A helybéliek elmondása szerint hosszú-hosszú évtizedekre nyúlik vissza az idős helybéliek, illetve a községből elszármazottak köszöntésének hagyománya, viszont közel húsz éve a református egyház szervezésében rendszeresen megtartják a hálaadás és a tisztelgés eme ünnepnapját. Idén is közel másfélszázan vettek részt az ünnepségen, több külföldön élő cslád erre az ünnepnapra tért vissza a szülőfaluba.
A helyi református templomban megtartott ünnepi istentiszteleten nt. Bódis Ferenc esperes, parókus lelkipásztor a közösségi áldozatvállalás megerősítő jelentőségéről szólt, illetve a „minden Istentől való” gondolatot körüljárva az igehirdető a hívő ember felelősségteljes viszonyulását, a rábízott értékekkel való felelősségteljes sáfárkodást hangsúlyozta. Ebben a vonatkozásban minden előző nemzedék a korabeli körülmények között járult hozzá a végvári magyar közösség megmaradásához és most az elődök által kitaposott mezsgyén járva a mai nemzedék kell megőrízze a magyar életet Végváron – tesszük hozzá. A templomi ünnepség keretében alkalomhoz illő osszeállítással köszöntötték a közösség idős tagjai a helybéli gyermekek és ifisek, illetve Tasi Tibor verssel adózott az ünnepnek.
Az idősek végvári ünneplése határozottan a közösségi összefogást szolgálja – mondta Bódis Ferenc esperes, örvendünk annak, hogy sikerült ezt a szép hagyományt fenntartani. A helybéliek és az elszármazottak is nagyon szeretik és várják ezt az eseményt. Ilyenkor kimozdulnak otthonukból sokan a legidősebbek közül is, a találkozások és a kiadós beszélgetések napja is ez az ünnepség.Sok jöttek idén is a Temesvár-környéki településekről, de Lugosról, Resicabányáról, Magyarországról és Németországban élő végváriak is részt vesznek az Idősek Találkozóján. Idén a helybéli Kele Zoltán és a temesvári Manga Zoltán zenészek biztosítják a jó hangulatot. A rendezvényt a presbitérium szervezi meg, de mindig kapunk segítséget a falubeliektől, például a Végvári Vidám Csapattól és a résztvevőktől is. Idén támogatta a rendezvényünket a Bánsági Közösségért Egyesület is – mondta az esperes.

A hűségesek asztala
Mindig örvendünk, amikor különféle rendezvényeken Olvasókinkal találkozunk. Végváron különösen szerencsések voltunk, ugyanis az egyik hosszú asztalnál ülők szinte mindegyikeelőfizetője és olvasója lapunknak. De, amint kiderült hűségük nem csak a magyar újsághoz, hanem a szülőfaluhoz, a hagyományokhoz való ragaszkodásban nyilvánul meg. Egyike a hűségeseknek Szalai Teréz, aki elmondta, hogy a ’60-as évek elejétől folyamatosan előfizetik a magyar újságot. ”Akármilyen idők jártak és akármilyen is volt az újság, hozzánk mindig hozta a postás. Most is jön mindkét magyar újság és magyarországi lapokat is járatunk. Örülünk annak, hogy egyáltalán még megvan az Új Szó, annak, hogy tartalmas, sokmindenről olvashatunk benne. Én örömmel olvasom például Sipos Erzsébet írásait, hiszen évtizedek óta nálunk „családtagnak” számít. A mostani a tizenkettedik találkozó, amelyen részt veszünk és csak dícsérni és megköszönni lehet a szervezők buzgalmát és hozzáállását.” – mondta Teri néni.

