27 Sep 2013
Írta admin 
0 Hozzászólás 
Erős vár a végeken
Az idei Igazfalvi Napok a jókedvű találkozások, kulturált szórakozási lehetőségek mellett a falu és a Felső-Bega mente magyar közösségei számára is a szülőföldhöz, a telepes elődök hitéhez való ragaszkodás üzenetét is tartalmazták. Az ünnepség első napján hangsúlyosan a szabadtéri rendezvények kerültek előtérbe. A templomtéren, sokévi hagyományt követve, főzőversenyre került sor, melyen idén is a Király László polgármester vezette deszki szakácsok hódították el a fődíjat. Elmondásuk szerint nem valamilyen titkos receptnek vagy fortélynak köszönhető sikerük, hanem azért volt ismét nyertes a főztjük, mert a minőségi alapanyagot nagy szeretettel és hozzáértéssel „fűszerezték”. A kultúrházban nagyszámú érdeklődő részvételével került sor Vámos-Gulyás Margit Igazfalván született tanítónő, A sors olykor nem tudja mit akar címmmel megjelentetett legújabb könyvének bemutatójára. A szerző saját bevallása szerint élete során mindig igazfalviként határozta meg magát, írásaiban minduntalan jelen vannak a szülőfalu eseményei, ünnepei és hétköznapjai, jeles személyiségei, a jó és a rossz mezsgyéjén egyensúlyozó történetei.
A délután folyamán a szabadtéri színpadon a környékbeli hagyományápoló tánccsoportok fellépésének tapsolhatott a nagyszámú közönség, majd több belső-erdélyi könnyűzenei együttes koncertjére került sor, melyet tűzijáték követett. A helybéli Angelis’96 zenekar jóvoltából hajnalig tartó bálban szórakozhattak együtt a helybéliek az évfordulóra Igazfalvára látogató és szeretettel fogadott vésztői, nagydorogi, tótfalui, makói, deszki vendégekkel.
„Itt élned, halnod kell”
Bő száztíz évvel először kondult meg először a harang az Alpár Ignác által tervezett igazfalvi református templomban, hálaadásra buzdítva az új hazában éppen csak megkapaszkodott telepeseket, akiknek sikerült szántóföldjeiket megtiszítani a tuskóktól, az erdő nyomában maradt bokroktól, cserjéktől. Az idei évforduló második napján ismét az istenházában gyülekeztek a hajdani telepesek dédunokái és a testvértelepülések küldöttségei, illetve a helyi és megyei tisztségviselők – közöttük Molnár Zsolt, parlamenti képviselő –, akik az igazfalvi közösséggel együtt ünnepeltek. A mai igazfalviaknak, az elődök nyomában járva, számtalan más embertpróbáló akadályokkal kell megvívniuk mindennapi harcaikat ezért nt. Czapp István helybéli református lelkipásztornak a szülőföldhöz és az ősi hithez való ragaszkodás igéje tolmácsolása különösen megszívlelendő a patinás templomban. ”A mai küzdelmes és viszontagságos körülmények között, az elődök példája kötelez bennünket, mai igazfalviakat, az általuk elkezdett munka, a megmaradásunkon való nagyszerű munkálkodás hittel való folytatására. Miképpen Izsák kiásta a betemetett kutakat, magunk is hasonlóképpen kell cselekedjünk, a látszólagos és időleges eredménytelenség ellenére, hitünk soha el nem apadó kútjából merítve kell megharcolnunk az önfeladással, a mai világunk többi silány, értéktelen kacatjaival. Megtartó hűséggel kell ragaszkodnunk a százhúsz esztendős településünkhöz, amelynek felépítésén őseink nem fáradtak el, kitartással és becsületes munkával és bizakodással gondoskodtak a jövendőről. Ezt a hagyatékot kell nekünk megbecsülnünk és átadnunk az utánunk felnövekedő nemzedéknek.” A Szózat mára hatványozottan időszerű soraival zárta igehirdetését a lelkipásztor, majd a vésztői nőszövetségi énekkar Kodály-feldolgozásokból öszszeállított zenei csokor előadásával járult hozzá az ünnepséghez. A templomi rendezvény nemzeti imánk közös eléneklésével zárult.
Kapunyitás a következő nemzedéknek
Igazfalva telepítésének századik évfordulóján kopjafát, a jövendőnek szóló felkiáltó-, egyben az égre mutató jelet, avattak a közösség lakói. Az idei, százhuszadik évfordulón nemcsak a szívek kapuinak a megnyitásával, hanem a központi park főbejáratánál felállított Vésztői Kapu felavatásával kívántak az igazfalviak a jövendőnek emlékjelet hagyni az évfordulóról (fotó a fedőlapon). A József Gellért, vargyasi fafaragó iparművész által elkészített kapu, melynek legelső vázlatait Király László, deszki polgármester vetette papírra, azért különleges, mert szabad bejárást enged. Nincsenek szárnyai, nem lehet bezárni, vagy szimbolikusan értelmezve senkit sem lehet kizárni, aki keresztüllépi a Vésztői Kapu képzeletbeli küszöbét, az hozzánk tartozik, ahogy hozzánk tartoznak testvéreink. Az impozáns, kemény tölgyfából kifaragott, szilárd alapokon álló építmény legyen a jövendőnek példa a helybéliek hűségéről és kitartásáról – hangsúlyozta avatóbeszédéban Ihász János polgármester, aki ismertette, hogy a következő években egy Makói-, Kőröstárcsai-, Gyomai Kapu felállítását is tervezik, ezzel áldozva az elődök emlékének, és emlékeztetve az igazfalviak gyökereire. Az avatószalagot Jaksa Judit, nagydorogi alpolgármester, Molnár Zsolt, parlamenti képviselő, Bata Ferenc, tóthfalusi-, Király László, deszki-, Molnár Sándor, vésztői-, Ihász János, igazfalvi polgármesterek és nt. Czapp István helybéli református lelkipásztor vágta át.
