A temesvári magyar rendezvényeken rendszeresen vesz részt, akár több fényképezőgéppel is felszerelve, feltűnés nélkül, de határozott fellépéssel végzi a munkáját, igyekszik megörökíteni az utókornak a rendezvények hangulatát, érdekes pillanatait. Orosz Sándor évek óta sok-sokezer képen rögzíti közösségi életünk eseményeit. Decemberben az Új Ezredév Központban szervezett kiállítás keretében is megcsodálhatták az érdeklődők Orosz Sándor munkáit. A temesközi magyarság fotó-krónikása Marosvásárhelyen született, a méltán jó hírű Bolyai Farkas Elméleti Líceumban érettségizett, majd a temesvári Műegyetemen szerzett mérnöki oklevelet. Jó sorsa Temesváron marasztalta és azóta is itt él családjával. Szerkesztő és reklámgrafikusként, másfél évtizedet a reklámszakmában dolgozott, jelenleg a Bartók Béla Elméleti Líceumban tevékenykedik grafikus- és látványelem tervezőként.
Mikor és hogyan került bele életébe a fotózás?
Manapság, az okos és mégokosabb telefonok világában mindenki kattintgat, másodpercenként akár sokmillió felvétel is készülhet világszerte, de meggyőződésem szerint ez még nem fotózás. Jómagam az egyetemi tanulmányaim befejezését követően vásároltam az első fényképezőgépemet, egy viszonylag egyszerű, filmes készüléket, amelynek objektívét nem lehetett ugyan cserélni, viszont az volt az előnye, hogy nem kellett rajta semmit sem állítani, csak nyomogatni a gombot. Ezzel a géppel szinte tíz évig jól megvoltam, eleinte a családi vakációzások eseményeit, családi ünnepségek pillanatait, sokszáz képen láthatók a gyermekeink különböző életkorban. Még most is őrzök legalább félszáz filmtekercset abból a korszakból.
Később, 2005-ben kaptam a korszakban komoly gépnek számító, Casio márkájú, 4 megapixeles, kompakt, digitális készüléket. Az akkori memóriakártyák nem voltak ugyan túl nagy kapacitásúak, ezért gyakran kellett letölteni a képeket. Lényegesen olcsóbb volt mint a filmes világban, amikor 24 vagy 36 kattintást követően betelt a film. Két év elteltével egy komolyabb gépre tettem szert. Ennek optikai zoomja tizenkétszeres közelítést tett lehetővé, ami rendkívüli módot gyarapította a lehetőségek tárházát. Ezzel a fényképezőgéppel hét évig fényképeztem továbbra is kedvtelésből. Mindezek nagyban elősegítették a fényképezéssel kapcsolatos ismereteim gyarapítását és felkészülésemet ahhot, hogy igazi képet használhassak. Ez 2014-ben következett be, amikor elkezdtem a tükörreflexes gépekkel fényképzeni.
Mit jelent a tükörreflexes kifejezés?
Ez a technika nem újkeletű, a múlt század derekán már használták. Gyakorlatilag azt jelenti, hogy a gép szenzora, érzékelője előtt a fényt egy tükör vezeti el a pentaprizma nevű üvegtestbe, ahol megfordul és kialakul az a kép, amelyet az ember az objektíven keresztül észlel. Később a tükörreflexes technológiát áthelyezték a digitális gépekbe is, ami nagyobb hatékonyságú és magas minőségű felvételek készíthetők. 2016-tól kezdtem el „nyers felvételekkel” dolgozni. Ez azt jelenti, hogy a készülék által rögzített adathalmazt töltöm le a memóriakártyáról és azokat nyugodtabb körülmények között feldolgozva alakítom és mentem át a megszokott , általánosan elfogadott formátumba a felvételeket. A fényképezőgép is megteszi ezt a pillanat töredéke alatt, de a készüléknek nincs olyan erős processzora, amely lehetővé tenné a korrigálást, azt, hogy a lehető legtöbbet kihozzak egy felvételből. Ezért szükséges a felvételek utómunkálása. Meglátásom szerint a technológia a tükörreflexes gépeket máris meghaladta, ma már a tükörnélküli gépek jelentik a slágert. Nem lényegtelen, hogy amíg a tükörreflexes gépek sorozatlövő képessége maximum 15 kocka másodpercenként, addig a korszerű gépek akár másodpercenként 120 képkockát „tudnak” készíteni.
