Óriáskivetítők a köztereken, nagyképernyős televíziók a különféle teraszokon… Június 14. óta focilázban él Európa, a tíz helyszínen zajló csoportmérkőzések pedig tömérdek embert mozgattak meg azóta. Jó néhányan otthonuk kényelméből követik végig a meccseket, mások – közösségi élményre vágyva – egy-egy teraszon, barátokkal, sörözgetve szurkolnak a kedvenc csapatuknak. És vannak olyan szurkolók, akik hónapok óta tervezik, hogy eljutnak a németországi Európa-bajnokság valamelyik helyszínére, mert úgy érzik, ott tudják valóban megélni a pillanatot. Nem szabad megfeledkezni az írott és az elektronikus sajtó munkatársairól sem, hisz nekik köszönhetően vándorol el az élmény azokhoz, akik otthon maradtak. A mai lapszámunkban egy szurkoló, illetve egy rádiós számol be a megéléseiről.

Csíkmadarasról Kölnbe

Június 14-én figyeltem fel arra, hogy az egyik első unokatestvérem, a Hargita megyei Csíkmadarason élő Fazakas Előd Dortmundba készül a kolozsvári repülőtérről, legalábbis ezt az úti célt jelölte be a közösségi oldalán. Rögtön tudtam, hogy hová készül, hisz gyerekkora óta rajong a fociért, az útnak pedig egyedül vágott neki. Az előzményekről így mesélt a hazaérkezése után: „Már decemberben megszületett az ötlet, hogy kimenjek az Eb-re, és azonnal regisztráltam az UEFA oldalán. Pár héttel később jött egy e-mail, amelyben örömmel jelentették be, hogy sikeres volt a jegyigénylésem, és kisorsoltak. Megvettem a jegyet, majd megszerveztem az utazást. Mivel nem találtam közvetlen járatot Kölnbe, Dortmundba repültem. Hónapokkal a meccs előtt megoldottam a szállást, illetve az utat (vonat és repülő), így már kényelmesen várhattam az indulás napját.”
Bár a szűkös, háromnapos túra eléggé fárasztó volt számára, nem bánta meg, hogy belevágott a kalandba. Július 14-én a Csíkmadaras–Kolozsvár, majd a Kolozsvár–Dortmund–Köln–Pulheim (szállás) útvonalak kitöltötték a napját, így már nem jutott ideje a városnézésre és a szurkolói programokra, helyette pihenéssel múlatta az időt.
„15-én, a svájciak elleni meccs napján a hotelben találkoztam két magyarországi szurkolótárssal, együtt indultunk a szurkolótábor gyülekezőpontjára. Hideg, késő őszre jellemző idő volt Kölnben, tartottunk az esőtől is, de szerencsére tökéletes »futballidő« lett. A gyülekezőpontra való érkezés előtt is remek volt a hangulat, a főpályaudvaron már zengett a »Ria, ria, Hungária!« rigmus. Viszonylag rövid volt a táv, mégis körülbelül két óra alatt értünk el a stadionig. A hangulatról videók és képek sokasága tanúskodik, a meccsen is kitartott a lelkesedés, a mutatott játék ellenére. Sajnos – pechünkre – az utóbbi négy-öt év leggyengébb teljesítményét nyújtotta a magyar válogatott; a félidőben fejcsóváló drukkerek próbálták elemezni a teljesítményt. A második játékrész jelentős javulást hozott, de sajnos a jobb csapat nyert, ez pedig egyértelműen Svájc volt (3-1-re győzött szerk. megj.) A nap hátralevő része kölni városnézéssel és egy finom vacsora elfogyasztásával telt. 16-án, vasárnap reggel már a hazaút volt a prioritás, így a négyállomásos túra szerencsésen véget ért Csíkmadarason, éjfélkor. Bár a mérkőzés és a teljesítmény gyenge volt, életre szóló élménnyel tértem haza!” – mesélte Előd.

„Megemelem a kalapom előttük”

A Magyar Sportújságírók Szövetsége (MSÚSZ) Facebook-oldalán június 15-én felbukkant egy kép, amelyet a mellékelt szöveg kísért: „Több mint harminc magyar újságíró, fotós, riporter az MSZÚSZ által a tudósítóknak szervezett hagyományos vacsorán, Kölnben, a Svájc elleni mérkőzés helyszínén.” A fotón több ismerős arcra figyeltem fel, többek között a Marosvásárhelyi Rádió munkatársára, Szép Zoltánra, aki a 2021-es Temesvári Magyar Napokon beszámolt az érdeklődőknek arról, hogy milyen volt rádiósként részt venni a tokiói „maszkos olimpián”.
„Szerintem erdélyi szemmel nézve érdekes és jó dolog, hogy a magyar és a román csapat is kijutott az Európa-bajnokságra. Sajtósként óriási élmény részt venni, hatalmas sportrendezvény, láthatunk különböző stadionokat, egyik városból utazunk a másikba; mondjuk néha az fárasztó, hogy egyik nap Kölnben, a másik nap Münchenben, a harmadik nap pedig Stuttgartban vagyunk, de ha alaposan megtervezzük, pihenni is tudunk közben. Jól megszervezték, nem igazán tudnék negatív dolgokat felhozni, talán azt, hogy egyik nap – a vegyes zóna felé tartva – eltévedtünk, nehéz volt lejutni oda, de ez bárhol megtörténhet” avatott be a műhelytitkokba Szép Zoltán. Eddig Magyarország Skócia elleni mérkőzése volt a legemlékezetesebb számára az Eb-n, 23-án, és ha egyetlen szóval kellene összefoglalja a tapasztaltakat, a katarzis jutna az eszébe először.
„Elképesztő volt, hogy Varga Barnabás sérülése után a magyar válogatott ennyire megrázta magát, a játékosok fel tudtak állni a padlóról. Olyan energiákat mozgósítottak, hogy tényleg fantasztikus volt nézni, ahogyan megrohamozták a skótok kapuját, úgyhogy megemelem a kalapom előttük. Végre egy cserejátékos úgy tudott beszállni a játékba, hogy góllal járult hozzá a csapat teljesítményéhez, nagy szükség volt erre, eszméletlen volt ezt megélni a stadionban, félúton voltunk a szívinfarktus és a halál között, az utolsó tíz percben nem igazán tudtunk ülve maradni, mert mi is ugráltunk, újságírókként” – fűzte hozzá. A katartikus élményt hozó találkozón Magyarország a csereként beállt Csoboth Kevin 100. percben lőtt góljával 1-0-ra verte meg Skóciát, így életben tartotta a továbbjutási esélyeit.
Egyébként a június 14. és július 14. között zajló Európa-bajnokságon nem csak Szép Zoltán az egyedüli magyar tudósító Romániából, ugyanis ott van még Kádár Zoltán (Marosvásárhelyi Rádió), Bodoki Imre, Moldován László Szabolcs (Erdélyi Magyar Televízió), Moldován Árpád Zsolt (Kolozsvári Rádió), illetve Bálint Levente is, ő viszont román nyelven ír a welovesport.ro nevű honlapra.

Ferencz Melánia