Nem várt nagy szá­mú érdeklődő gyűlt ös­sze hétfőn a Csi­ky Ger­gely Fő­gim­názium Tóth Árpád-termében tartott könyvbemutatóra. Mert a Kölcsey Egye­sület Fecskés könyvek sorozatában (ez a 28. kiadvány) megjelent Mátyás Anna – Rövidáru című regényének létezéséről szinte senki sem tudott, ebből ko­rábban csak a Szövét­nek egy számában jelent meg rövid részlet mint­egy ízelítőként. A szerző, Lászlóné Prohászka Elvirát pedig legfeljebb csak néhányan ismerhették a régi aradiak közül.
A szerző 1901-ben (1902-ben?) született Ara­don, 1920-ban az Aradi Katolikus Főgim­názium első érettségizett osztályában fe­jezte be ta­nulmányait. A két világháború közötti és az azt követő idő­szakban az ara­di magyar kö­zösség meghatározó személyisége volt. Lapok munkatársaként tevékenykedett, írt, kiadványokat szerkesztett, a magyar po­litikai és kulturális szervezetekben (lásd a Kölcsey Egyesületet) tün­tette ki magát. Az 1950-es évek elején, Ma­gyar Népi Szövetség megszűntetését követően kikerült a kulturális életből, majd a kommunista időkben a közléstől is el­tiltották. Akkor emigrált Ausztráliába, ahol 1985-ben hunyt el.
Az ő, hat évtizeddel ez­előtt Ara­don hagyott kéz­iratát gondosan megőrizte nevét viselő unokahúga. Ezt dolgozta át Réhon József, ezt a változatot je­len­tette meg a Kölcsey E­gye­sület. A­mint a be­­mutatón a há­zi­gaz­da Berecz Gábor, majd Réhon József is el­mondta, a kiadást anyagilag Mandl Marietta ny. tanár támogatta. (Maga is jelen volt a be­mu­tatón.) Ő elolvasta a kéz­­iratot, személyes érin­tett­séget talált benne, u­gyan­is a szövegben családjának neve és egykori rö­vid­áru üzlete többször is szerepel.
A regényt a közönségnek be­mu­tatta, azt részletesen és kiváló szak­mai tudással Ruja Ildikó nyelv- és irodalomtanár elemezte. Köz­ért­hetően, ér­dek­fe­szí­tően. Csak a re­gény meghatározásával volt bajban, hiszen a 150 oldalon leírt történés nem fedi teljesen sem a kulcsregény, sem a leányregény, sem a tör­ténelmi re­gény fogalmát, bár mindegyik elemei felfedezhetőek benne.
Az kétségtelen, hogy az írás­mű­­re leginkább ara­di regény mi­nősítés illene, hiszen benne meg­­je­lenik a város né­hány közismert sze­mélyisége (a recenzens csak Fischer Aladárt, a főgimnázium le­gendás igazgatóját említette, de van­nak mások is), a helyszínek is felismerhetőek. A re­gény főhőse, Mátyás An­na életének negyedszázadát öleli fel. Bár sikertörténet, hi­szen a befejezéséig főszereplője eléri célját: saját, elegáns rö­vidáru üzletet nyit Arad belvárosában, a Temp­lom utcában. De itt közbeszól a történelem, a­melyre néhányszor ös­sze­foglaló rövid szövegben utal a szerző: a má­sodik világháború eléri az országot, s összeromlik mindaz, amire Má­tyás Anna feltette az éle­tét. De az új éra eljöttét csak kikövetkeztetheti a regény olvasója, aki to­vább gondolja az 1943-ban vagy 1944-ben abbahagyott történetet.
A címoldalon Fritz Mihály je­les képzőművész remek grafikája csá­bítja az olvasót. Né­hány óra a­latt sietve be­leolvastam a regénybe. Olvastatja magát. Az aradiak szá­mára biztosan kulcsregény lesz!