Ezekben a napokban gaz­dáink leginkább kukoricát vetnek, helyenként olyan körül­mé­nyek között, amikor a talaj még nem száradt ki a tavaszi vizek pangása után, más helyen pedig már a a szárazság okoz gondot a gazdáknak. A talajvíz időnkénti nagy mennyisége, máskor a hiá­nya, a legnagyobb jelenkori gond a mezőgazdasági termelésben. Ennek azonban sajnos sok esetben éppen gazdáink az okai. A sok vizet gonddal, munkával el lehet vezetni szántóföldje­ink­ről. A vízhiányt pedig szintén sok gonddal, pénzzel és munkával oda lehet vezetni. De ha csak ennyire egyszerű lenne a víz kér­dése a szántóföldjeinken, úgy érzem szorgos gazdáink meg is oldanák. A szántóföldje­inken az állandó megfelelő mennyiségű víz biztosítása sok­kal bonyolultabb kérdés, amit csak megfelelő szaktudással, föld­szeretettel bíró gazdák és nagyfokú felelősségérzettel ren­delkező mezőgazdasági ve­ze­tés oldhatja meg. Jelen pilla­natban ezen szükséges ténye­zők­ből csak gazdáink földsze­retete van meg. A talajvizek meg­felelő mennyiségbeni állan­dó biztosítása még sokat várat magára. Addig amíg ezt a kér­dést nem oldja meg a szakve­ze­tés, gazdáink vizes gondjai minden tavasszal, nyáron és ősszel ott tornyosulnak előttük.
Az idei tavaszi vetések e­gyik legnagyobb gondja éppen az említett kettősség. Helyen­ként a víz, más helyeken pedig már szárazság van. A sok víz el­nyújtja a vetések idejét, mert a gaz­dának várnia kell addig, amíg földje megszárad, meg­szik­kad. Ilyen körülmányek között eleve kisebb termésre szá­míthat a gazda.
A szárazság a gépeket nagy próbatétel elé állítja. Sok a fe­les­leges erőkifejtés, kopnak az al­katrészek, nagyon fogy a gáz­olaj. Egy szóval drágábban termelünk. Gazdáinkat mindez meg­viseli. Igaz, ezt is le lehet győzni nagyobb teljesítményű traktorokkal, gépekkel, ami vi­szont a kisgazdáknak nem áll ren­delkezésükre, ők messze van­nak még az ilyen korszerű mű­­szaki lehetőségek birtoklásától.
Sajnos a 2015-ös év tavaszi ve­tései nem minden esetben ve­zetnek a magasabb terméshoza­mok eléréséhez. Vagy megkés­tünk a vetéssel egy-két hetet, vagy nagyon nehezen előkészí­tett vetőágyakat tudtak biztosítani gazdáink, akiknek másik gond­ja az őszi vetések mai hely­zete s az is a gondok között van, nevezetesen, hogy milyen hoza­mo­kat várhat a búzából, árpá­ból, repcéből.
A tél hidege nem károsította az őszi vetéseket, s ma az őszi bú­za nagyon sok helyt jól néz ki és jó termést ígér. De még hátra van a betegségek és a kártevők munkájának a következménye. Ezek ellen védekezni kell. A rep­ce vetések sok helyt összeállóak, egyöntetű sárga felületet mutatnak, ami tömött vetést sej­tet. Ez azt a jó jelt mutatja, hogy szemben a déli megyék repce­ve­tésével, ahol a télen kifagyott sok helyt és most helyükbe ku­ko­ricát kell vetni, az itteni rep­cének jobb ára lehet.
Az idei búza is jó termést ígér. Fagy, kártevők nem tize­del­ték meg. De továbbra is szük­ség van a gazda állandó figyelmére, féltésére, gondozá­sára. S ha a most vetett és veten­dő kukorica is megkapja a gazda törődését és az égi hozzájáru­lást, reménykedhetünk, hogy az idén gazdáink raktárai és ko­tárkái újra megtelnek. Remény­ked­jünk, hiszen gazdáink szá­mára a legnagyobb biztonságot a termésükbe vetett reményük adja.
Kiss Károly