A nyelvünket értők számára a sóhivatal: az elintézhetetlen ügyek hivatala – korrigálok: egy közügy elintézését elszabotáló hivatal. Közel fél éve arról a hivatalról beszélünk sokat, amely az országban a sókitermelés és -felhasználás ügyeiért felelős. És most mit látunk? Ez a testület, a Salrom, nem a már ismert képletet idézi – bajban képtelen pozitívan fellépni – hanem átment lehetetlenbe: nem kíván szembenézni a helyzettel. Megtagadja a felelősségével együtt járó eljárási rendet.
A történet – sajnos – nagyon ismerős, ezért csak röviden a fontos eseményekről. 2025 májusában a parajdi sóbányát az esőzésektől rendkívül megduzzadt Korond pataka elönti, a bá-nyászok tehetetlenek, veszélyben nemcsak a só, de a bányára épülő turizmus, a falu és a térség élete és jövője. Kitelepítenek sok családot, 500 méteren védőgátat építenek – katasztrófa fenyeget. A környék ivóvízellátása is veszélybe kerül: a só eljut a forrásokhoz, az ivóvíz sótartalma tízszeresen meghaladja a megengedett értéket, 40 ezer ember napi vízszükséglete veszélyben a Kisküküllő térségében. Június 4: a bányát teljes egészében elönti a víz.
Tragédia. Két kérdést ismételget mindenki: hogyan történhetett meg? Ki a felelős?
Egy dolog bizonyos: az általános bizonytalanság… Na meg a félelem: mi jöhet még?! Telnek a hónapok, a szakminiszter harcol, vádol nyilvánosan, felelősöket hív tetemre. Elindul némi munka, remény ébredezik… De mi van a felelősökkel? Jogi előírás: ahol jelentős kár keletkezik, ott a felelősöknek felelni kell. Összehívatja a miniszter a Salrom, az országos sóhivatal vezetőtanácsát a helyzetet megtárgyalandó. Procedúrák: úgy van kitalálva a rendszer, hogy egyik napról a másikra nem lehet, 30 nappal korábban kell összehívni. Hogy közben ég a ház? – pardon: elnyeli a víz a sóbányát – mit számít az! Letelik a várakozási idő, összegyűlnek a sóhivatalos főemberek – és nem mondanak le. A szakminiszter nem tud vállalt felelősségének megfelelően eljárni, peres eljárás következik. Csakhogy az igazságszolgáltatás éppen sztrájkol – a bírák pofátlanul nagy nyugdíjai kerültek veszélybe… Közben ellenőrzések, jelentések – világos, kit terhel felelősség.
Kérdem: milyen államszervezet az, ahol a szakminiszter a közérdek képviseletében képtelen eljárni?! Ökölbe rándul a kéz… Egy főhivatal megtagadja a főnöki ukázt – nem fél. Nem vették elő soha. Azt látni, a korábbi kormányok alatt az országos főhatóságok (bürokrácia)várakat építettek ki, foggal és körömmel védik anyagi előnyeiket.
Vessünk egy pillantást az országos sóhivatal (Salrom) fizetéseire. Az hab a tortán, hogy a parajdi katasztrófa megtörténte idején az országos sófőguru 6000 lejes fizetésemelést kap. Egy közembernek a fizetése nincs ekkora. Mekkora az igazgató fizetése? 32 ezer lej – volt, és lett 38 ezer lej. Átszámolva: 7600 euró. Keményen megdolgozik ezért – lásd Parajdot! Az a 43.161 lej, amit egy másik (Mangalia városi) cég igazgatótanácsi tagjaként kap, aprócska zsebpénz.
Az országos szakterületi főhatóságok külön világot hoztak létre. Döbbenetes a Romsilva-eset, ami az állam erdészeti vagyonát kezelő főhatóságnál megtörtént. Teodor Țigan aradi vezérigazgató, miután 2023-ban nyugdíjba ment és kb. 100 ezer euró értékű nyugdíjprémiumot kapott (!!!), rövid idő múltán kérte munkaszerződése meghosszabbítását – és ezt kétszer megtették. Visszafoglalta korábbi pozícióját az aradi igazgatóság élén. Ezt követően egyszerre vett fel 74.000 lej bruttó nyugdíjat és 825.000 lej bruttó bért az állami vállalattól. Az Aradi Erdészeti Igazgatóság 2023-at veszteséggel zárta: több mint 14 millió lejes mínusszal. Țigan „urat” azóta elbocsátották, ő viszont emiatt pert indított a Romsilva ellen – mit nyerhet, időt? És közben jön a pénz…
Visszatérő kérdés a román intézményi világ reformjának az ügye. A miniszterelnök jelzései egyértelműek: az országot folyamatosan meglopják, a közérdek eltűnik a hivatali útvesztőkben. A parajdi sóbánya-katasztrófa mutatja, hogy a vezetők közül senki nem kezelte megfelelően a helyzetet: nem számoltak semmilyen rendkívüli eseménnyel. Ahogy esik, úgy huppan ezt vallották, a történtek fényében. A felelősségre vonást fel sem tételezték, ilyesmire nem volt példa. Most, mivel a miniszter rendet akar teremteni, kapálóznak, procedurális akadályokba kapaszkodnak. Pereskednek.
Akik mindezt látják, nem tudják félreseperni a gondolatot: mennyire elegendő Bolojan és csapata számára az a nem egészen másfél év, ami mandátumából hátravan? Mert Grindeanu, az őt minden bizonnyal váltó kormányfő részéről nincs jelzés arra, hogy az országos nagytakarítást folytatni kívánná…