Xantus Géza csíkszeredai festőművész egyéni tárlata Temesváron

A szülővárosában, Csíkszeredában – ahol 1958. december 17-án jött a világra – élő és alkotó festő- és grafikusművész, Xantus Géza nem először állítja ki festményeit a Béga-parti városban: 17 esztendővel ezelőtt, 2008-ban ugyancsak a Helios Galériában nyitotta meg Égi dimenziók című egyéni tárlatát, amely festményeket és grafikákat, olaszországi városi tájképeket, veduttákat valamint vallásos ihletettségű rajzokat és vásznakat ölelt fel, egyesített. Műfajukban különböző, anyagukban és technikájukban eltérő, méretükben és tematikájukban megosztott alkotásainak a tartalmak választékossága, komolysága, emelkedettsége, a kompozíciók kigondoltsága, rendezettsége és a szemléleti felfogás letisztultsága, kimértsége valamint a kidolgozás, a megmunkáltság igényessége, precízitása képezte a egységesítő vezérfonalát, közös nevezőjét. A kiállítás érdeklődést keltett, komoly sikert aratott. Sokoldalú, talentumát a szép- és iparművészetek több műfajában is bravúrosan gyümölcsöztető alkotót ismerhettek meg a Béga-parti város művészetkedvelői. Kevés olyan ága, vállfaja van a vizuális művészeteknek, amelyekben Xantus Géza ki ne próbálta volna az évek során tehetségét, rátermettségét,

