Számos óteleki lakos, a helyi Szent Kereszt Gyermekvédő Központ beindítását és fenntartását segítő közösségek képviselőinek részvételével került sor a gyermekotthon megáldására. Az óteleki kö­zös­ség ö­röm­teli ünnepére jöttek el a barátok, a to­ron­tálkeresztesi, temesvári, öregfalusi, kecs­ke­mé­ti és új­szentesi segítők, utóbbiak az újszentesi ka­tolikus kö­zösség által fel­ajánlott tartós élelmi­sze­rekből, ruha­ne­műből álló ado­mányait is átadták az óte­leki gyermek­otthon vezetőinek. A helyi templom padjaiban a tanács tagjai és Szabó Csaba polgármester mellett, Halász Ferenc, az RMDSZ Temes megyei elnöke, Kiss Ferenc szaktan­felü­gyelő, Marossy Zoltán megyeházi igazgató, akik mind­annyian az ott­hon létesítésével járó munkában se­gédkeztek, a temes­vá­ri Bartók Béla Líceum tanári kará­nak kép­viselői hallgatták Böjte Csaba atya szívhez szóló, a lelki megerősödést szolgáló szavait. A felújítás alatt álló óteleki isten­há­zá­ban a szent­misét Böjte Csaba szer­zetes atya celebrálta, ft. Heinrich József óte­leki, ft. Kapor János temesvár-gyárvárosi és ft. Máthé Lajos új­szentesi plébáno­sok­kal együtt. Szent­beszédében Böjte Csaba atya a Szent Család életéből me­rített, vagyis a gyermek Jézusnak a temp­lomban történt eltűnése törté­ne­téből kiindulva az össze­fogás, az együttmunkálkodás, az áldozat- és közös­ségvállalás erősítő és megtartó erejére hívta fel az egybegyűltek figyelmét. “Nagyon-nagyon fontos dolog, hogy össze­zárjuk sorainkat, és együttesen old­juk meg a gondokat. Fogjunk össze, bízzunk egy­másban, hiszen testvérek vagyunk! Árva gyermekeket ne­velünk, és sokszor meg­tapasztaltuk, hogy az a közösség, amely összezár, amely bízik egymásban, az szinte le­győzhetetlen! Ferenc pápánkat idézve, nem egy nagy háború van a világában, hanem számtalan kicsi. Mind­annyian megtapasztal­hat­juk családja­ink­ban, közvetlen környezetünkben, mekkora harcok dúlnak, mennyi ci­va­kodás osztja meg a közös­ségeket, mindezeket csak össze­fogással és szeretettel, bizalommal és hittel lehet meg­oldani. Igen, testvéreim, és hiszem, hogy itt a szülő­föl­dünkön Istennel együttjárva van lehetőségünk felnö­ve­kedni, kibontakozni, elérni Isten országát. Pilinszky János soraira gondolva, hiszem, hogy innen Ótelekről is ugyanazt a napot lehet meglátni, ugyanabba a mennyek országába lehet eljutni, mint Budapestről, Londonból vagy Temesvárról.”
Az igehirdető számos, a mindennapi életből vett történettel bizonyította, hogy a magunk és a gyer­mekeink érvényesülésére, boldogulására a legal­kal­masabb hely az őseink véráldozatával megszerzett, meg­tartott szülőföldünk. Éppen ezért, nem szabad a gyer­me­keinket az elvándorlásra biztatnunk, ehelyett meg kell mű­velnünk az őseinktől örökölt földet, ami a világ leg­jobb termőtalaja, minél több gyermeket kell vállalnunk, akiknek itthon is biztosíthatjuk a boldogulásukat, egyben nemzetünknek a megmaradását. Éppen ezért, visszatérve a bibliai példára Böjte atya hangsúlyozta: a Szent Család módjára vállaljuk, keressük a gyermekeinket, akiket a mun­kára, az életre nevelve, az elvándorolt gyerme­ke­in­ket hazahívva nem csak a magunk, hanem a nemzetünk jö­vőjét is magalapozhatjuk itt, a világ legszebb, leg­ter­mékenyebb vidékén, a Kárpát-medencében. Mert nem­ze­tünk megmaradásának a záloga a gyermekáldás vál­lalása.
A templomi rendezvény keretében mondott köszön­e­tet ft. Heinrich József plébános a gyermekotthont támo­gató intézményeknek, vállalatoknak és magánsze­mé­lyeknek, majd Patakfalvi Nagy József, a Szent Kereszt Gyermekvédő Központ gondozója osztotta meg gon­dolatait, eddigi óteleki élményeit az egybegyűltekkel.
A hit megvallásának óteleki ünnepén, a szentmisét követően Böjte Csaba atya és a lelkipásztorok, az otthon gondozóinak és gyermekeinek körében Isten gazdag ál­dását kérte a gondoskodó pótszülők, a gyermekek, a se­gítők és a közösség minden tagjának életére.
Makkai Zoltán