Annak idején, az ötvenes években, amikor a szocialista realista daraboktól megcsö­mör­lött nézők elfordultak a színháztól, s szinte üres, vagy erősen foghíjas nézőtér előtt játszottak a színtársulatok, az anyaországban valakinek eszé­be jutott felújítani a kis­polgári csökevénynek mi­nő­sített Csárdáskirálynőt. Kálmán Imre operettje csodát művelt, a produkciót sok száz elő­adá­son tízezrek látták az Ope­rett­színházban. Éveken keresztül le sem került a színlapról, a színház állandó repertoár da­rabja lett.
Most egy hasonló csodát mutatott be a budapesti József Attila Színház társulata Tasnádi István Szibériai csár­dás című zenés romantikus játékának színre vitelé­vel. Az első világháború alatt, a ha­zá­tól sok ezer kilométerre lévő fogolytáborban a remény­vesz­tett, kilátástalan sorsukba beletörődő, mindenből kiáb­rándult hadifoglyoknak fel­csillan a remény, hogy haza­- kerülhetnek a Csendes-óceánhoz közeli táborból. Ameny­nyi­ben Holotkov táborpa­rancs­nok óhajára betanulják és előadják a Csárdáskirály­nőt, amelynek pétervári be­muta­tó­jára a tábornok úr az idő­köz­ben kitört orosz polgár­háború miatt nem tudott el­menni, noha oda foglalt pá­­- holya volt. Nos, ebből a „színházi vállal­kozásból” kere­ke- dik egy fergeteges, sok-sok hu­morral és hasonlóan sok ze­nével, ének­kel, tánccal meg­spékelt szó­rakoztató elő­adás. Kimagas­lóan nagyszá­mú, ki­vá­lóan teljesítő, remek ének­hanggal rendelkező szí­né­szek­- kel, táncosokkal, ze­né­szek­kel.
A szövegkönyv szerint Müller Áron (Lábodi Ádám) budapesti karmesternek egy arra alkalmatlannak ítélt férfitársaságból kell összeállítania a színtársulatot, a zene- és tánckart, kiválogatnia a sze­rep­lőket, beleértve a fősze­re­pet játszó és éneklő „höl­- gyeket” is (Szilvia, Stázi). Vállalkozó akad, hiszen az ígéret szerint, ha megszületik az elfogadhatónak minősített előadás, bekerülnek a követ­kező hazatérő transzportba. Ha nem, „ott rohadnak meg” a táborban. És mindenki sza­badulni szeretne!
A „célprémium” minden­kit mozgósít, a katonaságot, rangot komolyan vevő, harc­edzett tisztek is elvállalják a szereplést, énekelni, táncolni tanulnak. Hogy ebből az ama­tőr gárda fellépéséből milyen előadás kerekedik ki, azt csak az tudja leírni, aki végignézte a József Attila Színház három órás előadását. Aki perceken át zúgó vastapssal, állva kö­szön­te meg a művészek játé­kát.
Sok jó, sőt kiváló előadást láthatott az Aradi Kamara­szín­ház közönsége. Köztük néhány emlékezetes komé­diát, mint a Hitted volna?, Bermuda háromszög vagy a Hyppolit, a lakáj címűt. Im­már a Hargitai Iván kiváló rendezésében megtekintett Szibé­riai csárdás is ezek közé sorolható!