A kilencedik TESZT eurorégiós jellegében változást jelent, ugyanis a közvetlen szomszédaink és a Balkán-félsziget több országából érkezett társulatok mellett Olaszországból, Portugáliából és Belgiumból is részt vesznek alkotói közösségek. A fesztivál megnyitását jelző gongütést követően Balázs Attila, a Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Szín­ház igazgatója átadta a vezetést Upor László budapesti dramaturgnak, a kerekasztal beszélgetések vezetőjének, az évek során védjegyévé vált játék-kormányt.

Lemeztelenített szürkemarha

A breaking nyúzok és szenzációk divatját követve a Te­mes­vári Csiky Gergely Állami Ma­gyar Színház és a Szabadkai Kosz­tolányi Dezső Színház kö­zös előadása, az Urbán Adrás ál­tal rendezett Magyar című, rockoperai elemeket is felvonultató – micsoda kitűnő hanganyag! -, a performansz és színház mezsgyéjén járva a szakmán kívüli ár­tatlan néző tűréshatárát, enyhén szólva próbára tevő produkciónak bizonyult. Feltevődik a kérdés: hol van a határ, meddig terjedhet az alkotói szabadság, amikor a művészet eszközeivel, ha kódolva is a művész üzeneteket fogalmaz meg, és közvetít?
Mondhatnánk, szíve-joga az alkotói közösségnek milyen mon­­danivalót közvetít a produkciót megtekintők felé, akik esetünkben mítoszokat romboló szimbólumok megfejtésére kény­­szerülnek. S vajon nincs ha­tára az eszközök alkalmazásának, s annak, hogy a modernség jegyében, minden elképzelést fö­lülmúló gusztustalanságok el­viselésére kényszerítsék a színművészet szentnek tartott oltára nyújtotta revelációra vagy csak egyszerű szórakozásra, tartalmas kikapcsolódásra készülő gya­nútlan, és kiszolgáltatott nézőt.
Nem lehet mentség, hogy a produkció alkotóit a napjaink – meglehetősen zavaros képhal­mo­zokba elénk tárt – kegyetlen valósága ihletette. A méregbe már­tott nyilak, függetlenül a po­litikai- vagy vi­lágnézeti üzenet szándékától, nemzetgyalázó bu­me­ránggá váltak. Kár, hogy a ma­gyar eredet szimbólumok de­mi­tizálásával és a történelmi meg­alázásokra utaló eszközök használatával az elemi jóérzést sértő, gyalázkodásként is értelmezhető produkcióval rajtolt a szakmai berkekben visszhangos IX. temesvári színházi esemény.
Ha sokkolni, megbotránkoztatni, provokálni kívánt a Magyar című előadás, a más nemzetűek által felületesen is­mert magyar-képnek ábrázolásával, akkor cél­ját elérte.

A temesvári történelmi pillanatok megidézése

Macedónia fővárosából, Szkop­jeból érkezett a TESZTRE a Ifjúsági Kulturális Köz­pont alkotói csoportja a Caryl Churchill: Őrült erdő című előadással, Nina Nikolikj rendezésében. Híven követve a temesvári forradalom és a romániai 1989-es eseményeket, a darab sze­replői sikerrel idézik meg a – reméljük letűnt – kor hangulatát és karaktereit, illetve a szereplők családi és személyes törté­ne­tein keresztül bontakozik ki a társadalmi kontextus. A romániai forradalmi eseményekhez hasonló folyamatok között születik meg a modern macedón társadalom, az elődás során több analógia bemutatására is sor kerül.

Esélytelenek világa

Vigasztalan, egyszerre drámai és abszurd történetbe enged betekintést nagy empátiával és rengeteg humorral a vesztesek nyelvét jól beszélő Keresztury Tibor darabja. A budapesti Forte Társulat és a Trafó Kortárs Mű­vészetek Háza együttműködésével, Horváth Csaba által rendezett Tar Sándor-Keresztury Tibor. A te országod című brutálisan nyers, realisztikus eseményeket költői víziókká oldó előadás a Forte Társulat már megszokott kreatív energiája és radikális szín­padi eszköztára révén elemi erővel rántja be a nézőt a mindenkori alullévők, az esélytelenek világába.

