A Határon Túli Műszakis Magyar Diákok Tudományos Diákkonferenciája (Műszaki TDK) 25. éves évfordulójához érkezett. Egy ilyen évforduló önmagában is jelentős, még inkább az a temesvári magyar műszakis hagyományok, a megmaradás vonatkozásában.
Jól emlékszem az 1999. május 14-15. között első alkalommal a temesvári Bartók Béla gimnáziumban szépszámú résztvevővel megtartott konferenciára, ahol Kovács Adalbert professzor elnökölt, majd a folytatásra, a Műszaki Egyetem hol a Villamosmérnöki, hol az Építőmérnöki kar helyiségeiben megtartott továbbiakra.
Miért volt nagyszerű, különleges jelentőségű az indulás? Akkor Romániában nem létezett magyar nyelvű felsőfokú műszaki képzés, az a tény, hogy magyarul, anyanyelvükön adhattak elő, beszélhettek az őket foglalkoztató témákról a nem anyanyelven oktatott hallgatók, akik jószerével alig-alig igazodtak ki a magyar műszaki kifejezésekben, kijelenthetjük, hogy ez történelmi fontosságú volt! Honnan jött ez a tudományra éhes társaság? Temesváron és Erdélyen kívül Vajdaságból, talán még Felvidékről is, jelentős mértékű erősítést kapva Magyarországról! Mondhatni nemzetközi részvétel volt…
Szóljak a régebbi időkről (a tudományos címektől eltekintek, és ha valakit elfelejtettem megemlíteni, elnézését kérem): a mindenkori konferenciák elkötelezett támogatója volt kezdetektől a Kandó Kálmán főiskola, ki ne tudna Borbély Endre tanár úr lelkesen buzdító részvételeiről és folytatásaként, az Óbudai Egyetemről most is megtisztelő számban megjelenő nagyra becsült oktatókról, élükön az egyetem rektorának, Kovács Levente egykori TDK-s díjazott egyetemi hallgató jelenlétéről, a mai napig elkötelezetten jövő Lamár Krisztiánról. De megtisztelt a Hyundai Center Hungarytól Madarász György, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemről Berta István, Kiss Lajos. Oszlopos bíráló bizottsági tagokként magam előtt látom a Kolozsvári Műszaki Egyetemről Gobesz Zsongort, a Sapientia EMTE marosvásárhelyi karáról Dávid Lászlót, Kelemen Andrást, Máté Mártont, Domokos Józsefet, Szilágyi Lászlót, Lefkovits Lászlót, a szombathelyi ELTE Savaria Egyetemről Fekete Gusztávot, Jánosi Endrét. A magyar egyetemi oktatók és tudományos kutatók TECHNÉ egyesületének megalakulása után ennek tagjait kérte fel részvételre a temesvári magyar diákszervezet, a TMD. A sor hosszú: Preitl István, Kilyeni István, Bogdanov Iván, Ferencz András, Turos György, Pogány András, Herman Sándor, Jancsó Árpád, Szabadai Zoltán, Péter Ferenc, Salló Ervin, Tivadar Vasile tanár urak. Magam 11-szer bíráló bizottsági tag, 8-szor elnök voltam. Elnökök voltak még Preitl István és Jánosi Endre (ő régebben a temesváriakhoz tartozott).
De a kutatási anyagjaikat bemutató egyetemi hallgatókat is látom, bizony nehéz volt dönteni a jobbnál-jobb dolgozatok között a helyezésekről! És a konferencia, jelölési fórumként is szolgál(t) az anyaországi Országos Tudományos Diákköri Konferencián (OTDK) való részvételre, Weiszburg Tamás elnök személyes jelenléte által. És az idén a Magyar Elektrotechnikai Egyesület (MEE) Villamos Gép, Készülék és Berendezés Szakosztálya felkínálta a lehetőséget dolgozatok publikálására a MEE lapjában, az Elektrotechnikában, ha a TDK illetékes szakosztályi bíráló bizottsága erre érdemesnek tartja.
Bár a helyi diákszervezet folyamatosan népszerűsíti a konferencián való részvételt, mind kevesebb és kevesebb temesvári diák jelentkezett, ezért felvetődött a TDK-k Temesvárról való elköltöztetése. Voltak ennek objektív okai, de az elköltöztetést szorgalmazók megértették, hogy Temesvár elhagyása kivonulás lenne a magyarság számára egy olyan városból, ahol, ha nem jön közbe az I. világháború annak következményeivel, akkor Temesváron Magyarország második műszaki egyeteme jöhetett volna létre! Végül a műszaki TDK itt maradt. Persze, nem lehetett elkerülni a szervezési-, a további anyagi támogatások megszerzésére vonatkozó változásokat, és a temesvári diákszervezet mellé beállt a Sapientia hallgatói önkormányzata (msHÖK) valamint tanári kara, Domokos József, NagyGyörgy Tamás (ugyancsak egykori TDK-s díjazott egyetemi hallgató) társelnökökként adtak új lendületet a TDK eredményes temesvári folytatásának. A szervezést illetően a legfontosabb munka továbbra is a két hallgatói szervezeté maradt.
Meggyőződésem, hogy a konferencia az ünneplésen túl eredményes, érdekes és értékes kutatási beszámolókkal gazdagítja műszakis jelenlétünket, ismeretszerzéseket és egymással való ismerkedési lehetőséget kínál minden résztvevőnek. Így legyen!

Budapest, 2024.

Delesega Gyula