Az idei húsvéti ünnepkör különlegessége, hogy a Nagyhéten egyszerre örvendezhetünk Gyümölcsoltó Boldogasszony napján a Megváltó fogantatásának, leborulhatunk a mindent megváltoztató golgotai keresztre feszített Úr előtt, majd ismét örömet érezhetünk a harmadnapi történések miatt.
A húsvéti szenvedéstörténet vonatkozásában lehetetlen nem gondolni Máriára,  az asszonyra, akit vélhetően teljesen váratlanul érhetett az isteni közlés: előre nem várt, nem tervezett gyermeke lesz, anyaméhében gyümölcsöt hordoz. Ő a kiválasztott, aki a Megváltót hordozza a szíve alatt. És ennyi. Ennyi?!
Lehet, hogy  tervei voltak, vélhetően házasságra készült jegyesével, Józseffel. Lehet, hogy nem is Názáretben akartak letelepedni, lehet, hogy jóval később akart  – mai szóhasználattal élve – gyermeket vállalni. Lehet, hogy mindent egészen másként képzelt el.  Ha  a kor viszonyai között egyáltalán bármit is elképzelhetett volna. A nem kért, nem várt, életébe be nem épített  angyali üdvözlet hatására akár összeomolhatott addigi világa. Emberi dimenzióban maradva, megfordulhatott  fejében a magzat elhajtása is. A mai korszellem szerint, mindenképpen.
De a gyümölcsöt hordozó, áldott állapotba került Asszony nem keres alternatív megoldást, nem tér ki, hanem engedelmeskedik az isteni elhivatásnak ezzel maga is elindul a Golgota felé vezető úton…
Egyes források szerint az utóbbi harminc évben/ 1990-2020/ között Romániában 8.139.582 gyermek nem született meg. Ami megközelítőleg napi 743 terhességmegszakítást jelent. Kissé sarkítva, de országszerte 743 asszony a gyermekáldást teherként élte meg, és „megszabadul” eme  tehertől. Franciaország a világon az első ország, amely néhány hete alkotmányában alapjogként rögzítette a terhességmegszakításhoz való jogot. „Üzenetet küldünk minden nőnek: a tested a tiéd, és senki nem dönthet helyetted” – mondta Gabriel Attal miniszterelnök a szavazás előtt. „Avorter est un droit fondamental” feliratú molinóval tüntettek az emberjogi(?) aktivisták Párizsban, amíg meg nem született a parlamenti döntés. Magyarra fordítva: a francia parlament döntése azt jelenti, hogy bármely francia állampolgárságú nőnek jogában áll, hogy bármikor, feltétel, magyarázat nélkül kérhesse a terhesség megszakítását. Mert alapjog. Mint például az élethez való,  az emberi méltósághoz és a jogalanyisághoz való jog. És sok-sok más jog.
Mária darabokra szakított országának eme térségében, házunktáján,  Gyümölcsoltó Boldogasszony napján nem lehet nem arra gondolni vajon ez a követendő út, a Párizsban megszabott pászmán kell elindulni? Valóban kizárólag azt kell az ország alapokmányába foglalva tudatosítani a mai lányokkal, asszonyokkal, hogy szabadon dönthetnek testükről, csak az övék és maguk dönthetnek életről és halálról? Még mielőtt bárki követ ragadna, hogy megkövezzen, azon is szükséges lenne elgondolkodni, hogy társadalmi szinten ideát sikerült-e létrehozni azt a védőhálót, ha úgy tetszik  jogi környezetet,  amely a gyermekes családokat biztonságosan megvédi? Amelynek hatására a gyermekáldás valóban áldássá válik. Nem költői kérdés /újabb megkövezési veszély!/,  beszélünk-e eleget gyermekeinkkel, unokáinkkal a nemiségről, a testiségről? Elmondtuk gyermekünknek, hogy az anyuka pocakjában növekedő gyümölcs, a kistesó,  nem vetélytárs, „ellenség”,  hanem élethosszan mellette levő segítő, támasz? Hogy mitől kislány a kislány és mitől fiú, a fiú? Hogy az apa, apa és nem az I-es szülő, és az anya, anya és nem a  II-es szülő? Hogy az apa férfi, az anya pedig nő. Beszéltünk-e arról, hogy a testi kapcsolat nem a fajfenntartási ösztön kielégítése, hanem annál sokkalta sokkal több. Ebben a vonatkozásban a védekezés jelentőségéről beszéltünk-e eleget, az élet küszöbén álló gyermekeinkkel, unokáinkkal? Az élet tiszteletére neveltük-e utódainkat?
Ha igen, akkor várhatóan az élet gyümölcsének hordozását áldásnak tekintő,  boldog asszonyokat tudhatnak magunk mellett  következő nemzedékek.
Ha nem, akkor a fentebb leírt szám várhatóan tovább fog növekedni.

Makkai Zoltán