A temesvári magyar közösség fontos eseménye volt a II. Bartók Népművészeti Napok, amely péntektől vasárnapig számos hagyományőrző kulturális, néptáncos és népzenei programnak adott helyet. A rendezvénysorozat keretében ünnepelte fennállásának huszadik évfordulóját az Eszterlánc Kulturális Egyesület. A programok megvalósításához szükséges finanszírozást a Bartók Béla Alapítvány biztosította a Temes Megyei Tanácshoz benyújtott sikeres pályázat révén.

Események a Bartók Béla Líceumban

A pénteki program az iskola sportpályáján flashmobbal indult, amelyről drónfelvétel is készült. A kisiskolások úgy sorakoztak fel, hogy felülnézetből a „BARTÓK” felirat rajzolódott ki. Ezután az iskola tanítói a körtánctól a hangszerbemutatókig változatos formában népszerűsítették a néptáncot. A gyerekek a szőlőpréselés fortélyaival is megismerkedhettek.

Flashmob pénteken

Az ünneplés szombaton folytatódott az iskola falai között, és a műsorok tarka kavalkádja csak ekkor vált igazán teljessé. Mivel a hónap utolsó szombatja volt, délelőtt a szokásos játszóház várta a gyerekeket az iskolában. A kézműves-foglalkozások mellett ezúttal a népi és zenei szokások, hagyományok is nagyobb hangsúlyt kaptak.

Suttyomba: előadóest és táncház a Magyar Házban

Az ünneplés a temesvári közösségi élet másik fontos helyszínén folytatódott: a Magyar Ház Farkas Laci multifunkcionális rendezvénytermében. Este hét órakor a Békés megyei Gyomaendrődről érkező Suttyomba zenekar adott koncertet. A temesvári néptánckedvelő közösség jól ismeri őket: csaknem tíz éve járnak hozzánk, táncházakat tartanak, és az Eszterlánc zenekarának tagjait is tanítják. Idén először önálló előadói estet is adtak Temesváron.

Szujó Zsolt, az együttes énekese és hegedűse felvezetőjében elmondta, hogy arra kaptak felkérést, hogy Bartók Béla népdalgyűjtéséből állítsanak össze műsort. A felkérést igen személyes módon teljesítették: rögtön a koncert elején olyan nóták csendültek fel, amelyeket a híres zeneszerző Békés megyében gyűjtött – az elsőt konkrétan Endrődön (ma Gyomaendrőd része), az 1910-es években. Ezt a helyi kötődést és személyes hangvételt erősítette a szintén Békés megyében, Gyulán gyűjtött, Elindultam szép hazámból kezdetű híres dal is, amely a hagyomány szerint azon a búcsúkoncerten is elhangzott, amelyet Bartók New Yorkba költözése előtt tartottak. Gyerekdalok is megszólaltak, és – a Bánságban lévén – Bartók román táncaiból is felhangzottak részletek. A közel egyórás koncert során a három zenész – Szujó Zsolt hegedűs-citerás-énekes, Bohák Endre brácsás és Inoka Győző nagybőgős – előadása végig intenzív zenei élményt nyújtott.

Suttyomba zenekar

Beszélgetés a Suttyomba zenekar vezetőjével

A szombati koncert után a Suttyomba zenekar prímását és egyben énekesét is megkértem, hogy pár szóban meséljen arról, kik ők és honnan jöttek.

Szujó Zsolt (SzZs): Mi Békés megyei zenekar vagyunk a határ túloldaláról. Együttesünk tagjai Inoka Győző nagybőgőn, Bohák Endre brácsán és jómagam Szujó Zsolt hegedűn és citerán.

TS: Hány év óta zenélnek?

SzZs: Több mint harminc éve. Nemrég tartottuk a harmincéves jubileumi koncertünket. Sok zenésszel muzsikáltunk együtt. Sajnos a nagybőgősünket elveszítettük a Covid-járvány alatt, úgyhogy most mással dolgozunk. Az alapító tagok közül már csak én és a brácsás kolléga vagyunk a zenekarban.

TS: A kapcsolatuk az Eszterlánccal milyen régi? 

SzZs: Lassan az is egy évtizedes. Első ízben a Bánsági Napokon vagy a Magyar Napokon jártunk itt és gyakorlatilag azóta töretlen a kapcsolatunk velük. Járunk ki műsorokat kísérni, táncházakat tartunk, illetve segítünk muzsikálni az Eszterlánc táncegyüttesben zenélő fiataloknak.

TS: Ezek szerint rendszeresen megfordulnak Temesváron? 

