Beszámoló a temesvári református ifjúság nyári táboráról,
2013. augusztus 17-24. között

Azt hiszem nem az egyedüli vagyok, akinek a ,,nyár” hallatán Kladova jut e­szé­be, s akinek a szívében már nagyon összefort e két szó. Mert ha nyár, akkor Kladova, ha Kladova, akkor jó­kedv, barátok, játékok, számháború, röpi, focizás, fa­vágás, vízhordás, pihenés, fürdés, napozás, áhítatok, éneklés, beszélgetések… S ezek nélkül, már valahogy nem is teljes a nyarunk. Bár­mennyire meglepő, vagy sem, de néha el kell egy kicsit szakadni a nagyvárosi zajtól, rohanástól, s ha nem is kell, de jóleső. Nos ez az ,,elszakadni” ez ne­künk a Kla­dovánk, az arad-mosóczi re­formátus gyülekezet meghitt, barátságos táborhelye.
Idén harmincheten voltunk, akik el tudtunk szakadni nyolc napra otthonról, hogy ne csak feltöltődjünk, hanem gazdagodjunk is az áhítatok és egymás által. Napi két áhítat volt, s így két különböző té­ma alapján tanulányozhattuk az igét. Reg­gel ifj. Józsa Ferencz Zilah-Fenyves segédlelkésze, illetve az ifi közösségünk idén érettségizett bartókos diákjai tartották, a kivonulás története alapján (Mózes második könyve) a bevezetőket, melyet kis­csoportos beszélgetések követtek. Dél­után pedig, Demeter Sándor kórházlelkész, ifjúságunk vezetője, szolgálatait hall­gattuk Dániel könyve alapján, igyekezve magunkénak tudni Dániel bátorságát, kitartását, állhatatosságát és Istenbe ve­tett bizalmát. S jó volt felismerni, hogy mennyire állunk messze vagy épp közel Istenhez… Az minden­esetre világossá vált számunkra, hogy nem a mi jókedvünkön állt vagy bukott a tábor hangulata… nem az volt a meghatározó, hogy hogyan szól a csörgő, a dob, a gitár vagy épp a mi hangunk… az sem, ha nyertünk vagy épp vesztettünk röpiben, illetve fociban s még csak az sem, hogy mennyire voltunk éhesek vagy épp fáradtak, mert volt valami, illetve Valaki csodálatosabb mindezeknél!
Így két hét távlatában is visszatekintve élő még bennem, illetve úgy vélem ben­nünk az a légkör, mely ott körülvett, s bár ismét zaj, rohanás, munka, illetve ta­nulás tölti be napjainkat, van minden na­punkban egy-egy tíz perc vagy egy-egy óra, mikor tudunk Vele úgy csendességben lenni, hogy szinte érezhető minden il­lata és íze Kladovánknak.
Külön köszönet az arad-mosóczi re­for­má­tus gyülekezetnek a lehetőségért, hogy az idén is a gyülekezet táborhelyén tölthettünk el egy szép és áldott hetet, il­letve köszönjük a Com­mu­nitas Alapít­vány­nak, hogy támogatta ifitáborunkat!
Gergely Krisztina, ifis