Kereken negyven éve rendezték meg a rendszerváltást megelőlegező monori találkozót, (lásd erről bővebben a vonatkozó wikipédia szócikket: https://hu. wikipedia.org/wiki/Monori_találkoz%C3 %B39 ), ahol még nem vált szét a nemzeti és a kozmopolita, a későbbi MDF-es és SZDSZ-es értelmiségi szárny. Ezzel a közel 20.000 lelkes, több, mint hatszáz éves múltra visszatekintő város bevonult a legújabb kor politikatörténetébe, akárcsak a 1943-ban Szárszó, vagy 1987-ben Lakitelek, s kétség nincs, Kötcsét is történelmi helyszínként fogják emlegetni néhány évtized múlva.
Első ízben 2023-ban jártam a városban, amikor Vasadon tartották a Mi Hazánk szellemi holdudvarába tartozó értelmiségiek találkozóját, ahova meghívást kaptam, bár a Jobbik balfordulata után felvállaltan a kormány oldalán állok. A beszélgetés után tettünk egy gasztrotúrát a szomszédos Monoron. Jártunk érdektelen kocsmában, kézműves sörözőben, a Pillangó nevű bűbájos, könyvesbolttal egybeépített kávézóban, a Kalmár névre hallgató színvonalas cukrászdában, s egy teljesen egyedi, elképesztő jó ízléssel berendezett, szavakkal leírhatatlan vendéglátóegységben, a zöld növényektől pompázó Fürge Pávában. Ott figyeltem fel arra, hogy helyi bort kínálnak, nem is olcsón. Bevallom, bár negyed évszázada igyekszem a magyar borvilág ütőerén tartani az ujjamat, eljárok borkonferenciákra, sétáló-borkóstolókra, borversenyekre, igyekszem követni a fontosabb boros sajtóorgánumokat, de eladdig nem tudtam, hogy Monoron bort is készítenek.
Egy évre rá a temesvári népfelkelés 35 évfordulóján interaktív előadást tartottam a városban egy helyi nemzeti körben, Szőnyi Attila főszervező meghívására. A Tarbály pince adott otthont a rendvénynek, mely mellett egy kis magyar szentélyt alakítottak ki, Turul-szoborral, történelmi Magyarország faragvánnyal és 13 kopjafával a 13 aradi vértanúnak. Nem meglepő, hogy a hely egyfajta lelki hazaérkezésélményt adott.
Az említett pince a pincefaluban található, mert bizony itt lelhetjük meg a Kárpát-medence második legnagyobb pincefalvát. A legnagyobb egyébként az 1200 pincét integráló hajósi, Monoron 970-at csodálhatunk meg, Császártöltésen kb. 600 alkotja a pincefalut, Verpeléten szintén, s van néhány, ahol 150-200 körüli a pincék száma, mint a felvidéki Nagytoronyai, a szerémségi karlócai, a bánsági verseci, s a délpartiumi ménesi.
A pincefalu az év minden napján egyedülálló látványosság, de akkor igazán izgalmas, amikor valamilyen rendezvény alkalmából élettel telik meg. Évente többet is szerveznek, január legelején tartják a forralt boros barangolást, amikor több tucat pince kinyit, köztük amatőrök és kifejezetten magas színvonalúak egyaránt.
Nézzünk akkor néhány monori konkrét vendéglátóhelyet, mely meglátogatásra érdemes a pincefalu bebarangolása előtt vagy az után.
A Jászapátiban működő Guri serfőzde itt is létrehozott egy egységet, a beltér hangulatos, a csapolt sörök száma 20 feletti. Mielőtt még bárkiben kétségek támadnának, hogy miként lehet összeegyeztetni a vezetést és az alkoholfogyasztást, érdemes jelezni, hogy vármegyebérlettel is utazhatunk Monorra, ráadásul a Kőbánya-Kispest vasútállomástól csak negyedóra az út. Ha már ott vagyunk Kőbányán, nézzünk be az állomástól pár perc járásra található Bujdosó Székely étterembe is, egy csodás nemzeti parkot alakított ki a tulajdonos, vitéz Bacsó András. A havi vármegyebérlet 9500 forint, ami akár egy hosszú hétvége alatt is megtérülhet.
Betérhetünk a Gastro piac nevű street food egységbe, melyet a Bock bisztró korábbi üzletvezetője alapított, itt leginkább a pizzát tudom ajánlani a kóstolt fogások közül. A beltér emberközeli, otthonos, a kiszolgálás nagyon kedves, az árak kifejezetten barátiak. Az italválaszték figyelemre méltó, Primator sört csapolnak, kétfélét és a monori borok közül kínálnak egy sor izgalmas, jól összeválogatott té-telt, meg is kóstoltunk ezek közül négyet, a Baldavári pince Code 12 névre hallgató bora, valamint a Strazsahegyi borház fahordós Chardonnay-ja győzött meg legjobban.
A Fürge Pávának működik egy testvéregysége a pincefaluban, a csak szombaton és vasárnap nyitva tartó Lusta páva, ezt is meglátogattuk az idei forralt boros rendezvény alkalmából. Jó ízekkel és kifogástalan kiszolgálással vártak, jól esett bent melegedni, mert bár sütött a nap, de azért a január, az január, forralt bor ide vagy oda átfagy az ember egy idő után.
Végül hadd szögezzük le: a Kárpát-medence legvonzóbb, legpezsgőbb, legszebb városa a magyar főváros, melynek felfedezése a legszebb kihívások egyike. Temesvár belvárosából számolva az autópálya aradi kerülőjével együtt a Clark Ádám téri nullás kilométerkőig 316 km, ami alig több, mint 3 óra alatt megtehető. Érdemes ugyanakkor odafigyelni a főváros vonzáskörzetében levő településekre, mert ezek is rejtenek kincseket, mint amilyen Fóton a sörfőzde, mely a Temesvári Magyar Napokon is rendszeresen kiállít, a Jenői Pékség Budajenőn, az érdi Vajas kalács, a diósdi Kiskifli s a törökbálinti Nagykifli, hogy néhány csúcspékséget mondjak. De említhetem Érden a CsEHvegő s a Köleses sörözőket, a budakalászi Schieszl éttermet, a halászteleki Édes Piros desszertvilág nevű csúcscukrászdát. A sor még hosszan folytatható.
Monoron a nyitott pincés eseményeket érdemes célba venni, a legközelebbi a jövő esztendő januárjának első hétvégéjén várható. Borbély Zsolt Attila