Vajda Pierre vitriolos tollú étteremkritikus, akit a nagyközönség a Konyhafőnök című népszerű gasztro-reality-ből ismerhetett meg, bár írásai figyelemre méltóbbak, mint ez a megrendezett, álspontán gasztroshow. Pierre a Gault Millau étteremkalauz egyik kiadásának bemutatóján azzal a kérdéssel fordult hozzám, tudva, hogy a tágan értelmezett Erdélyből érkeztem, hogy „miért nem foglaljátok vissza Magyarországot?”. Tetszett a kérdésfelvetés, melynek persze realitása csekély, de mögöttes értéktartalma nagyon is valóságos. Arra utalt a sokak által rettegett ételkritikus, hogy vissza kellene térni a paprika-dominancia előtti magyar konyhához, melyhez a sok zöldfűszert használó, szezonalitásra jobban odafigyelő, az alapanyagot nem ritkán a kertben megtermelő erdélyi háziasszonyok főztje kétségkívül közelebb áll.
Többek között erre is felhívta a figyelmet a Taste of Transylvania nevű, idén harmadszor megrendezett gasztronómiai fesztivál, mely a legjobb anyaországi szakemberek közül csábított el több tucatnyit a történelmi Magyarország keleti határa mellé, Borospatakára, 800 kilométerre a magyar fővárostól, hogy ott ihletet szerezzenek, s egyúttal az erdélyi kollégáknak ihletet adjanak. A rendezvény megmozgatta a szaksajtót, a kulináris gondolkodást, a gasztro-turizmust, azzal a meghirdetett céllal, hogy feltegyék Erdélyt a világ gasztrotérképére.
A fesztiválon már tavaly Vineta bár működött, ahol az érdeklődő közönség lépésről lépésre követhette az erdélyi konyha egyik legnépszerűbb előételének, a padlizsánkrémnek az elkészítését, natúr és majonézes változatban egyaránt. Az utolsó napon a főszervező Trucza Adorján, a Páva étterem tulajdonosa záróbeszédében elmondta, hogy a hummusz-bárok mintájára vineta-bárokat terveznek létrehozni.
A fesztivál egyik törzsvendége Nemesvölgyi Attila, akit tavaly beugró műsorvezetőként is megismerhettünk, a nyolc éve nyitott, s egy csapásra népszerűvé vált, közel-keleti ételeket kínáló Babka s a tavalyelőtt nyitott Babka Deli tulajdonosa néhány napja megnyitotta az első Vineta bárt a Fény utcai piacon, szemben egy másik kultikus piaci étkezdével, a Bíró Lajos nevével fémjelzett Buja Disznó(k)-kal.
Örömteli e piac gasztro-kínálatának színesedése, visszahoz valamit a Hold utcai vásárcsarnok hangulatából, ahol a Covid-jelenségkör idején bevezetett korlátozások előtt pezsgett az élet, csak Bíró Lajos négy különböző profilú helyet vitt, de volt itt egysége Széll Tamásnak, az Arany Kaviár étteremnek, Gianninak s még sorolhatnám. A Fény utcai piac nem tart még itt, de azért ígéretes Fetekert reggeliző, remek ötlet Bereznay Tamás grillcsirkés helye, ahol Primator sört csapolnak, remek halbár és halszaküzlet a Skrei, a legjobbak közé tartozik a Bányai kávézó, hogy csak a legizgalmasabbakat említsem.
A Vineta bár a maga erdélyi kínálatával jól illeszkedik ebbe a környezetbe. Nincs még szó arról, hogy az erdélyi konyha viszszafoglalná Magyarországot, de a „Taste of Transylvania” fesztivál már rendelkezik egy nagykövetséggel.
Az ételválaszték jól strukturált, könnyen áttekinthető. Kínálnak leveseket, továbbá kétféle padlizsánkrémet és zakuszkát különféle feltétekkel. Az általam rendelt fogásokon kívül többek között örmény ángádzsábur-levest, zöldséges csorbát, erdélyi töltött káposztát.
A szörpök és kávék mellett az egyik legjobb magyar kisüzem, a Monyó pils sörét csapolják, kínálnak továbbá kétféle pálinkát, egy habzóbort és egy pezsgőt a Kárásztelek pincészettől, több csendes bort Légli Gézától, akit megismerhetett a Magyar Napok idején a temesvári közönség is.
A nyitás napján épp Budapesten tartózkodtam, így részese lehettem a „soft opening” első napjának, amikor a Páva étterem szakácsai sürgölődtek a pult mögött. Kóstolgatás közben Illyés Leventével beszélgethettem, aki a Taste of Transylvanián szerzett tapasztalataim, vagy inkább megérzéseim szerint „primus inter pares” az étterem négy séfje közül.
Igyekeztem a legjellemzőbb fogásokat összeválogatni. Kóstoltam klasszikus natúr padlizsánkrémet miccsel, a majonézes változatot szarvaspastramival, továbbá báránykebabot rókagombás zakuszkával. Remek ízek, ötletes kombinációk. A krémek jól sikerültek, ízegyensúlyuk eltalált, a kenyér friss, a miccs szaftos, a kebab ízletes, a pastrami kifogástalan. A zakuszka lehetne krémesebb, de ez végső soron egyéni ízlés kérdése. Nem lehetett kihagyni a pacallevest sem, ami mellé ecetes erőspaprika-karikákat, tejfelt és pityókás székely kenyeret adnak. A lé és a pacal kiválónak bizonyult, ízre, állagra egyaránt.
Úgy vélem, hogy működőképes modellt sikerült megalkotnia Trucza Adorjánnak és Nemesvölgyi Attilának, akiknek mi mást kívánhatnánk, mint azt, hogy terebélyesedjen minél nagyobbra a Vineta bár – hálózat, s vigye hírét az erdélyi konyha nagyszerűségének.

Borbély Zsolt Attila