A találkozó istentiszteletet követő részében megkértük dr. Hegyi Ádámot, a Szegedi Tudományegyetem történészét, hogy röviden foglalja össze olvasóink számára, hogy miként alakult ki és hogyan alakult a Békés-Bánáti Református Egyházmegye sorsa az évszázadokon át.

Téglásy Sándor (TS): Docens úr, ön már jó pár éve vezetője egy olyan egyháztörténeti kutatócsoportnak, mely egyházmegyéink, vagyis a történelmi Békés-Bánáti Református Egyházmegye történetével is foglalkozik, múltjának feltárásán, értékelésén és a nyilvánossággal való megosztásán dolgozik. Legelőször arra szeretném kérni, foglalja össze számunkra, hogy mikor jött létre az Egyházmegye, hogyan változott megnevezése, területe. És vajon miért nőtt olyan nagy kiterjedésűre?
Hegyi Ádám (HÁ): Trianon előtt közvetlenül úgy hívták ezt az egyházmegyét, hogy Békés-Bánáti Református Egyházmegye. Viszont történelmileg nem rögtön ezzel az elnevezéssel indult. A református egyház a Kárpát-medencében a 16. században kezdett kialakulni, és a század végére lehet azt mondani, hogy az egyházigazgatás határozott vonalakat húzott az egyes területi egységek között.
A 16. század végén a “Körös-Marosközi Szent Társaság” névvel illették ezt az Egyházmegyét, illetve hívták Makói Egyházmegyének is. Talán a Makó névből is érthető lesz, hogy ez földrajzilag a Körös és a Maros közötti területet jelentette, hiszen a 16. században itt voltak a törökök, és ugyan tudjuk, hogy Temesváron Szegedi Kis István jelentős szervező erővel elindította a reformációt, de abból nem lett egyházmegye. Ami Temesvárt és tágabb környékét illeti, ez a régió, vagyis a Bánság rögtön a kezdetekben még nem tudott betagozódni ebbe az egyházmegyébe. Területileg leginkább a Körös és a Maros közé esik ennek az Egyházmegyének a működése. A Marostól délre levő területeken voltak ugyan protestánsok, de ők a 17. századra nagyjából eltűnnek, vagy nagyon minimálisra csökkent a létszámuk. Tehát az egyházmegye első neve a “KörösMarosközi Szent Társaság” volt.
Aztán a 18. században, amikor már a török hódoltság végeztével helyreáll a Magyar Királyság egysége, újabb nagy egyházigazgatási reform következett. Egészen pontosan az 1734-es volt a meghatározó esztendő. Ekkor állapították meg, hogy hol legyen az egyházmegyék határa. Ekkor új neveket adnak, és létrejön a “Békési Református Egyházmegye”. A név ekkor bár megváltozott, a terület mégis ugyanaz maradt: még mindig a Maros és a Körös közötti régióra terjedt ki.
Ekkor a Marostól délre még nem igazán lehet református közösségekről beszélni. Amikor viszont II. József 1781-ben kihirdeti a türelmi rendeletet és a protestáns felekezeteket is bevett vallásnak ismeri el, akkor itt is elindul egy szerveződés. Spontán és szervezett telepítésekre egyaránt sor kerül és ezek a Marostól délre is terjedni kezdenek. A spontán terjedés azt jelenti, hogy az északabbra élők elkezdenek kivándorolni. Alapvetően református jobbágyok voltak, akik földet és megélhetést kerestek a Bánságban, mivel itt több volt a lehetőség. Másrészt telepítések is történnek. Maga a király és a nemesek is hívnak telepeseket, akik a Bánságban református falvakat hoznak létre.
Most ugye Temesváron vagyunk. A Bánság utóbb Romániához került részét illetően Rittberg (magyarul Végvár) volt az egyik első református telepes falu, de említhetjük Lieblinget is, bár utóbbinak mostanra már nincs református közössége.
Aztán 1821-ben következik még egy egyházigazgatási reform, és akkor azt mondták, hogy az egyházkerület már akkorára nőtt – magában foglalja a Marostól délre eső területeket egészen az Al-Dunáig, tehát egészen Belgrádig – hogy hát ezt már nincs értelme békésinek nevezni, mivel területe nagy része már nem Békés megyében van. És ekkor hivatalosan is felveszi a Békés-Bánáti Egyházmegye nevet, és egészen Trianonig ezt viseli.
