvári Capitol Moziban a „sokadszorra tökéletesített anyagot”. Tudomást szerzett a vetítésről Pollák Géza, a Florida Harisnyagyár tulajdonos-igazgatója, aki 1917. május 19-én Budapesten született Ági nevű lányát színésznővé kívánta nevelni, formálni. A sötét terem mélyéről végignézte a projekciót. Pollák Ágnes is már zsenge gyermekkorában eltökélte, hogy ha törik, ha szakad Thália szolgálatába fog szegődni: énekelni Müller Vilmától, táncolni Valkay Károlytól, zongorázni Kardos Magdától tanult. Irodalomra a nemzetközi hírnévre szert tett próza- és hírlapíró, Markovits Rodion oktatta. Tangóharmonikán is nagyszerűen játszott. Kilenc esztendős korában Bukarestben már önálló táncesttel léptették közönség elé. Legnagyobb sikerét a magyar tánc előadásával érte el, háromszor is meg kellett ismételnie produkcióját.
Bécsben nevelkedett, folytatta felkészülését az előadóművészi pályára: Ausztria fővárosában tanult meg tökéletesen németül.
A lányában a „magyar Shirley Temple”-t látó Pollák Géza kapcsolatai, összeköttetései – no, meg pénze! révén elérte, hogy Budapesten az egyik mozi függönye előtt felvételeket készítsenek az ígéretes tehetségű gyermekszínészről. Az eredménnyel azonban nem volt elégedett: a képsorokat üresnek, ridegnek érezte és minősítette. Kereste a megoldást, a lánya filmezésére alkalmas operatőrt, szakembert. Külföldi példákból ihletődve körvonalazódott benne az ötlet és a szándék, hogy élő szereplőként a lányát rajzfilmes környezetben szerepeltesse. Terve megvalósításához, gyakorlati kivitelezéséhez Valker Istvánt, – akinek tehetségéről, rátermettségéről személyesen is meggyőződhetett – találta a legalkalmasabbnak. Csábító ígéretekkel sikerült rávennie a fiatal filmest, hogy elvállalja a megbízatást, habár még nem ismerte a rajz-natúr kombinált technikát. Valker Istvánnak ki kellett kísérleteznie az eljárást. Bonyolította a dolgát, hogy Pollák Géza még egy rajzolt mesefigurát is rendelt a lánya mellé, aki Ágival együtt szerepelt s táncolt a filmben.
Temesvárott 1934-ben készült el az első Polly Ági-film, a Sztepptánc. Nem sikerült tökéletesre: kiütköztek a kezdet hibái, szeplői, tétovaságai. A háttérbe nem illeszkedtek pontosan az animált és a natúr mozgások. A kollektív rajzmunka sem felelt meg maradéktalanul az elvárásoknak, Megbízhatóbb rajzolókkal, magasabb színvonalú technikával készítette el Valker István Polly Ágnes szerepeltetésével 1936-ban a Tiroli táncot. „Az operatőri munkát Somkuti Istvánra bízta, aki akkoriban Pesten nagy hírnévre tett szert ebben a szakmában.” Mindkét film hangfelvételi munkáit a pesti Filmirodában végezték. Walt Disney-éket is megelőző újdonságai, eredeti megoldásai elfedték a film fogyatékosságait. „Ezzel a filmmel Pollák Géza lánya Polly Ági néven elindult a siker útján. Hogy a film valóban komoly elismerést hozott a temesvári rajzfilmrendezőnek, azt bizonyítja, hogy a budapesti Filmiroda meghívta, dolgozzon náluk.” – jegyezte meg Lendvai Erzsi. Több pesti mozi is vetítette a filmet, amelyet egy svájci és egy osztrák forgalmazó is megvásárolt. A rangos illusztrált folyóirat, a Színházi Élet is írt a produkcióról és Polly Ágiról. A legsikeresebb Polly Ági-film, az Orosz álom 1938-ra készült el. Valker Istvánnak sikerült tovább tökéletesítenie a rajz-natúr technikát. Felfedezte ugyanis, hogy a bekopírozott élőszereplő kontúrjainak még mindig pontatlan illeszkedése a felvevőgép máltai keresztjének nem megfelelő mozgásából adódott. Kisebb technikai módosítással ki tudta küszöbölni a zavart. Valker István egyébként 1943-tól hivatalosan is a budapesti Filmirodában dolgozott. Ekkor készítette el az első színes magyar rajzfilmet. (A Molnár, a fia meg a szamár). Bemutatójára már Budapest ostroma alatt került sor a Royal Apolló filmszínházban. A háború után a magyar filmiroda felszámolásáig a trükkfilm és bábrészleg igazgatója volt. Ide felvett munkatársait később a Pannónia Filmstúdió vette át. Az 1950es években a szociáldemokrata párt tagja lett, propagandafilmeket készített. Később a Híradó- és Dokumentumfilmgyárnak készített feliratokat, műszaki trükköket majd az oktatófilm elindításáért tett sokat. Nyugdíjazásáig a MAFILM munkatársa volt Budapesten.