08 Oct 2015
Írta admin 
0 Hozzászólás Önazonosság színekben és formákban
A tetemes földrajzi távolság, a települések közötti súlycsoportbeli különbségek dacára a Bánság központja és a „Duna-kanyar ékszerdobozaként” számontartott, a nagybányai művésztelep örökségét továbbéltető és -gazdagító Szentendre, ahol Magyarországon az állandó népesség lélekszámához viszonyítva a legtöbb aktív művész – festő, grafikus, szobrász, építész, énekes stb. – él, a kötődéseknek, a kapcsolatoknak évszázados hagyományait, szép példáit és szilárd támpilléreit gyöngyözte ki a történelem. A 18. század közepén, 1756 körül Szentendrén született Stepan Avakumović, a szerb görögkeleti egyház püspökeként Temesvárott hunyta le örökre a szemét 1822. július 7-én. Szentendre 1951-ben felavatott múzeuma a magyar festőművészet klasszikusának, Ferenczy Károlynak a nevét viseli, aki 1889-92-ben a megejtő szépségű kisvárosban élt és alkotott, de aki családja gavozsdiai birtokán gazdálkodva jegyezte el magát unokatestvére, későbbi felesége, Fialka Olga ösztönzésére és biztatására a piktúrával. Az 1926-ban létesített szentendrei művésztelep alapítótagjainak egyike, Paizs Goebel Jenő 1924-ben együtt dolgozott Párizsban és Barbizonban Czimra Gyulával, a Torontálvásárhelyen született, a Temesvári Állami Főgimnáziumban érettségizett Jeges Ernővel és a kivételes tehetségű Varga Alberttel, akinek bölcsője a Béga-parti városban ringott. Tartós barátság alakult ki Varga Albert és Paizs Goebel Jenő között, francia földön a későbbiekben is találkoztak és együttfestettek. Mindketten megkomponálták, megörökítették kettős arcképüket. Csatlakozott hozzájuk az ösztöndíjasként Párizsba került Barcsay Jenő is, aki épp Paizs Goebel Jenő meghívására lépett be a Szentendrei Festők Társaságába, amelyet 1928. január 28-án a Temesvárott született Bánáti Sverák József budapesti műtermében alakítottak meg. A Réti-tanítvány Bánáti Sverák József 1937-ben Szentendrén telepedett le, ahol haláláig a gimnázium rajztanáraként működött. Falképeivel ékesítette a szentendrei Várdomb tetején emelkedő Keresztelő Szent János-templom hajóját. A „szentendrei művészet”, a varázslatos kisvárosba kirajzott, tömörült festők legelkötelezettebb népszerűsítűjévé, ítészévé a Bauhaus-mozgalom megbecsült teoretikusa, a Szakálházán született Kállai Ernő szegődött.
A XX. Bánsági Magyar Napok rendezvénysorozat keretében, Szász Enikő színművésznő, a Temesvári Magyar Nőszövetség elnöke és Kónya Ferenc, a Barcsay Jenő Képzőművészeti Alapítvány vezetője jóvoltából a temesvári Szépművészeti Múzeum termeiben 2015 májusában került bemutatásra a Barcsay mester és tanítványai című vándorkiállítás anyaga. A művésztelepeiről, múzeumairól, galériáiról messze földön híres Duna-parti városban a Régi Művésztelepen 2007-ben kialakított 170 négyzetméteres kiállítótérben, a korszerű MANK Galériában, amelyet 2013-ban a művészteleppel együtt felújítottak, nyílt meg 2015 szeptemberében a temesvári magyar nemzetiségű képzőművészek Jelenlét című csoportos kiállítása. A körültekintő igényességgel összeválogatott festmények, grafikák, szobrok és iparművészeti alkotások együttese magas szakmai színvonalával, műfaji, formai és stílusbeli változatosságával, korszerű szellemiségével és eszköztárával hiteles mintát, „kivonatot” nyújt a kortárs temesvári képzőművészet nívójáról, irányvételéről, meghatározó törekvéseiről és erőtartalékairól. A tárlat összefoglaló címe a temesvári alkotóművészek s hangsúlyozottan a magyar nemzetiségű plasztikusok aktív jelenlétére, közös jelentkezésére és szereplésére utal. Műveikkel Szentendrén első alkalommal bemutatkozó művészek eljegyzettjei, elkötelezettjei és megtestesítői a temesváriasságnak, amelyet főként a korszerűség iránti fokozott fogékonyság, céltudatos orientáció jellemez. A követendő példát és mércét a nagy elődök – Varga Albert, Gallas Nándor és Podlipny Gyula – művészete képezte és képezi. Örökségüket hatványozták és újították gyökeresen meg az 1960-as évek végén és az 1970-es évek elején a bukaresti és kolozsvári művészképző akadémiák Temesvárra sereglett tehetséges végzettjei, akiket friss diplomásokként a Béga-parti város tanárképző főiskolájának és művészeti középiskolájának tanáraivá neveztek ki. Döntő hányadunk gyökeret vert a Bánság szívében, s tevékeny, fölötte produktív alkotóművészekként a neoavantgard irányzatok letéteményesivé, meghonosítóivá és buzgó művelőivé váltak. Figyelmet keltő, eredményes tevékenységükkel megalapozták Temesvár országos hírnevét, tekintélyét és rangját, amely tartósnak és töretlennek bizonyult. A rendszerváltozást követően az élvonalbeli, érdemdús művészek közül többen is a Nyugati Egyetem képzőművészeti és design kara oktatóivá váltak. Nagy veszteség, hogy a modern művészeti irányzatok szálláscsinálóinak lelkes csapatából néhányan – Molnár Zoltán, Zimánné Vitályos Magda, Jecza Péter, Bertalan István – lezárták életpályájukat, az elusiumi mezőkre távoztak. Nemzedéktársaik közül azonban ketten-hárman lankadatlan szívóssággal folytatják művészi tevékenységüket, friss alkotásokkal gyarapítva és fajsúlyosítva életművüket.
