23 Dec 2014
Írta admin 
0 Hozzászólás 
Ion Monoran szobra a Hunyadi híd előtt
A jubileumi forradalmi megemlékezések sorozatában Ion Monoran költő, irodalmár, a Hunyadi híd lábánál (ma Traian híd), felállított szobra előtt elengedhetetlenül teszi fel ma-gának a “miért csak most? “ kérdést a temesvári polgár, hiszen Ion Monoran volt az, aki 1989 december 16-án este hét óra tájban, miután a Református Bérpalota előtt, Tőkés László lelkipásztor védelme érdekében gyülekező tömeghez csatlakozott, lehúzta az egyik villamosszerelvény áramszedőjét, és megállítva a járművet, csatlakozásra buzdította az utasokat, miközben elsőként kiáltotta, a tömeg által rögtön felkapott “Le Ceausescuval!” jelszót. Örömmel nyugtázhatjuk a jóvátételt, hogy Ion Monoran bronzba öntött alakja, örökre a gúzsbakötő kommunista rendszer elleni tehetetlen dühének hatására elkövetett hőstettére emlékeztet. Mert ő egyike volt azoknak, akik a tüntető tömegből kiemelkedve a tömeg által nyújtott viszonylagos biztonságból elsőként életét tette kockára. 1993-ban bekövetkezett hirtelen haláláig, nem érhette meg az új rendszer teljes megszilárdulásának időszakát, amikor a hajdani pribékek váltak a régi kapcsolatok kiaknázása révén a majdnem szabad rablást megengedő új rezsim legfőbb védelmezőivé, nem élhette meg a sokmillió honfitársának a kitántorgását, a hagyományos értékek aprópénzre váltását, haláláig hitt a forradalom győzelmében – így emlékezett vissza elhunyt édesapjára fia, Paul. A szoboravatón temesvári és az ország több városában működő forradalmár egyesület képviselőinek körében, Florian Mihalcea, a Timisoara Társaság elnöke mutatta be a hajdani forradalmár társat, a Társaság alapító tagját, majd Nicolae Robu polgármester avatóbeszédében évtizedes adósság törlesztésének nevezte Ion Monoran mellszobrának köztéri elhelyezését, és felelevenítette a költő, irodalmár életművét, kiemelve, hogy a hetvenes években jelentkező fiatal költő képviselte a régi sémákat sutba dobó, a hatalom kiszolgálását elutasító fiatal nemzedék hangját. A temesvári Városháza és a Timisoara Társaság támogatásával megvalósított szobor Aurel Gheorghe Ardelean szobrászművész munkája.
Klaus Johannis államelnök temesvári látogatása
A temesvári Városháza és a forradalmár egyesületek által szervezett jubileumi forradalmi megemlékezéseknek kölünleges súlyt kölcsönzött Románia megválasztott elnökének, Klaus Johannisnak részvétele. Az elnök kampánybeli ígéretét betartva, kedden, december 16-án tartózkodott a Bega-parti városban, ahol rövid városházi tanácskozást követően, amikor Nicolae Robu polgármesterrel és a helyi tanács tagjaival folytatott megbeszéléseket, a Tudományegyetem Aula Magnajában találkozott az egyetemi diákság és a professzori kar képviselőivel. Az elnök köszöntő beszédében ígéretet tett arra, hogy elnöksége ideje alatt fokozott figyelmet fordít a hazai tanügy gondjainak megoldására, a problémás kérdések tematizálásával és a tanügyet szabályozó törvényes rendelkezések parlamenti újragondolásával. Johannis elnök kifejtette, hogy a mai tudásközpontú és az innovációnak tág teret biztosító társadalomban, a tudás lehet nemcsak az egyén, hanem a nemzet sikerének a kulcsa. Ezt a szemléletet kell társadalmi szinten általánossá tenni – mondta az elnök.
Amint a Városházán is, a Tudományegyetemen is többszáz temesvári várta és üdvözölte az elnököt, aki természetes közvetlenséggel fogadta az elhangzó jókívánságokat.
A temesvári forradalom mártírjaira emlékezve és fejet hajtva a sok esetben máig tisztázatlan körülmények között meggyilkolt ártatlan áldozatok emléke előtt, Románia valamennyi elnökei közül elsőként Klaus Johannis elnök, Nicolae Robu polgármester társaságában helyezte el a kegyelet koszorúit a belvárosi temetőben emelt forradalmi emlékműnél. Mint mindenütt, a temetőben is a helyi és országos, illetve külföldi lapok tudósítóinak népes hada mellett, többszáz helybéli várta és éljenezte meg az elnököt.