Három Bíró-lány
A végvári Idősek Találkozója alkalmával kiegészült a végvári Bíró-lányok „csapata”, ugyanis a legkisebbik, Bíró Juliánna-Jutka is betöltötte a hetvenedik évét és teljes jogú tagjává vált a szépkorúak közösségének. Most együttünnepel az Újszentesen élő Kótainé Bíró Zsófia és a Végváron élő Ciurescuné Bíró Gizella nővéreivel. Zsófi néni immár ötvennégy éve ment férjhez Újszentesre, gyermekei, unokái ott élnek, de a távolság nem akadályozza meg abban, hogy évente többször is visszatérjen a szülőfaluba. Jutka néni huszonöt évnyi távollétet követően tért vissza Végvárra, Bíró Gizella pedig elmondja: soha meg sem fordult a fejében elhagyni a szülőfalut. Mindhárman lelkesülten vesznek részt a találkozón, mert – amint elmondták – sok egykori iskolatárssal, vagy falubelivel volt alkalmuk találkozni.

Otthonról haza
A végvári gyökerű Szőke család – Rozália és Zsigmond – huszonegy éve telepedett át Magyarországra.”Először is itthon lenni örömöt jelent számunkra. Másodszor örvendünk a korunkbeliekkel, a régi iskolatársakkal való találkozásnak. Évente kétszer-háromszor is hazajövünk és mindig öröm számunkra otthonról hazajönni. Idén különösen az, hiszen tegnap volt az ötvenedik Kuckó-találkozó, ami nagy élmény volt számunkra. Idén harmadik alkalommal veszünk részt a találkozón, jövőre immár feleségem is belép a hetvenesek csoportjába, úgyhogy ameddig a Jóisten engedi, szeretettel és örömmel eljövünk a továbbiakban is.”
Hegedűs János és felesége Hegedűsné Gáll Julianna harmincöt évvel ezelőtt telepedtek át Németországba. Onnan tértek haza a Kuckó- és az Idősek Találkozójára. Mindketten nagy örömmel jönnek legalább egyszer évente Végvárra. János tervezi, hogy a találkozót követően kimegy a gátra megnézni a Zsuzska-fát. Ami egy eperfa ugyan, amelyet vagy negyven évvel ezelőtt neveztek el a többi most már matuzsálemi korú fával együtt. Érezhető, hogy a helyszínhez és a gáthoz rengeteg emlék köti az otthonról hazatérő Hegedűs Jánost.
Gurmai Antalt sorsa Resicabányára vitte, de soha sem szakadt el teljesen a szülőfalutól, ahonnan tizenöt évesen szakmát tanulni ment a Krassó megyei ipari központba. Annak ellenére, hogy élete java részét Resicabányán töltötte, évente négy-öt vagy annál is több alkalommal látogat Végvárra, és immár több éve az Idősek Találkozójára.
Eszteró László közel hatvan éve költözött Győrődre, de elmondása szerint, amikor csak alkalma volt örömmel tért vissza a szülőfaluba, mert „ itt érezem magamat igazán itthon” Tizenkettedik alkalommal vesz részt a találkozón és mindig újabb és újabb találkozások élményével tér haza. Idén is sok-sok év után két egykori osztálytársával elevenítették fel a régmúlt történéseit.