SzZs: Ez így van.

TS: Ez az első önálló előadói estjük itt Temesváron?  

SzZs: Temesváron önálló estünk még nem volt. Zenekarként ilyen kisebb koncerteket már adtunk, önálló estre azonban még nem volt itt lehetőségünk. Magyarországon azért szoktunk nagyobb koncerteket adni, bár nyilván ez Magyarországon is egy rétegzenének számít.

TS: Én úgy tudtam, hogy Magyarországon azért komoly táncházmozgalom van…

SzZs: Valóban, egyre többen tanulják, egyre magasabb szinten oktatják is és van lehetőség tanulni. A Zeneakadémián is van már népzenei tanszék. Tehát ott is el lehet sajátítani a hangszereket, és valószínűleg a konzervatóriumban is tanítják. Nagyon sok fiatal és képzett zenész van Magyarországon, hál’ Istennek. Úgyhogy van, aki átvegye és tovább örökítse ezt a kultúrát. Mi is ebben próbálunk közreműködni, itt Temesváron, hogy a fiatalok itt is megtanulják ezt, és tovább tudják adni a következő generációnak.

TS: Köszönöm a beszélgetést.

Ezt követően, este nyolctól a Suttyomba zenekar közreműködésével táncház kezdődött. Az oktatók Számfira Máté és Számfira-Nagy Zita voltak. A táncház első felében három táncot tanítottak meg, a végén pedig még egy ének megtanítása is belefért az időbe. A tanulni vágyók között voltak a gimnáziumi korosztálytól a liciseken át egészen a felnőttekig minden korosztályból. Nagyon sokakat magával ragadott a tanítók lendülete. 

Táncház

Három tánc után a közönség „átvette a stafétát”, és a Suttyomba zenekar is tovább muzsikált. Előbb páros táncokba meg körtáncokba dobták be magukat a táncosok – voltak köztük felső tagozatosok és licisek, egészen a felnőttekig. Láthatóan nagyon élvezték a bulit. Aki ezt még nem hitte el, az a végén újabb bizonyítékot kapott: a lányok körtáncai és pörgős négyes forgói mellett számos férfi hosszas legényest ropott – volt, aki perceken át. Meggyőződésem, hogy mindenki elégedetten térhetett haza: zeneszeretők, táncosok és azok is, akik csak gyönyörködtek a magyar népzene- és néptánckultúra életerős megnyilvánulásaiban.

Nagy-György Csabát is röviden megszólítottam; ő a Suttyomba zenekart erősítendő ült be hegedülni a táncház színpadára.

TS: Jól tudom, hogy az Eszterlánc zenekarban zenélsz?

Nagy-György Csaba (NCs): Igen, a Cserbóka zenekarban.

TS: Cserbóka? 

NCs: A Cserbóka az „eszterlánc” szó tájnyelvi változata.

TS: Szóval az Eszterlánc zenekar nevet változtatott?

NCs: Ez egy új elnevezés. Máshol még nem beszéltünk erről. Ha jól tudom, akkor a gálán fogjuk bejelenteni a változást.

TS: Hány éve zenélsz a Suttyombával?

NCs: Legelőször Nagy Áron karolt fel minket, fiatal zenészeket. Ő tanított be bennünket, az Eszterlánc Kulturális Egyesület révén pedig a Suttyomba zenekar is a mentorunk lett. Ők hiteles, mély tudást adnak át nekünk a népzenei archívumok alapján. 

TS: Hány éves korodban kezdtél el Nagy Áronnal zenélni?

NCs: Harmadik osztályos voltam, amikor elkezdtem, vagyis már lassan kilenc éve zenélek az együttesben.

TS: Mindig a Suttyombával együtt léptek fel?

NCs: Nem, voltak már önálló táncházaink is. Az iskolánkban a Rákóczi Szövetség már kétszer szervezett táncházat. A Suttyombának köszönhetően ma már egy teljes táncházi anyagot le tudunk játszani.

TS: Voltak önálló fellépései is a Cserbókának?

NCs: Igen, a Temesvári Magyar Napokon, valamint idén a Nemzedékek Találkozóján is.

TS: Köszönöm, hogy mindezt elmondtad és további sikereket kívánok nektek.

Néptáncgála: Felvonult a múlt és a jelen

Az eseménysorozat fénypontja a vasárnap délutáni gála, az Eszterlánc jubileumi gálaműsora volt, amelyet a Ion Vidu Művészeti Iskola színháztermében tartottak. Az ünnepség jelmondata ez volt: „Eszterlánc – több mint tánc”. Bár az est középpontjában a színpadi táncprodukciók álltak, a gála a jubileum tágabb jelentését is megmutatta: azt a közösséget, amely húsz év alatt az egyesület körül kialakult.

