Wagner Péter nem először jelentkezik színes krétarajzaival Temesváron. A fogadó házigazda, ezúttal is nt. Gazda István református lelkipásztor, akinek köszönhetően számos magyar kortárs művész kiállítását tekinthették meg már eddig is a temesvári látogatók.
Wagner Pétert, szerényen csak építészként és grafikusként mutatta be a helyi közönségnek a temesvári Új Ezredév Református Központ kiállítótermében nemrég megnyitott kiállítás bevezetőjeként Szabó Zsolt, a kolozsvári Művelődés Egyesület elnöke. Felsorolta a művész-tanár erdélyi útjait, amiknek eredményeképpen számtalan, magyarlakta településnek jellegzetes, régi, szép épülete került megörökítésre. Ezek szépművészeti dokumentumok olyan helyekről, ahol változik a világ, az épített környezet, cserélődik a lakosság, vész el a régi lakosok épített öröksége.
A művész bejárta Szilágyság, a Mezőség, Máramaros, a Gyimesek és Erdély számos települését, mindenütt a maradandót kutatva, az emberi kéz alkotta épített műveknek a természetben való elhelyezését figyelve, miközben leképezte papírra a végigjárt helységek egyedi, még fennmaradt vagy tűnőfélben lévő épületeit.
Néhány évvel ezelőtt, egyik kiállításának megnyitóján mondotta, hogy szeretné bejárni a Bánság falvait is, ezeket „dokumentálni, megrajzolni, ez még fehér folt a palettámon…” Mára már tarka, változatos térképet mutathat fel, hiszen a mostani kiállításon igen gazdag anyaggal jelentkezett a szétszakított történeti Bánság szinte minden területéről. Mint elmondotta, ősei – a már Szerbiához tartozó – Csősztelekről származtak. Erre a vidékre tervezett kirándulásának egyik indítékát a felmenők szülőföldjének megismerése képezte. Az itt szerzett tapasztalatok, a gyönyörű vidék, a fennmaradt építészeti örökség krétarajzokban való megörökítése során nem csupán derűs benyomásokkal gazdagodott a művész. Szomorúan sorolta tapasztalatait a kis helységek, falvak épületein végbement „történeti” változásokról: miként tüntek el a régi német, neobarokk falusi házak eredeti, vakolatból készített feliratai a homlokzatokról, a magyar feljegyzések különböző helyekről, hogyan helyettesítődtek sorra, más nemzetek felirataival az új „honfoglalások” során.
Kutatásainak központjává a helységek különböző felekezeteinek templomai váltak, mintegy szimbolizálva a települést, ahol ezeket az idők során emelték. Az építész biztos arányérzéke, a részletek megjelenítése és a beállítás előnyös szöge megfigyelhető minden pasztellképen, még akkor is, ha ezt erősen elfedni igyekszik a művészi technika. Szelíd, világos színekben megjelenő, magasba törő, vagy hatalmat és súlyos tekintélyt képviselő épületeket helyez az élénk zöld környezetbe, a többnyire ragyogóan kék ég alá. Plein air-ről van szó, a valós környezetben, a természetben készült, nem pedig műteremben kidolgozott képeket láthatunk a kiállítóhelyiségben. A kréta minden előnye – élénk, ragyogó, tiszta színek, gyors vázolás – fel-fel tűnik a rajzokon. A részletek rajzaiban pedig ott rejlik az építész precízitása is. És ugyanakkor a művész érzelmei is megbújnak egy-egy alkotásban.
A telepes német falvak vagy a magyarlakta helységek XIX. század második felében és a századvégen emelt égretörő tornyú, neogótikus, de szinte egy típusra hangolt katolikus templomai még büszkén jelzik a helység központi terét, az őket létrehozó közösség erejét, összefogását. Ám egyik másik falu lakossága, mára már kicserélődött, vagy lassan lecsökkent és a képen megörökített istenháza már ugyancsak romos, kevésbé karbantartott vagy látogatott. A bánsági (szerbiai, romániai) és itt-ott hunyadi vagy Szeged környéki templomok és a ritkábban megfestett polgári, paraszti épületei színes dokumentumok sorát vonultatják fel a látogató előtt.
Visszatérő, többször, más-más szögből papírra vetített az aracsi templomrom vörös, a létét elnyeléssel fenyegető természeti környezetből kiemelkedő alakja. Figyelmeztető jelként is felfogható: az idők változásával felőrlődik mai (vagy közel múlti) épített világunk, addig azonban, csodálkozzunk rá az elődök által hátrahagyott szép alkotásokra, amiket a festő nagyszámú, most elénk tárt grafikai munkái megidéznek.
Wagner Péter remek kiállítása december közepéig látogatható az Új Ezredév Református Központ alagsori kiállítótermében.

Miklosik Ilona