Immár tizenkettedik alkalommal rendezték meg temesvári gyermekek és fiatalok számára a Krassó-Szörény megyei horvát katolikusok lakta faluban Kengyeltón/Rafnikon a Katolikus Tábort 2025. július 1-5. között. Négy résztvevő fiatal élménybeszámolóját olvashatjuk.

„A táborban sokan, összesen 80-an voltunk, mégis a szervezők olyan jól irányították a tevékenységeket, hogy egy percig sem tűnt úgy, mintha túl sokan lennénk. A tábor idei mottója „A remény zarándokai” volt, ezzel kapcsolatosan naponta hallhattunk egy-egy tanítást, így személyes példák által még jobban megbizonyosodhattunk arról, hogy a remény hal meg utoljára, és hogy semmi sem véletlen. Nekem személyesen a kedvenc programom a táborban a szentségimádás volt! Szívmelengető volt látni, ahogy rengeteg fiatal nyitott lélekkel imádkozik órákon át. A hangulat remek volt, és a tábor alatt végig úgy éreztem, mintha a 80 résztvevő egy nagy családot alkotna. Emellett, amíg Kengyeltón voltam, kiszakadtam egy kicsit az itthoni pörgésből, és az ott töltött napokban megmagyarázhatatlan békét éreztem magamban! Szívből ajánlom mindenkinek ezt a tábort, hiszen a jó programok mellett Istenhez is közelebb kerülhet és új barátokat szerezhet! Én már alig várom 2026 nyarát, hogy ismét részt vehessek!” (Kálmán Hanna, VIII. osztály)
„A tábor mottója idén: A remény zarándokai, ami meghatározta az együtt töltött napokat. Olyan más volt segítődiákként részt venni, mert most mi szerezhettünk örömet a kisebbeknek. Jó érzés volt látni a mosolyukat, és eszembe jutott, amikor én voltam kicsi táborozó, mennyire felnéztem a segítőkre, a példaképeim voltak. A szentségimádáson megtapasztaltam a lelki békét, éneklés közben pedig igazi öröm járt át. Különösen hálás vagyok a kiscsoportos beszélgetésekért, ahol nyiltan tudtuk megosztani gondolatainkat a témáról. A sok közös élmény barátságokat hozott, és nagyon hálás vagyok mindenkiért.” (Maskulik Réka, X. osztály)

„Ez a tábor nagyon különleges volt számomra. A napok gyorsan repültek, tele voltak programokkal, játékokkal, nevetésekkel és sok beszélgetéssel. Reggel imával és tanítással kezdtük a napot, napközben mindig történt valami, este pedig jó volt együtt lenni.
A legjobb mégis az volt, hogy valahogy közelebb éreztem magam Istenhez. De nem csak Hozzá: az emberekhez is, akik körülöttem voltak. És közben saját magamat is jobban megismertem. Elviszem magammal azt a csendet, ahol megszólalt valami bennem. És azt az érzést is, hogy jó volt ebben a közösségben lenni.
Bár vége van a tábornak, mégsem érzem lezártnak. Mert amit itt kaptam, az velem maradt. És ezt nem szeretném elfelejteni.” (Szendrey Bea, IX. osztály)
„Először voltam segítődiákként a kengyeltói katolikus táborban. Úgy gondolom, hogy életrevaló élményeket szereztem, amelyeket örökké velem maradnak. Több volt mint, egy átlagos tábor ez a hét, amikor játszottunk, nevettünk, énekeltünk, mozogtunk, de a legfontosabb, hogy időt töltöttünk Istennel. Hálás vagyok azokért a pillanatokért, mint például a szentségimádás, ahol imádkoztunk, és ahol lehetett érezni, hogy Isten ott van közöttünk.
A kiscsoportomért is nagyon hálás vagyok, mivel velük nyitottan lehetett beszélgetni, és szép barátságokat kötöttünk.
A katolikus tábor nagyon különleges hét volt a számomra, amire szívesen gondolok vissza.” (Popa Otilia, IX. osztály)