Az est házigazdája Tamási Emese, az Eszterlánc Kulturális Egyesület elnöke volt. Üdvözlőbeszédében köszönetet mondott a támogatóknak és a munkatársaknak. Külön kiemelte a Bartók Béla Elméleti Líceumot és a Bartók Alapítványt, a közreműködők közül pedig Keresztes Péter operatőrt és Kedves Emőke színházi rendezőt.

A gála elején az egyesületet támogató Bartók Béla Elméleti Líceum nevében dr. Erdei Ildikó mondott köszöntőbeszédet. Hangsúlyozta az organikus fejlődés fontosságát: a hagyományokat gyakorolni kell, és bár siettetni nem lehet őket, gondozni viszont igen. Ehhez persze sok összetevőre van szükség: közösségre, rendszerességre, kitartásra, belső motivációra, támogató környezetre, időre, türelemre, alkalmazkodókészségre. 

Az igazgatóasszony köszöntőbeszéde után a házigazda néhány hívószóval vázolta fel a színpadon megelevenedő műsort: az együttes csoportjainak régi és újabb koreográfiáit. A táncokon és a színpompás viseleteken túl történeteket és érzéseket is ígért, amelyek a dallamok és a mozdulatok mögött rejlenek. 

Kezdődött a tánc

A néptánccsoportok régebbi és újabb koreográfiákat is bemutattak, amelyek változatos elrendezése gyorsan pergő műsort eredményezett. A produkciók közötti gyors színváltások ritmusát pedig nem törték meg azzal, hogy a házigazda minden új előadást felkonferált. Ehelyett Keresztes Péter kilenc rövid videót állított össze az együttes történetéről, értékeiről, szakmai elismeréseiről és még sok minden másról. Ezek olyan részleteket mutattak be a közönségnek, amelyek segítettek megérteni, miből is áll az Eszterlánc közössége: honnan jöttek, mi mozgatja őket, és merre haladnak.

Az Eszterlánc csoport kalotaszegi táncokkal nyitotta a gálát. Színpompás ruháik és dinamikus előadásuk rögtön megteremtették az est hangulatát. A 2020-as koreográfiát Gombos András és Kolumbán Norbert állította össze. A közönség az előadás egy pontján ütemes tapssal kapcsolódott be, kifejezve tetszését.

Az Aprókák látványos előadása új színt hozott a műsorba. A „Táncolj kecske!” című produkcióban két, stilizált kecskebőrbe öltözött felnőtt táncos száguldott keresztül-kasul a gyermekek között, miközben a szájuknál viselt kereplők hangosan csattogtak. A gyerekek előbb sorokba rendeződtek, majd a tánc élénkülésével párokban, körökben és más formációkban folytatták a táncot.

Aprókák néptánccsoport: Táncolj kecske!

Az Aprókák mozgalmas produkciója után a Lármatüzek mezőségi tánca más ritmust hozott a színpadra. Földszínű és zöld ruháikhoz nyugodtabb, lassabb kezdés társult, majd fokozatosan felgyorsult a táncrend, és pergős legényes is következett. Különösen szép látványt nyújtott, amikor a táncosok félkört alkottak, középen pedig egy pár forgott.

A Dettáról érkezett Búzavirág néptánccsoport lőrincrévi táncokat mutatott be. A három táncos pár előadását elegancia és méltóságteljesség jellemezte; a férfiak fekete-fehér, a nők zöld-piros-fehér viseletben léptek színpadra. A Búzavirág a gála egyetlen külső vendégcsoportjaként kapcsolódott az ünnephez, más módon kötődve az Eszterlánc történetéhez.

Utánuk az Eszterlánc férfikara botos táncokkal lépett színpadra. A sötét ruhás férfiak fejenként két világos, vékony botot tartottak a kezükben. Gyorsan váltották az alakzatokat: hol félkört formáltak, hol legényest jártak, hol pedig sorokba rendeződve folytatták a koreográfiát.

Az Ezüstpatkók előadásának elején mondókák és gyerekjátékok idézték meg a népi hagyományok játékos oldalát, majd a tánc vette át a főszerepet. Előbb a lányok, aztán a fiúk kerültek előtérbe, a műsor egyik látványos térformájában pedig a sok táncos külső és belső kört alkotott. A fiatalok előadásában még nem szerepelt legényes, páros táncaik azonban így is hangsúlyos részét képezték az előadásnak.

