Parlamenti képviselőként sokszor olyan feladatoknak kell eleget tenni, amelyek nem kötődnek direkt módon a törvényho­zás­hoz. Te­kin­tettel arra, hogy a szórványközösségek szá­má­ra nehezen elérhető a három­szin­tes (helyi, megyei és országos) kép­viselet teljes körű biztosítása, vannak hely­zetek, amikor gyűléseken, ta­lálkozókon egy választott tisztséggel ren­del­kező személy képviseli az összes szór­ványközösséget. Ez történt ezen a héten, amikor az RMDSZ és a romániai magyar szór­ványközösségek kép­vi­­se­letében részt vettem a Magyar Állandó Értekezlet soros Szórvány szakbi­zott­sági ülésén.
A Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) az az intéz­mény Magyarországon, amely arra hivatott, hogy fo­lya­ma­tos párbeszédet biztosítson az anyaország és a külhoni magyarság között. Ez a párbeszéd különféle szinteken és szakterületeken történik, részt vesznek benne a Kárpát-medence magyar közösségei mellett a világ minden pont­ján elő magyarok szervezetei is. A MÁÉRT Szórvány szak­bizottsága pedig az a fórum, ahol az elszakított or­szágrészek szórványközösségeinek a képviselői a szór­vány sajátos problémáit vitatják meg. Ennek a bizott­ság­nak a tagja Winkler Gyula Hunyad megyei európai par­la­menti képviselő, aki objektív okok miatt nem tudott részt venni a gyűlésen, így rám hárult a feladat, hogy átadjam a romániai szórványközösségek üzenetét.
A gyűlésen jelen voltak a magyar közösségek kép­vi­selői Horvátországtól Kárpátaljáig, Felvidéktől a Vaj­da­ságig. A gyűlésen mindannyian kinyilvánítottuk együtt­­érzésünket a kárpátaljai magyarokkal szemben, hisz je­lenleg nagy veszély fenyegeti az ottani magyar­sá­got. Meg­­hallgattuk a Miniszterelnökség és a Nemzet­po­litikai Államtitkárság beszámolóit és terveit, így sikerült képet alkotni azokról a programokról, amelyekkel az anya­or­szág járul hozzá a határon túli magyar közös­ségek iden­ti­tásának megtartásához. Ilyen szempontból lénye­ges elő­relépést fog hozni a Petőfi Sándor program, ame­lyen ke­resztül magyar állami ösztöndíjas fiatalok érkez­nek majd a szórványközösségekbe, hogy kilenc hónapon ke­resztül segítsék a közösségek fejlődését és részt ve­gye­nek az identitásmegőrző munkában. Megtudtuk továbbá, hogy idén is folyósítják a Szülőföldön magyarul oktatási tá­mogatásokat és, hogy idén a magyar állam több pénzt fordít a külhoni magyar civil projektekre és mindenkit ar­ra bátorítanak, hogy pályázzanak bizalommal a Bethlen Gábor Alaphoz támogatásért. Emellett a Miniszter­el­nök­ség által meghirdetett Szakképzés éve tematikus pro­jekt­jei által több mint harmincezer fiatalhoz kívánnak eljutni a szakképzés népszerűsítése, valamint a duális képzés meg­alapozása érdekében. Hozzászólásomban arra fek­tet­­tem hangsúlyt, hogy mindezeket a programokat csak ak­kor lehet igazán eredményesen megvalósítani, hogyha a döntéshozásba és az előkészítésbe is bevonják a szór­vány­közösségeket. Fontos az együttműködés, kiváltképp a legveszélyeztetettebb közösségek esetében. Sokkal töb­bet érünk el, ha együtt dolgozunk a közösségeink érdekében.