Testvéri közösségben
A falunapi ünnepségek kiemelkedő pillanataként került sor az Igazfalva és a Csongrád megyei Deszk község közötti testvértelepülési egyezmény ünnepélyes aláírására. Mielőtt Ihász János házigazda és Király László deszki polgármesterek kézjegyükkel szentesítették volna a dokumentumot, a testvértelepülések vezetőségének, önkormányzati képviselőinek, közöttük teljes létszámban az igazfalvi önkormányzat képviselői és a helyi lakosok részvételével megtartott közös ünnepi képviselőtestületi gyűlésen, Ihász János polgármester, szép emlékű Nagy János tanító, egy évtizeddel ezelőtt írt monográfiájából idézve elevenítette fel a százhúsz évvel ezelőtti telepítés rövid történetét mely szerint „…erre az 5752 kataszteri holdon létesített kincstári telepítvényre köröstarcsaiakkal, gyomaiakkal, békésiekkel együtt kerültek a vésztőiek. Eleinte 205 házhely volt a faluban. A telepítési okmányok aláírása (1893) után az első évben 186 családfő jött el új lakhelyének felépítésére. A lakóházakat maguk a telepesek építették vályogból vagy vertföldből. A faanyagot és az ácsmunkát, ajtókat és az ablakokat a kincstár előlegezte nekik 750 koronáért. A föld barna agyagos, kissé nyers, de a gazda fáradságát meghálálta.” A telepesek szorgalmának, kitartásának köszönhetően végülis a századfordulóra kétszázötvenegyre növekedett a telephelyek száma – hangsúlyozta a polgármester. A jelenlevő tanácsosok egyöntetű szavazattal hagyták jóvá a tetstvértelepülési egyezményt, mely a Vésztővel, Makóval, Tiszaszigettel és Tóthfaluval megkötött hasonló egyezményekhez hasonlóan, megannyi lehetőséget, kapaszkodót szolgáltathat az igazfalvi közösségnek.
Király László, deszki polgármester az együttműködés tartalommal való megtöltéséről szólva hangsúlyozta, hogy az Igazfalvával kialakított kapcsolat a papíron való szentesítést megelőzően, közös tevékenységekre alapozódik, ugyanis a határ mindkét oldalán lebonyolított sikeres uniós pályázatot kiváló együttműködéssel sikerült véghezvinni. A fenti gondolatot egészítette ki Bata Ferenc, Tóthfalu polgármestere, aki méltatta a lezárult közös pályázat megvalósításait, és reményét fejezte ki a további együttműködésben. Jaksa Judit nagydorogi alpolgármester, aki évente többször látogat el Igazfalvára, a kapcsolatok családok szintjén való kiszélesítésében látja a testvértelepülési együttműködés legfontosabb hozadékát. Hasonló hangnemben köszöntötte az ünnepet és az új testvéri kapcsolat szentesítését Molnár Sándor, Vésztő polgármestere, aki számos párhuzamra hívta fel a figyelmet, és a továbbiakban közösen megszervezett kulturális, ifjúsági- vagy sportrendezvények kiegészítéseként gazdasági együttműködések tervét fogalmazta meg. Molnár Zsolt, RMDSZ-es parlamenti képviselő az igazfalvi önkormányzat vezetőinek széleskörű tevékenységét méltatta: “amely a mai európai feltételrendszerek szabályait betartva zajlik és a közösség érdekében minden helyi, megyei, országos és uniós lehetőséget igyekszik kihasználni, ezzel követésre érdemes példát mutatva másoknak is.” A képviselő hangsúlyozta, hogy eddig is a község vezetői számos megvalósítással bizonyították közösségi elkötelezettségüket, és bizakodását fejezte ki aziránt, hogy a következő uniós költségvetési időszakban a testvértelepülési kapcsolatokra, a kisrégiós együttműködésekre alapozva az önkormányzat további tervei is megvalósulnak.
A tartalmas napot szabadtéri programok zárták, amelyen fellépett a községben működő valamennyi hagyományápoló csoport, közöttük az Ambrus Elvira és Nagy Dániel által irányított Szivárvány néptánccsoport, illetve a sokévi hagyományt betartva szervezték meg a legszebb töklámpás és legcsúnyább madárijesztő versenyt. E verseny igazi nyertesei a résztvevők és a közönség voltak, de a szervezők minden versenyző munkáját ajándékkal jutalmazta. Különleges töklámpásukért Szabó Karolina, Sandro Mihaela, Szabó Bence, Lazarescu Nandi és despei Luca vihettek díjat haza, és Fehér Orlando Károly valamint Dejica Alexandru ötletes madárijesztőjét is különdíjjal jutalmazták.