Az Eszterlánc ezután méhkeréki táncokat mutatott be, ezúttal esküvői jelenettel kiegészítve. A produkció gazdag díszlettel és kidolgozott dramaturgiával idézte meg az esküvő hangulatát, a műsor gerincét pedig változatos páros táncok adták. Különösen emlékezetes volt, amikor az ifjú pár és egy idősebb pár egymással szemben ült két padon, illetve amikor az összes táncos megállt és a férfiak levették kalapjukat tiszteletük jeléül. A tánc és a dramatikus elemek együttese összetett színpadi produkciót eredményezett.

Eszterlánc néptánccsoport: Méhkeréki táncok

A gálán az Eszterlánc zenekara is színpadra lépett: a Nagy Áron által vezetett együttes kalotaszegi dallamokat adott elő. A fellépés egyben névváltoztatásuk bejelentésének alkalma is volt: az Eszterlánc zenekara a Cserbóka nevet vette fel.

A Dobbantó tyukodi táncokkal folytatta a műsort, egy idén betanult új koreográfiával. A legényessel induló tánc hamarosan különböző térformákba rendeződő páros táncokká alakult. A lányok tarka szoknyáinak forgása mozgalmassá tette az összképet, miközben a fiúk fekete-fehér öltözete visszafogott kontrasztot adott a színpadképnek.

A műsor utolsó produkciójaként az Eszterlánc idei szászcsávási koreográfiája tért vissza a színpadra, amelyet a közönség már a Magyar Napokon is láthatott. Az előadásban a drámai jelenetek, az erőteljes legényesek és az önfeledt szoknyapergések egyaránt hangsúlyt kaptak.

A gála végén a néptáncfellépéseken megszokott módon valamennyi csoport együtt lépett színpadra; becslésem szerint legalább 150 táncos sorakozott fel. A tágas színpadon az Eszterlánc múltjának azok a szereplői is helyet kaptak, akik közül a koreográfusok, csoportvezetők és más közreműködők jelen tudtak lenni. A közönség hatalmas tapssal köszöntötte őket.

Figyelemre méltó, hogy a Bánságban a néptánc a színpadon és a nézőtéren egyaránt ennyi embert megmozgat. A tánc ünnep, a mostani pedig fergeteges volt, és sok minden belefért: ez tényleg több volt, mint tánc.

Okányi Mihály, az Eszterlánc művészeti vezetője és koreográfusa

Fotó: Téglásy Sándor

A gálaműsor utáni fogadáson Okányi Mihályt az együtteshez fűződő viszonyáról kérdeztem.

TS: Hogyan került kapcsolatba az Eszterlánccal?

Okányi Mihály (OM): Jó pár éve, talán 2022-ben kezdtünk el ismerkedni. Kezdetben táncházgazdaként vettünk részt a programokon: Tamás Emese és Pál Krisztina kerestek meg minket, mert lelkes táncházgazdáknak tartottak.

TS: Mi volt a helyszín?

OM: A helyszín Temesvár volt. Legelső emlékeim szerint a Magyar Ház lehetett talán, vagy valamelyik templom…

TS: Az Új Ezredév Gyülekezet temploma?

OM: Igen, ott volt az első alkalom. Utólagos elmondásuk alapján ez félig-meddig vizsgahelyzet, egyfajta teszt lehetett. Azt is figyelték, hogyan bánunk a gyerekekkel, hogyan fordulunk a táncosokhoz, és nagyon szimpatikus volt nekik, amit láttak bennünk.

TS: Most egy pillanatra hadd vágjak közbe. A gyerekekkel való bánást említette. Ez mennyire az Önök specialitása? Mennyire az Ön specialitása a gyerekekkel való foglalkozás?

OM: A pályámban van egy olyan vonal, amely édesanyám pedagógusi hivatásához kapcsolódik. Tőle örököltem a gyermekekkel való foglalkozás iránti vonzódást, másfelől már hatévesen megismerkedtem a néptánccal. Később Békésen iratkoztam be néptáncra, és azóta is ott élek. A két hatás végül úgy találkozott, hogy néptáncpedagógus lettem, és ma is ebben a szakmában dolgozom. A feleségemmel rendszeresen kijárunk Temesvárra is.