A kadedrális lépcsőinek gyászos emlékénél…
A temesvári forradalom egyik rosszemlékű helyszíne marad az ortodox székesegyház közvetlen környéke – dacára többszázezer eurós beruházással elhelyezett új lépcsőknek – ahol oltalom helyett, a decemberi forradalomban számos menekülő tüntető vesztette életét vagy sebesült meg az esztelen lövöldözésben. Talán eme emlékek hatására erősödött fel a forradalmi egyesületek által szervezett, és a Mária téri Református Palota elöl induló fáklyákkal felvonuló többszáz résztvevő hangja. A katerdális elé bevonuló fáklyásmenet résztvevői a forradalmi hangulatot megidézve, a lyukas lobogók alatt a decemberi temesvári foradalom jelszavainak skandálásával fejezték ki elégedetlenségüket afelett, hogy az 1989-es romániai forradalom számos mozzanata, máig sem tisztázódott. Egy adott pillanatban a tömegből felhangzott Ion Iliescu volt elnök felelősségre vonása is. Klaus Johannis elnök megjelenését óriási szimpátiával fogadta a tömeg.
Az elnök a székesegyházban gyertyát gyújtott a halottak lelki nyugalmáért és meghallgatta a Temesvári Román Opera énekkarának karácsonyi dalokból összeállított előadását. A katedrálisba bevonuló elnök cselekedetét elégtétellel nyugtázta a tömeg, sokan elismerően szóltak az ortodox vallású keresztények felé tett első lépéséről. Kijövetelkor egyesek az elnöknek levelet adtak át, sokan végigkísérték az Operáig, ahol többezres tömeg várta az elnököt, aki a forradalmi jubileum tiszteletére adott Gálaesten és a Madrigal énekkar koncertjén vett részt. Köszöntőbeszédében Klaus Johannis a romániai forradalmi eseményekre emlékezve, buzdította a résztevőket a forradalom ártatlan áldozatainak vére árán megszerzett szabadság megbecsülésére, a közös emlékezésre és tiszteletadásra. ‘89 decemberének legfontosabb tanulsága az, hogy a fegyverek nem gyilkolhatják meg és az elnyomás nem tiporhatja el az emberek szabadságvágyát, ezért a forradalmat követő nemzedékeknek kötelességük a vérrel szerzett szabadság és demokrácia értékeinek minden áron megőrzése – mondta Klaus Johannis. “Kötelességünk feltenni önmagunknak a kérdést, miként sáfárkodtunk a forradalom által megszerzett értékekkel? Jó úton haladt-e Románia az elmúlt negyed évszázad alatt? Demokratikus berendezkedésünk maradéktalanul jól működő rendszer? Hatékonyan működő piacgazdaság Románia vagy sem? Mennyire sikerült behozni a fejlett nyugati gazdaságokhoz viszonyított lemaradásunkat? Érdekeinket és lehetőségeinket a legnagyobb hatékonysággal érvényesítettük-e? Meglátásom szerint e kérdésekre a válasz inkább nemleges. Úgy gondolom, hogy 2014-ben lezárhatjuk történelmünk e fejeztét, és elkezdhetjük egy átfogó, új nemzeti projekt megvalósítását. Kitartással és kellő józansággal ez kivitelezhető. Csak alapvető változtatásokkal győzhejük meg úgy az itthonmaradtakat, mint az idegenbe eltávozott honfitársainkat arról, hogy új Romániát akarunk. Nem lehetünk a végtelenségig a megkezdett és soha be nem fejezett projektek országa, gondoljunk csak az Alkotmányra, illetve a csigalassúsággal haladó autópályaépítésekre. A forradalom öröksége a jól végzett munka Romániájának megteremtésére kötelez mindannyiunkat.” – fogalmazta meg hosszútávú projektjét Klaus Johannis elnök, akinek temesvári látogatása kapcsán néhány dolog feltétlenül említésre méltó. A román politikában csak elvétve érvényesül a választási kampányban megfogalmazott ígéreteknek a betartása, Európa e táján, Balkán határán általában nem szokás betartani az ígéreteket. És nem szokás tájainkon a pontosság sem, politikusok részéről főként nem. Johannis elnök a Temesváron szokásos közlekedési káosz, a haladását gátló sokezres tömeg ellenére, percnyi pontossággal tartotta be az előre bejelentett programot, ezzel is megtisztelve a rá várakozókat és az események szervezőit. Megjelenésében barátságos, a balkáni jópofáskodástól távolállóan volt mosolygós, ugyanakkor kimért és tiszteletet parancsoló Románia új elnöke. Talán ez utóbbi vonás hiányzik leginkább a mai közéletből…
Az Operában tartotta ünnepi ülését a Temesvári Helyi Tanács, amelyen valamennyi forradalmi egyesület képviselői részt vettek, és az ünnepi pillanatok ellenére bekiabálásokkal, skandálásokkal adtak hangot a saját szervezetük elégedetlenségének. Nicolae Robu polgármester sajnálatosnak nevezte a rendbontást, majd esetenként hujjogások közepette osztotta ki a város díszokleveleit és a jubileumi érméit.