Történet halottal, úrnőkkel

Szerelmi történettel mutatkozott be a szlovéniai Ptuj Városi Színháza. A Svetlana Makarovič szövege alapján, Jernej Lorenci által rendezett A halott hazatér az úrnőjéhez című produkció szokványosként indul ugyan, vi­szont a két főszereplő, a két Mi­cike egymás elleni harca arra en­ged következteni, hogy valami nincs éppen rendben. Tudat­hasa­dásos és „normális” állapotok vál­takozásával gördül előre a sok zenével fűszerezett történet, mely­be vígan belefér Szent Taddeus alakja, a fiát még halálában is kínzó, mindig, mindent jobban tudó édesanya, az esendő kisember, a zsaroló és a szerelmes Micike figurája, hiedelmek, babonák művészi megformálása. Harmadik kakasszóra letisztulnak a dolgok, Micike el, szerelem elmúlik, a világ jó és rossz dolgaival pedig halad előre.

A bukott angyalról, röviden

A belgrádi Bitef színház Az Antikrisztus rövid története című előadás letagadhatatlanul viseli ma­gán Urbán András rendező jellegzetes (színházi)alkotói lá­tás­módját. Har­sogó zenére, mozgásra alapozott előadás, (talán) az univerzális létezést jelző öt fő­szereplő részben elkántálja, ki­a­bálja, részben legtöbbször pu­cér teste adottságainak felhasználásával bemutatja a produkció üzeneteit, háttérben számos szim­bólum a legkülönfélébb hely­zetben látható a pergő filmkockákon, közben a színpadon – hogy csak a legsokkolóbb jelenetet említsük – a ke­resztről leszedett corpus (szexuális) játékszerré degradálódik, miként minden e világon az Antikrisztus eljövetelét megelőzően – sugallja a jó és rossz vi­szonyának taglalására kísérletet tevő előadás, amelynek végszójára megbizonyosodhatik mindenki: az Antikrisztus mindenütt jelen van.

Kvintett, olasz módra

Az olaszországi Valle d’ Aosta kü­lön­leges státuszú tartomány központja, Aosta városának táncszínháza, a TiDA – Théâtre Danse, biztosította a TESZT egyik kedves élményét, amely a mindenkori színház egyik fontos misszióját – a kulturált szórakoztatást – is előtérbe hozta. Mert a Marco Chenevier, Smeralda Capizzi rendezésében-koreográfiájával színre vitt Kvintett című produkció bizonyította egyrészt, hogy színház az egész világ, másrészt azt is, hogy az ember élete végéig tudatosan vagy a tudatalattiban mindig kész a játékra. Hogy egyeseknél e készség erőteljesebb, vagy visszafojtott állapotban létezik, az kizárólag a külső tényezők ha­tásának tudható be. Az emberi individualitásra, a játékkészségre, intelligenciára, ihletre alapozva, és spontán módon beleépítve az in­teraktív produkcióba a fejlődést, a mozgás folyamatos emelkedését, sikerül a performansz főhősének, Marco Chenevier­nek, a nézőtérről felkért alkalmi világosító- és hangosítókkal együttműködve, szintén a nézők közül véletlenszerűen kiválasztott szereplőkkel tartalmas és élményszámba menő előadást létrehoznia. Egyszerű játék volt a Kvintett, ami máris szokatlan ebben a felettébb bo­nyolult világban.

Gyermeki szemmel

A Zágrábi Horvát Nemzeti Színház Királyok vagyunk, nem emberek című előadása Matija Ferlin rendezésében, a kisgyermekek világába vezeti el a nézőt. Az előadás a színpadi mozgást és nyelvet kutatja, és megkísérel választ adni arra a kérdésre, hogy mi történik a színházzal, ha már nem a nyelv a fő kiindulási pontja. Matija Ferlin a mozgást a nyelvvel egyenértékűen használja, az előadáshoz pedig óvodás és kisiskolás gyerekek gondolatait, mondatait kölcsönzi. Különböző témák jelennek meg: az élet nagy kérdéseitől kezdve, mint például a világ teremtése vagy a félelem egészen a hétköznapok apró-cseprő ba­jáig, önfeledt a csevegés, de közben ki­nyilatkozásként hangzik el a tétel, mely szerint „a lelkünktől függ, milyen em­berek vagyunk”. Az előadás váltakozva tartalmaz komoly és humoros jeleneteket, és a gyermekek gondolatain keresztül úgy mutatja be a világot, ahogy azt valaha mi magunk is megtapasztaltuk. Ez az élményanyag mozgás által elevenedik meg, amely által egy olyan különös világ teremtődik meg, amely felülírja a felnőttek logikáját.
(Graur János, Makkai Zoltán)