Bár hatalmas területről van szó, a terület nagyságából adódóan nincsenek sűrűn lakott, egymáshoz közel lévő református közösségek. A Bánságban elég nagy távolságra vannak egymástól a református falvak, települések. Az eredeti magban, Békésben, tehát a Körösök mentén viszont viszonylag közel voltak ezek a közösségek. Így nem érte volna meg ez egy külön bánsági egyházmegyét szervezni ekkor, mert nem volt akkora közösség, hogy önállóan, Békéstől függetlenül tudjanak működni.
TS: Köszönöm ezt azt áttekintést a Trianonig tartó időszakról. Mi történt utána ezzel a nagy területtel, amely területi kiterjedése alapján szinte akár önálló egyházkerület is lehetett volna? Hogyan alakult az egyházmegye további sorsa? Milyen szervezeti egységek vették át a helyét az első világháborút követően?
HÁ: Igyekeztek a valósághoz alkalmazkodni. Ha Trianont nézzük, új államalakulatok jöttek létre ezen a területen. Ezek mára részben megszűntek, hiszen Jugoszlávia, a Jugoszláv Királyság, már réges-rég nem létezik. Egy idő után kénytelenek voltak az elszakadt református közösségek önálló szervezeti egységet szervezni maguknak, mert az államhatáron túl nem léphettek. Ami a Jugoszláv Királyságot illeti, ez azt jelentette, hogy a Szlovéniától Szerbiáig terjedő területen egyetlen református egyháznak kellett létrejönni, és azt osztották fel egyházmegyékre. Ezek közé tartozott a Bánáti, meg a Bácskai Egyházmegye, vagy a szlavóniai, hogyha megyünk tovább Horvátország fele.
Fontos megjegyezni, hogy a Jugoszláviában maradt magyar nyelvű közösségnek csak egy kis hányada volt református, a többség katolikus volt. Ebből adódóan ők azt mondták, hogy az előállt helyzetben egyetlen jugoszláviai református egyházban gondolkodnak, és ami Békés-Bánátból maradt, azt Bánát néven meghagyták önálló egyházmegyének. Nagybecskerek volt talán a legfontosabb központ, illetve Torontálvásárhely.
Románia területén, vagyis NagyRománia létrejöttekor, megszerveztek egy egyházkerületet, ez lett a Királyhágómelléki Egyházkerület – ez most is létezik. A Királyhágómelléken pedig azt mondták, hogy ha már a BékésBánát nevet nem lehet így megtartani, akkor legyen Bánáti Református Egyházmegye – ennek első esperese a temesvári Szabolcska Mihály volt. Ehhez akkor még az aradiak is hozzátartoztak, bár később ők önálló egyházmegyévé alakultak.
Ami Magyarországot illeti, a két világháború között nagyon sokáig megmaradt a Békés-Bánáti Egyházmegye név. Ez kifejezte az ottani egyházmegye azon igényét, hogy ha majd sikerül a határokat módosítani, akkor ismét létrejöhessen a nagy Békés-Bánáti Egyházmegye. Ez azonban, mint tudjuk nem történt meg, mert a bécsi döntések során ezt a területet nem csatolták vissza. 1948-ban pedig létrejött a kommunista államberendezkedés Magyarországon, aminek pedig egy újabb egyházreform lett az eredménye. Ekkor jött létre az anyaországban a Csongrádi és a Békési Református Egyházmegye.
TS: Köszönöm, hogy kiegészítette a hiányzó részekkel ezt az áttekintést. Fontos, hogy ezeket az előzményeket ismerjék a mostani találkozón résztvevő hívek és az újságolvasók. Nagy boldogság, hogy a kommunizmus bukását követően viszonylag rövid idő elteltével megint lehetőség van arra egy ideje, hogy az egykor egyetlen egyházi szervezeti egységben élő gyülekezetek – bár továbbra is más országban vannak és mindennapjaikban öt esperességhez tartoznak – idén már tizedik alkalommal megélhetik a testvéri összetartozás ér-zését.
HÁ: Igen, nagyon szép. És úgy látom, hogy áldás is van ezen a találkozón, hiszen idén már a tizedik találkozónál tartunk. A Covid ugyan közbeszólt, de Istenünk mégis megtartotta ezt a közösséget. Rendszeresen találkozhatunk, és én magam is sokat járom ezt a vidéket. Örülünk annak is, hogy nagyon pozitív és támogató véleményeket kap a munkánk.

TS: Nagyon szépen köszönöm a beszélgetést.

Téglásy Sándor