TS: Most térjünk vissza az eredeti kérdéshez. Vagyis 2022 környékén volt egy ilyen bemutatkozás, és utána egy adott pillanatban az Eszterlánc vezetősége úgy döntött, hogy…

OM: Rendszeresen hívtak minket táncházakba, mi pedig nagyon szívesen mentünk. Ekkor még sem koreográfiai, sem egyéb megbízásunk nem volt. Ezt a munkát akkor még Gombos András vezette. Aztán eltelt szerintem egy fél év, de az is lehet, hogy majdnem egy év, mire leültünk egy asztalhoz Emesével és Krisztával. Ők megkérdezték, lenne-e kedvünk az Eszterlánc-családot nemcsak táncházszinten vezetni, illetve elfogadnánk-e, ha a szakmai munkát is ránk bíznák.

TS: És a temesvári csoportvezetők képzése is beletartozik ebbe?

OM: Így van, az is hozzátartozik, hogy az itteni csoportvezetőket is segítjük. Ha bármilyen kérdésük van, vagy elakadnak, akkor rendelkezésükre állunk.

TS: Szóval akkor odahaza Békésen van egy családi vállalkozásuk, egy iskola, ahol tánctanítással foglalkoznak?

OM: Nem, nincs vállalkozásunk, ez ennél kicsit bonyolultabb. Békésen van egy néptánccsoport, ahol felnőttem: ez a Belencéres Néptáncegyüttes. Ma már én vagyok az együttes művészeti vezetője. Emellett főállásban a békéscsabai Hétpróbás Néptánciskolában dolgozunk. A feleségem is ide fog visszatérni, amikor a kisfiunk betölti a két évet. Ezt a két munkát végezzük otthon: a Hétpróbást Békéscsabán, a Belencérest Békésen. Emellett Temesvárra is kijárunk.

TS: Mennyire fordította fel az életüket az Eszterlánc? Mekkora bővülést jelentett ez munkában?

OM: Nagy volt a bővülés. Az Eszterlánc volt az utolsó elem, amelyet még be lehetett illeszteni a hétfőtől vasárnapig terjedő időbeosztásunkba. A másik két munkahelyen is elég sűrűn tele vannak a hétvégék. Tehát ott is táncházak vannak, meg műsorok és fellépések, és ott kell lenni a tanítványok mellett.

TS: A többi munkahelyén is több csoportot vezet?

OM: Ugyanúgy több csoport van ott is. Békésen egy csoporttal foglalkozom, kimondottan a felnőttekkel, Békéscsabán viszont most is öt csoportom van. És ehhez jön még az Eszterlánc öt-hat csoportja. 

TS: Akkor most jön a következő kérdés: mennyire volt elégedett azzal, amit ma a színpadon látott?

OM: Abszolút elégedett voltam, és ebben egy percig sem kételkedtem. Ismertem a csapatot. Természetes volt, hogy izgultak, hiszen a jubileum különleges pillanat az Eszterlánc életében, és ez a nap nagyobb nyomást is jelentett számukra. Szerintem emiatt még jobban izgultak. Ez nem egy hétköznapi fellépés volt, nem egy a sok közül.

TS: Végül arra vagyok kíváncsi, hogy művészeti vezetőként milyen jövőt szánnak Önök közösen az Eszterláncnak. Merre van az előre?

OM: A legfontosabb a közösségformálás. Mindenféle szakmai követelményen túl nagyon fontos az, amit leginkább a csoportvezetők tesznek hozzá: a közösségépítés. Ezt ők tudják legjobban elvégezni, hiszen ők vannak heti többször a gyermekekkel. Egy jó közösség a táncban is teljesen más minőséget képvisel, és én úgy gondolom, hogy a munka eredményei sokkal jobban meg tudnak nyilvánulni, mintha csak táncosok halmazáról lenne szó.

Fontos, hogy a tánc és a közös próbák által kovácsolódjanak össze, vagy éppen úgy, hogy a próbákon kívül közösen eljárnak különböző helyekre. Ezek olyan élményeket hoznak létre, amelyek összekötik az egyes tagokat. Ettől jön létre a közösség, és ettől lesz más a színpadi produkció is.

TS: Jól értem tehát, hogy ugyanabból kell még több, ami eddig is megvolt már?

OM: Szerintem igen. A közösség eddig is működött. Igen, ebből kell még több. Egy kicsit ellensúlyt kell képezni ennek a globalizált, nagyon-nagyon sokféle világnak és annak, amit most látunk: gyakorlatilag az informatika és a mesterséges intelligencia már ott van a zsebünkben. Együtt megtanulhatjuk, hogyan kell a társunkhoz szólni, hogyan tudunk vele közösen táncolni, hogyan merjük megszólítani, és hogyan tudunk leülni vele beszélgetni.

TS: Köszönöm, hogy megosztotta velem gondolatait.

Téglásy Sándor

Fotó: Orosz Sándor