Konzervatív, értékközpontú ember nem szereti a plázákat. Nem szereti azt, amit szimbolizálnak, a fogyasztói idiotizmust, ahogy Tőkéczki professzor nevezte már a kilencvenes években a hedonizmus legprimitívebb formáját. Nem szereti a profitlogikát, nem szereti a reklámvilágot, a talmi csillogást és mindazt az amerikai kultúrmocskot, ami a plázákban működő multiplex mozikból ömlik ránk, amit már Szabó Dezső is „fertelmes Hollywoodnak” nevezett a harmincas évek legelején.
Mindazonáltal ténykérdés, hogy vannak plázák, ahol nemcsak a szokásos Food Courtokban, intimitásmentes környezetben, jobb-rosszabb street food jellegű egységekkel körbevéve, ehetünk többnyire órákkal hamarabb elkészített, majd melegen tartott, többnyire középszerű étkeket, hanem ahol akadnak minőségi helyek is.
Nem először írom le, hogy a budapesti Hegyvidék Üzletközpontban működő Tanti étterem még Michelin csillagot is kapott. Akkor még Pesti István vezette ott a konyhát, aki egyébként igen hamar távozott a csillag elnyerését követően. Utódja, Heiszler Olivér még egy évig tartotta a rangot, de később elveszett a csillag, s nem sokra rá megszűnt az étterem is. Gasztro-történelmi tény viszont, hogy egy plázaétterem csillaggal rendelkezett Magyarországon.
Közelebb jőve kies városunkhoz, ha végigtekintünk a sokat emlegetett Gault Millau kalauzban megemlített temesvári éttermek listáján, ott is találunk egy pláza éttermet, konkrétan a Iulius Mall főbejáratánál működő @Fabrika nevű helyet, mely pop kategóriában került be sárga kalauzba. Két ízben is jártam ott, egyik alkalommal déli menüt ettünk, másodszor polipot, burgert meg egy desszertet, kifejezetten tetszett a beltér, jó a konyha, a hely vita felett jó szívvel ajánlható.
A Iulius Mall a plázák világán belül egyébként egy kiemelkedő egység, jellemzően kellemes jazz szól a szépen parkosított részen, s az ételudvarban is akadnak átlag feletti egységek.
Ezek mellett tucatnyi saját bejárattal, saját belső dizájnnal rendelkező étterem is működik itt, hadd említsem másodikként a C. House Milano-t, mely ezidőtájt meglepő módon a Tripadvisor közösségének kedvence, első helyen áll a portál több, mint 250 egységet integráló temesvári toplistáján. 2021 júniusában mi is betértünk ide, kifejezetten jó élmény volt, de nem sorolnám a csúcsok közé. Ettünk élvezhető paradicsomalapú fekete kagylót, egy jól sikerült Margherita pizzát, ami a műfaj büszke darabjának számít, valamint egy nem kiugró pohárdesszertet. Aránytévesztés lenne kinevezni, akárcsak a város legjobb olasz éttermének, nemhogy legjobb vendéglátó egységének, de hát ugye, „Vox populi, vox Dei”. Van a Tripadvisornak egy öngerjesztő hatása is, sok turista ennek alapján választ éttermet, majd ír is róla, így aztán ha a szolgáltatás szintje nem romlik, még több értékelés születik s még több turista tér majd be.
A Iulius Mallban működik a Fenice Palace is, egy remek arab étterem, mely, ha 2019 előtt nyit, vélhetően szintén bekerül a „sárga kalauzba”.
Mindezek mellett az elmúlt egy év leforgása alatt nem kevesebb, mint öt új étterem nyitott a Iulius Townban. Itt vetette meg a lábát a rákfogyasztás nagykövete, becenevén Pescobar, civilben Paul Nicolau, a Taverna Racilor brand tulajdonosa, akit már ismerhetünk az azonos nevű street food fesztiválokról. Sikerült a nemrégiben eljutni az új temesvári éttermébe. (Működik e néven három hely Bukarestben, egy Nagyváradon és egy Kolozsváron.)  Három fogást ettünk, fasírtot a tenger gyümölcseiből, polipos humuszt és fish and chips-et,  egyik fogás sem volt kifejezetten problémás, de némi konyhai odafigyeléssel, több lélekkel sokkal jobb lehetne a hely. A kiszolgálás az, amiről csak felsőfokon szólhatok. A motivált, kedves fiatal pincér hölgy szóba elegyedett egy hallótávolságon belül ülő kislánnyal, akinek be is mutatkozott, így tudtuk meg, hogy Biankának hívják, a pincérgárda többi tagjáról nem tudok nyilatkozni, de ő a szakmájának büszkesége.
Egy kőhajításnyira nyitotta meg kapuit a szemben levő épület aljában egy másik halétterem, a Pescada Porto, az újszentesi úton több, mint fél évtizede sikerrel működő Pescada testvéregysége, mely minden tekintetben emlékezetes volt, legyen szó beltérről, kiszolgálásról vagy konyháról.
A közvetlenül mellette működő Staropramen Cech In-be még nem sikerült eljutni, mint ahogy az épülettömb másik két éttermébe, a nemzetközi konyha legjavát kínáló Kai-ba, s az Enjoy Sushi bárba sem, de szemre kijelenthető, hogy ezek is igényes, bizalomgerjesztő egységek, melyekre jól eséllyel visszatérek még e rovatban.
Összességében pedig leszögezhetjük, hogy akár szeretjük a plázákat, akár nem, a Iulius Mallban több olyan hely is működik melyek a temesvári élbolyba sorolhatók.

Borbély Zsolt Attila