Xantus Géza: Ahol az ég és a föld találkozik

Xantus Géza: Megfeszített

találékonyságát és kézügyességét.Táblaképek, rajzok és metszetek mellett üvegfestményeket, freskókat, oltárokat, iparművészeti tárgyakat és szobrokat is készített. Különböző eszközökkel, eltérő eljárásokkal megvalósított és kivitelezett alkotásainak dús és fölötte változatos gyűjteménye a lepergett közel két évtized alatt folytonosan bővült, gyarapodott. Xantus Géza szívós kitartással, példás szorgalommal, lankadatlan céltudatossággal dolgozik gyakorolja hivatását. Romániában a szabadfoglalkozású képzőművészeknek azon szűk válogatott keretébe tartozik, amelynek tagjai meg tudtak és meg tudnak élni alkotásaikból. Munkatempója, termékenysége szédületes.
Indulásakor, pályája kezdetén Beczássy Antal csíkszeredai festőművész volt a mentora, oktatója, tanítómestere és példaképe. Felsőfokú tanulmányait a romániai rendszerváltozást követően Budapesten, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem hittudományi karán végezte. 1995-ben diplomázott. Ösztöndíjasként 1999-ben Rómába került, ahol prof. Nunzio Solendo növendékeként abszolválta az Accademia di Belle Arti festészeti fakultását 2003-ban, amikor a Beato Angelico–Sermoneta nemzetközi díjat is elnyerte, s hármas oltárt készített a csincsei római katolikus templom számára.
Hazatértét követően elhalmozták megbizatásokkal, megtisztelő megrendelésekkel, egyéni tárlatokat rendezett, és csoportos kiállításokon vett rendszeresen részt. Művei két domináns, meghatározó vonulatba – egyházművészeti és világi, laikus alkotások – tagolódtak. A vallásos elemek, motívumok, megközelítések „köznapi” kompozicióiba is beleszövődtek, pregnánsabban vagy visszafogottabban elmaradhatatlanul megjelentek, előtűnnek. Az örökösen új megoldásokat, kifejezési formákat kereső, szenvedélyesen kísérletező Xantus Géza művészete a temesvári bemutatkozó egyéni tarlata óta eltelt több mint másfél évtized alatt jelentős mértékben továbbfejlődött, megújult, letisztult, kvalitásosabbá, dúsabbá és kifinomultabbá nemesedett. Új csapásra váltott, a 2010-es évek derekán a mindenható Fény nyomába, szolgálatába szegődött, „fénykeresőnek és -felmutatónak” csapott fel. Kompozicióit a fénynyalábok, -sugarak, -foltok, -sávok, csóvák uralják, árasztják el. „Tematikailag a Végtelen felé vezető út foglalkoztat, ami által eljutunk a Világ Világosságához. Ezt egy távolban felsejlő, ugyanakkor mindenen átható fénnyel próbálom ábrázolni, amihez a vallás kiváló segítséget nyújt. Ez a fény az utóbbi években készült munkáim mindegyikén megtalálható” – nyilatkozta Xantus Géza jelenlegi alkotókorszaka terméséről az Előretolt Helyőrség 2020 áprilisi számában. Temesvári tárlata – amelyet Gabriel Kelemen szobrász, művészeti író, egyetemi előadótanár és Pál József Csaba, a temesvári egyházmegye római katolikus püspöke, aki a tárlat létrejöttében, megrendezésében is tevékeny szerepet vállalt, nyitott meg – a Fényúton összefoglaló címet viseli. A látványt, a káprázatos, megfoghatatlan jelenséget összetettségében, titokzatos komplexitásában törekedett és igyekszik megragadni s megjeleníteni.
A fény maga az Élet. A Teremtés káprázatos csodájától kezdődően a létezés kimeríthetetlen forrása, örökös és szüntelen gerjesztője. A Bibliából tudjuk, hogy a Földgolyó kietlen és puszta volt, amíg az Isten szavára nem lőn világosság, amelyet maga a világ teremtője is nagyon jó dolognak érzett és tartott. Már a Teremtés első napján Isten elválasztotta a világosságot a sötétségtől, be állítva a nappalok és az éjszakák, az esték és a reggelek örökös, folytonos, feltartóztathatatlan rendjét, körforgását. A kezdetek kezdete óta a világegyetem valamennyi eleven lénye a fény révén és a fényért él. Születésünkkor világot látunk, elmúltunkkor az örök világosság fényeskedésében reménykedve kelünk át a Styx túlsó partjára. Jelen lévén mindenütt a természetben s mindenhol, ahol az ember teremtő ösztöne és tehetsége a nyers anyagot civilizációvá formálja és alakítja, a fény talán a legkomplexebb fogalomnak, jelenségnek, fizikai, lelki és szellemi erőnek számít, tekintve hogy egyidejűleg kozmikus anyag, elektromágneses hullám, részecske, energia, rezgés, színkoncentráció, dinamikus mozgás valamint mély és sokrétű érzelmi, értelmi, szellemi és filozófiai töltetet hordozó és megtestesítő egyetemes jelkép is.
Alkatánál, lelki beállítottságánál fogva az ember eleve nem kedvelte és nem szereti a sötétséget, a megvilágítatlanságot, nem tud megbarátkozni a homállyal, a köddel, az átláthatatlansággal, a vaksággal. Hogy éjszaka se kelljen teljesen lemondania a világosságról sorra feltalálta a tüzet, a mécsest, a kanócot, a gyertyát, a lámpást, a petróleumlámpát, a zseblámpát, a világítótornyot, a gázégőt, az izzót, a fénycsövet, örömtelten hasznosítva ugyanakkor a Hold és a csillagok sápadt, szelíd sugarait is. A mesterséges fényforrások biztosította világosság is a földi élet szerves részévé, tartozékává vált.
Xantus Géza Temesváron is bemutatott Fényúton című „műfajteremtő” festmény-ciklusával vakmerő művészi feladatra vállalkozott, hogy láthatóvá tegye a láthatatlant, hogy föltárja a negyedik dimenziót, hogy célba vegye a Végtelent. A képzeletre, a fantáziára, a misztériumra, az álomvilágra, a transzcendenciára, a sugallatra, az intuícióra, a hitre támaszkodva és építve a figuratív és az absztrakt ábrázolás eszközeit, eljárásait egyéni adagolásban elegyítve festményein a szétáradó Fény illuzióját teremti meg. A 2023-as romániai látogatása során Csíksomlyót is felkereső Ferenc pápát a zarándokhely ferencrendi gazdái Xantus Géza Ahol az ég és föld találkozik/Dove cielo e terra si incontrano című kompozícióját ajándékozta az egyházfőnek Xantus Géza bibliai jeleneteket és alakokat idéző fényborította képein színekben és formákban dicsőíti a legnagyobb Művészt – a Teremtőt – , aki hagyja a láthatatlant is láthatóvá varázsolni és alkalmakként az Égbe pillantani.