Emlékszem, még nem volt teljesen kész az aradi új stadion, amikor, öt-hatéves koromban apámmal kimentünk egy mérkőzésre. A két főtribün már állt, a kapuk mögötti félkör csak drótkerítéssel volt körbevéve. Történt ez több mint hat és fél évtizede! Azóta megöregedtek a drukkerek, de elöregedett a stadion is.
Az ITA tulajdonosa, a csapat alapítója, br. Neuman Ferenc 1945-1946-ban e­gyetlen év alatt egy olyan ütőképes csapatot ho­zott össze, amelyben a magyar és ro­mán válogatott egész sora játszott. Az Angliában ta­nult népszerű „Feri báró” az Arsenal szurkolója volt, in­nen a csapat piros-fehér színe.
A stadiont Szömörkényi Rudolf mű­építész tervezte a londoni „ágyúsok” ak­kori stadionjának mintájára. Az aradi ha­gyomány szerint a pálya első gyep­sző­nyegét a báró repülőgéppel Lon­don­ból hozatta. Tény, hogy felépülésekor az ország talán legmodernebb stadionja volt. Neuman Ferenc csak rövid ideig él­vezhette stadionját, a kiváló gyepszőnyeget, csapatát. Az 1948. június 11-i ál­lamosítást követően elhagyta az országot. Az Amerikai Egyesült Államokban halt meg, haláláig figyelte egykori csapatát.
Ebben az arénában nyert az aradi együttes összesen hat bajnoki címet, s itt sikerült a BEK-ben kivernie a világ akkori legjobb csapatát, az interkontinentális kupa birtokosát, a holland Fe­yernoordot. Ezt örökítették meg az utókornak a főbejáratnál leleplezett már­vány­táblán. A stadionban rendszeresen tíz-tizenkétezer szurkoló bíztatta csapatát, de a Tbiliszi Di­na­mo elleni meccsen 22 (eltúlzott szám!), a Feyenoord el­lenin 18 ezren tapsoltak a lelátón.
Akik figyelemmel kísérik az aradi fut­ball sorsát, azok tud­­ják, hogy most vál­ságban van. A ta­vasszal még a má­sodik vonalban sze­replő egykori tex­tilgyári csapatot a két társtulajdonosa, a szó szoros ér­tel­mében felszá­mol­ta. A játékosok és a játékvezetők járandóságát „megspórolták”, néhány meccsen az ificsapatot küldték a pá­lyára. A bajnokság utolsó fordulóira a szövetség már nem is programálta a mérkőzésekre. Gyakor­latilag a régi csapat utód nélkül szűnt meg. A most a harmadik osztályban szereplő gárda szerepeltetése az önzetlen szponzorok, a klub iránt hű szur­kolók, szakemberek összefogásának az eredménye.
A városi tanács még a csapat felszámolása előtt határozta el a város tulajdonában lévő stadion átépítését. A már korábban elfogadott terv szerint a régi létesítmény helyén egy 12 ezres fedett stadion épül. A nyáron láttak neki a munkának, viszonylag rövid idő alatt eldózerolták a lelátókat. Csak a gyep, „az a szép zöld gyep” (Poldi bácsi mondása Janikovszky Éva könyvében) ma­radt még meg a város egykori büszkeségéből.
Az építési határidő két év. Ha nem húzódik el ugyanúgy, mint a román autópályák átadása, akkor talán én is megérem a felavatását.
Különben utódaimra marad az örvendezés.