A végvári „Kuckósok”
Végváron a Kuckó-klub baráti társaságnak félévszázados a története – ismertette Czudar István, az egyik alapító tag. Mindig volt a faluban igény arra, hogy szimpátián alapuló kisebb nagyobb baráti társaságok összejárjanak, együttünnepeljenek, vagy csak egyszerűen együtt legyenek. Eredetileg a Kuckó-klub egy nagyon régi családi házban, nagyszüleim régi, zsúpfödeles házában volt. Legalább négy évig ebben a házban találkoztunk rendszeresen harmincketten, akik összetartottunk. Minden szombat este ott találkoztunk és szórakoztunk, illetve befogadtuk a tagok barátait is. Volt amikor svédországi, hollandiai, magyarországi vagy németországi vendégek is velünk buliztak. Ami a régi rendszerben nem volt éppen veszélytelen. Szerencsénk volt azzal, hogy a falu akkori rendőre, Dénes bácsi, akinek a lánya is odajárt, mindig résen volt és ügyelt arra, hogy ne legyen semmilyen rendbontás. Idővel kialakult egy nagyon összetartó közösség, amelynek tagjai – a régi ház lebontását követően, a „Livádában” találkoztak. Sok sok évig rendszeresen kijártunk évente többször is oda, egyszerűen azért, mert jól éreztük magunkat . Most is, tegnap este huszonöt „kuckós” gyűltünk össze, immár az unokákkal együtt, akik közül sokan maguk is tagjai a Kuckó-klubnak. A Kuckó-klub történetet 1972-es megalakulása óta egy hatalmas albumban örökítettük meg, rengeteg képanyagot őrzünk és egy kis füzetet is kinyomtattunk, amelybe belefoglaltuk a fontosabb eseményeket.” – foglalta össze dióhéjban a baráti társaság múltját Czudar István.
Az idei Idősek Találkozója résztvevői és a szervező csapat: Végvárról Tályai Ferenc, m.Kiss Borbála, m.Kiss János, Bíró Julianna, Németh Pál, Kiss Zoltán, Izmendi Borbála, Fehér Imre, Fehér Borbála, m.Kiss Ilona, Bujdosó Borbála, m.Kiss Ilona szül. Simó, Szarvas Klára, Szarvas Mihály, Kele Juliánna, Kele Lajos, Nádasdi Mária, Horváth Mária, Szalai Károly, Szalai Teréz, Gurmai Mihály, Gurmai sz. Baja Rozália, g.Tóth Károly, Lelovici Antal, k.Tóth Rozália, Tóth Juliánna, Virág Mária, Tábori Erika, György István, György Katalin, Szalai Mária, Oláh Erzsébet, Székely Sára, Czudar István, Ciurescu Gizella sz. Bíró, i.Tóth Mária, cs.Nagy Gizella, Balogh Éva, Kele Erzsébet, Bujdosó Béni, Bujdosó Veronka,Kele Klára, Vicze Zsuzsanna, Varga Júlianna, Lőrincz Magda, Gidó Klára, Balogh Sára, Caleancu Andrei, Palicsák András, Kiss József, Adok Klára, Adok József, Takács István, Nádasdi Sándor, Nádasdi Juliánna, Teleki Gábor, Pataki Lídia, Hencz András, Antal Katalin, Jucu Maria, Mátyás Enikő, Farkas Erzsébet Bözsike, Kele Zoltán, Facsar Mária, Korsós sz.Ézsiás Ilona, Kele Sándor és Julianna, Oláh Mária, Timisné Bögre Irén.
Dénes Ágnes, Dénes Miklós (Temesvár), Bartha Magda Gizella, Varga Piroska (Ötvösd), Szabó Lajos és Mária (Újmosnica), Tályai Ilona, Tályai Damian (Resicabánya), Eszteró László, Eszteró Ilona, Benkő József, Benkő Borbála, Oláh Pál, Oláh Sára, Manga Zoltán (Temesvár), Agócs Erzsébet (Vöröscsárda), Szőke Zsigmons és Rozália (Magyarország) Kótai Zsófia sz. Bíró (Újszentes),Ungor Erzsébet (Temesvár), Ungor Lajos (Magyarország), Szász Zsuzsánna (Korond), Kun István, Kun Eszter (Resicabánya), Gurmai Antal, Gurmai sz. Korsós Katalin (Resicabánya), m.Kiss András, m.Kiss Hédy (Temesvár), Hatos Juliánna (Újmosnica), Gaál Katalin (Boksánbánya), Hegedűs János és Juliánna (Németország), Ungor István (Németország), Haág Mária (Resicabánya), a végvári szakácsok: Palicsák Rozália, Miciuru Zsuzsánna és Borok Sára valamint Bódis Ferenc esperes lelkipásztor és Bódis Dóra tiszteletes asszony.