A törökök alóli felszabadulás után, 1718-ban a minorita szerzetesrend telepedett le Lugoson és újra létrehozta a katolikus egyházközséget Gaikel Gábor minorita atya vezetésével. 1724-ben meghalt Spechholz német tanító, ami bizonyítja, hogy az elemi oktatás, a népiskola már működött. A katolikus templomot 1733-ban szentelték fel a Szentháromság tiszteletére NémetLugos főutcáján, 1806-ban felépítették a katolikus templommal szemben az új iskolát. A Habsburg uralom idején hivatalnokok, katonatisztek, földbirtokosok, kereskedők is megtelepedtek Lugoson. Ezek a tehetősebb családok – az elemi oktatás mellett – igényelték gyermekeik részére a magasabb iskoláztatást is, vagyis a latin nyelvűt. Ez annak a következménye, hogy a latin a hivatalos nyelv és az okmányok nyelve. A taníttatást a házitanító biztosította. Lugosnak volt egy előnye, hogy a minorita rend tagjai az egyházi teendők mellett, alapját képezték a latin nyelvű iskola tantestületének is. Először magántanítás folyt. 1801-ben a lugosi postamester fia nyilvános vizsgát tett a minorita rend kolostorának ebédlőjében a város notabilitásai jelenlétében, mint magántanuló latin és görög nyelv, hittan, történelem és aritmetika tárgyakból. Tanítója Wagner Eustách atya. 1801. év az a dátum, mely a lugosi latin nyelvű oktatás kezdetét jelentette. 1814-től nagyérdemű Weber Richard páter négy gimnáziumi osztályt oktatott, valláskülönbség nélkül. 1823-ra már 75 fiú tett nála vizsgát. A tanítás privát jellegénél fogva bizonyítványokat nem állíthattak ki, hanem az otthon tartott próbavizsga után a tanítványok kénytelenek voltak elutazni vizsgázni Aradra vagy Szegedre.
1823-ban a megyei közgyűlésen Petrovics Balázs első alispán javasolta latin nyelvű grammatikális iskola létrehozását. Főleg közadakozásból pénzt gyűjtöttek az iskolaépület felépítésére. Német Lugoson a hídfőnél levő uradalmi üres házhelyet (a mai Vértes Palota helyén) V. Ferdinánd király díjmentesen átengedte a nemes célra.
1873-ban 8 osztályos főgimnáziummá alakult az intézet, 1877-ben volt az első érettségi vizsga, ahol 15-ből 14 tanuló érettnek nyilváníttatott.
1892. december 28-tól Putnoky Miklós az igazgató, Billmann Márton Karsbadban bekövetkezett hirtelen halála következtében, aki 31 évig vezette az iskolát.
1837. október 9-én ünnepélyes átadással megindult az oktatás az egyemeletes épületben, négy osztályban Lachner Ágoston guardián igazgatása alatt. Latin és magyar nyelvű felirat köszöntötte a diákokat, német és szerb nyelvű éltetés is elhangzott. (Román nem.) 1838. december 16-án a lugosi algimnázium megkapta a nyilvánossági jogot, bizonyítványt adott a vizsgákról. 1842-től megnyílt az V. gimnáziumi osztály, 1843-tól a VI. osztály is, így nagygimnáziummá fejlődött az intézmény. Az előadás nyelve latin, de tantárgy a magyar nyelv is. 1844-től magyar jellegű az intézet. 1848-tól akadozott az oktatás tanárhiány és a forradalom miatt, 1851-ben megszűnt.
A tanulók létszámának növekedése és a nyolcosztályossá fejlődött oktatás következtében új iskolát építettek.
1896. december 26-án a jelenleg is fennálló impozáns épületben megkezdődött az oktatás, ahol minden új, nemcsak az épület.
Az első világháború után, leltár nélkül, 1919-ben átadták a román államnak, még a trianoni döntés előtt, Kuzmics Ferenc igazgatása alatt, amikor megszűnt minden magyar jelleg, még a magántanulók vizsgáztatását sem engedélyezték magyarul. Az összes magyar tanárnak kötelező román nyelvvizsgát és hűségesküt kellett tennie a román államnak. Sokan nem ismerték
(eléggé) a román nyelvet, így eltávoztak Lugosról Magyarországra. Ez az épület ma a Coriolan Brediceanu (1849-1909) lugosi ügyvéd, politikus nevét viseli.
1874. október elsején megnyílt a katolikus egyház intézménye a Notre Dame Szegény Iskolanővérek Zárdájá, ahol apácák oktattak, csak lányokat, vallásos szellemben 1948-ig. Ekkor újraindult az egységes gimnáziumban a magyar nyelvű oktatás, először a tanítóképző, ahol két osztály végzett, majd 1952-ben a Lugosi Magyar Vegyes Líceumban, ahol három korosztály érettségizett.
1959-ben az iskolák egyesítése után a magyar tagozat a mai Brediceanu Líceum épületébe költözött 1977-ig, ahol 17 osztály végzett, majd 1980-ban a Hasdeu Líceumban érettségizett az első és utolsó magyar osztály, mert utána 1981-től 1987ig csak félosztályok voltak, (a másik fele román tanulókból állt) évente változó szakmákat oktatva, sorvasztva a magyar oktatást, majd utolsó erőfeszítéssel 1994-ben egy filológiai félosztály véglegesen becsukta a lugosi magyar középiskolai oktatás kapuját.
Az osztálytalálkozók ritkuló kivételével, a véndiákok egyre gyérülő látogatásával, már egyre kevesebben emlékeznek erre az időszakra, már alig tudja valaki, hogy több mint 600 magyar gyerek is tanult és érettségizett az évszázados falak között.

Király Zoltán