A fentiekből érzékelhető, hogy pár évtizeden keresztül érlelődött a fényképezés „gyümölcse”, mi az, amit különösen szeret fényképezni?
Nekem maga a fényképezés örömöt szerez. A természet mindig bőven kínál témákat, amint a kiállításon is látható volt, az utóbbi időben a virágok fényképezése jelentett óriási élményt. Az események fotózása is mindig érdekes. Kihívást jelent az épületek fotózása: milyen napszakban, milyen fényviszonyok között, milyen szögből lehet a legjobb hatást elérni? Próbálkozom a portré fotózással is, meglehetősen nehezemre esik úgy beállítani a dolgokat, embereket, hogy természetesnek tűnjenek. Az alannyal való meglehetősen nagy interakciót követel ez a fotózási mód, jól kell érezze magát, ne legyen feszélyezett, ráadásul nagyon meg kell nézni, fel kell mérni a legelőnyösebb szöget. Rengeteg szempontra kell odafigyelni.
Művészi fotózással próbálkozott?
Igyekszem minden felvételbe belevinni valamennyi művészetet, például a természet művészi szépségeit néha sikerül lencsevégre kapni. Az eseményekről szóló felvételeket is igyekszem érdekessé tenni, de a szó klasszikus értelmében vett művészi fotózásig még nem jutottam el. Amint a kiállított anyagok között is látható volt, sikerült néhány művészi igényű természeti képet is bemutatni.
Örök kérdés: színes vagy fehér- fekete az igazi fotó?
Tudni kell azt, hogy még a fehér-fekete időszakban is, a fényképészek alkalmaztak bizonyos szűrőket, amelyek kiemeltek vagy eltompítottak egyes hatásokat. A digitális fényképezés korában egyetlen színes képből számos, különböző árnyalatú fehér-fekete képet lehet előállítani. Nem igazán fényképezek fehér-feketében. A mai technológiák alkalmazásával a színes felvételekből érdekesebbnél érdekesebb képeket készíthetek, viszont a fehér-fekete képeket nem lehet színesíteni. Van olyan eset, amikor a színes képből tudatosan készítek fehér-fekete képet.
Milyen a jó kép?
A kérdés mindig időszerű és helyzetfüggő. Lehet például olyan felvétel is nagyon hatásos, amely nincs egyensúlyban. Meggyőződésem szerint azok a jól sikerült eseményképek, amelyek átadják nem csak a történéseket, hanem azok hangulatát is. Hogy a személő maga is a megörökített esemény részesének érezze magát.
Hány képet őríz magángyűjteményében ?
Nehéz megmondanom. Mérvadó lehet az, hogy az utóbbi években évente minimum száz ezer alkalommal kattintottam el valamely készülék gombját. Ez nyilván nem jelent százezer felvételt, de mindig nagyon sok képet szoktam készíteni és utólag választom ki az adott célnak legmegfelelőbb felvételeket. Leginkább terabytban (1 TB = egy milliárd byte) tudnám kifejezni, most éppen 2 db 8 terabytes memóriaegységem van. Megközelítőleg 5 terabyt tárhelyet foglalnak el a képek.
A fényképezés mellett, a tudás átadására is figyelmet fordít…
Néhány évvel ezelőtt keresett meg néhány szülő azzal a kéréssel, hogy tanítsam meg a gyermekeiket fotózni, ugyanis magyar nyelvű fotós szakkör nem működik környékünkön. Örömmel elvállaltam a fotókör irányítását, máris három éve folyik a tevékenység. Megszületett a köri tevékenységek módszertana, most van egy kezdő és egy haladó csoport. A cél az, hogy a gyermekek megismerjék a kattintás mögötti világot, azt, hogy mi történik miután lenyomták a készülék gombját, és miért. Az a helyzet, hogy mindenki nyomogatja a telefonja gombját, viszont nagyon kevesen tudják mi is történik a készülékben. A körön megismerkednek a fényképezés történetével, folyamatosan fejlődő eszköztáráról is tudomást szereznek, illetve a modernkori fényképszettel kapcsolatos tudnivalókat is elsajátítják, ezzel együtt igyekszem elérni azt, hogy „lássák” a környezetüket és természetesen a felvételek feldolgozásáról is ismereteket szereznek.
Makkai Zoltán