A Szentendrén megnyitott tárlat Temesvárhoz kötöttsége, egyebek mellett, abban is pregnánsan megnyilvánult és kifejezésre jutott, hogy a 19 kiállító vagy tanára vagy pedig abszolvense a Nyugati Egyetem képzőművészeti és design karának. A temesvári művészképzés mesterei, megvalósítói vagy pedig felkészült produktumai. A korelnök, a köztéri alkotásokat is jegyző szobrászművész, – aki a tárlatrendezésben is cselekvő szerepet vállalt –, a groteszk megközelítést, láttatást felvállaló, rátarti gondossággal megmintázott, egyedi modorban „kilaposított” három bronzszobrát – Kalugyer, Ébredés, Szent Kristóf – mutatta be Szentendrén. Fában faragottan, ízlésesen patinázottan jelenítette meg a falusiak, a vándorok testének illetve a különféle mezőgazdasági és házipari eszközök, rusztikus tárgyaknak lényegükre stilizált fragmentumait Kocsis Rudolf. A tárgyművészet elkötelezettjeként, kiforrott és leleményes művelőjeként alkotta meg fából és szögekből hatásos térkonstrukcióit Tasi József István. Jellegzetes együttesekbe rendezte, csoportosította bronzsziluettjeit Varga Luigi István. Heggesztett, hajlított és megcsavart, majd színesre festett lemezekből alakította ki formagazdag kompozícióit a szobrász Farkas Endre. A rozsdamentes acélt bronzzal kombinálva expresszív téralakzatokat teremtett Bogdan Nueleanu. Fából bontotta ki, formálta meg Fifi című kisplasztikáját Bűte Arnold László.
A rendezettség, a geometriai kimértség és szeszélyes gomolygás ötvözésére, egymásba szervesítésére vállalkozott színes grafikai lapjain Jakabházi Sándor. Az emberi test strukturáltságát hangsúlyozta, állította előtérbe linometszetein Kálmán Enikő. A kontúrok, a rajzos megoldások dominálják Vălean Szabó Tünde kézdivásárhelyi reniniszcenciákat megidéző festményeit. Rajzaiból is kiállított egy sorozatot. Kiemeléses, „felnagyításos” megoldásaikkal, pajkos játékosságukkal és humorukkal hatottak Szűcs Enikő digitális rajzai.
Vegyes technikával készítette el, vitelezte ki Bajkó Attila tömör, összefogott, erőteljes tartalmi és formai töltetű, a grafika és a festészet határmezsgyéjén kelt Égi tánc című munkáját. Tekintve, hogy a tánc a Bánsági Magyar Napok keretében megrendezett kiállítás megadott témája volt, egyedi módon jelent meg Neagu Katalin, Torony Pál, Oláh Dalma – vásznain is a szentendrei tárlaton, amelyen a festészetet rajtuk kívül még Tar Béla és Torony Edit kompozíciói képviselték. A harmadik dimenzióba is kilépve, mozgalmas felületű, választékos szín- és formavilágú „festmény-domborművekkel” jelentkezett, megérdemelt feltűnést és érdeklődést keltve Iusztin Stanga Patricia.
A disztingváltság, a mértéktartás és az elevenség veretesítette az iparművészetet egyedüliként képviselő M-Kiss Hédy zászlószerű, vászonra festett Tűztánc és Hét évszázad című textilkompozíciót.
A rendezvény, – amely a Nemzeti Kulturális Alap anyagi támogatásával, valamint a Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Nonpofit Kft. (MANK), Szentendre Polgármesteri Hivatala és a Képzőművészeti Szövetség Temes Megyei Fiókja közreműködésével és segítségével jött létre –, kiemelkedő mérföldköve a temesvári magyar képzőművészek „jelenlétének”, együttes bemutatkozásának és anyaországi szereplésének, egyúttal komoly előrelépést fog jelenteni minden bizonnyal a Temesvár ls Szentendre közötti művészeti kapcsolatok továbbépítése és állandósítása terén is.
