,,Kétségbe esem sokszor én is/ A világon és magamon, Gondolva, ki ilyet alkotott: Őrülten alkotott s vakon./ (…) A világ Isten-szőtte szőnyeg,/ Mi csak visszáját látjuk itt, És néha – legszebb perceinkben – A színéből is – valamit.” (Reményik Sándor: A szőnyeg visszája)
Szívesen meglesném annak a szőnyegnek a színét, mely a gyermek- és a tinitábor ideje alatt szövődött! Szép kis alkotás lehet, melyet a beszélgetések, imádságok, egymásra találások, éneklések és Isten nagyságára való rácsodálkozások díszítettek a Kladován töltött két hét alatt!
Miért ragaszkodunk évről évre ahhoz, hogy táborokat szervezzünk gyermekek, ifjak és fiatal felnőttek számára? Mi a célunk? Miért fáradozunk?
Kettős cél motivál bennünket. Egyfelől az, hogy mi magunk is megtaláltuk az élet vizét és vágyunk rá, hogy másokat is felüdítsen, erősítsen az Úr megismerése, a Vele eltöltött drága élet. Másfelől pedig igaz az ige: „Aki mást felüdít, maga is felüdül.” (Péld. 11,25) Láttak már olyan kisgyermeket, aki segít szüleinek cipelni a bevásárlást? Belülről úgy éli meg ez a csöppség, hogy hatalmas segítségként van jelen édesanyja, édesapja mellett és az erejét meghaladó súlyt ő maga viszi. A valóság sokszor az, hogy a felnőtt ebben a pillanatban nem csak a bevásárlást, hanem a gyermek testsúlyát is hordozza tovább.
„Én, az Úr, vagyok a te Istened…” (2Mózes 20,2) – így kezdődik a tízparancsolat, melyet Mózes által ránk bízott Isten. Fő mozgatórugója tehát mindennemű engedelmességünknek az, hogy (meg)ismerjük a Teremtőt. Eköré épült minden mozzanata az együtt töltött napjainknak. Közel 100 résztvevő és 30 munkatárs vett részt idén a gyermek- és a tinitáborban.
A gyermektábor központi gondolata volt, hogy a keresztény ember Krisztustól kapja az identitását, nem maga választja és rakja össze. Ez az identitás azonban sokkal gazdagabb, mint az, amit magunktól tudunk felépíteni. Ádám és Éva bőrruhájától indultunk el a hét elején, hogy eljuthassunk Jézus ígéretéig, a mennyei fehér ruhához. Nem véletlen, hogy Isten pont olyannak teremtett bennünket, mint amilyenek vagyunk, miként a zsoltáríró is fogalmaz: „Te alkottad veséimet, te formáltál anyám méhében…Alaktalan testemet már látták szemeid; könyvedben minden meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál, bár még egy sem volt meg belőlük.” (Zsoltárok 139:13,16)
A nap második felében különleges bibliai szereplőkkel ismerkedhettek meg a gyermekek. Szemfüles, figyelmes, erős, tisztaszívű, önzetlen, hűséges ifjak tárultak szemeink elé, akik az Úrhoz ragaszkodva váltak hithősökké. Imádságban kértük minden nap végén, hogy mi is, a magunk helyén tudjunk szorosan ott maradni az Úr mellett.
Benne vagy? – Ez volt a tinitáborunk fő kérdése. Hogy miben is kell benne lenni, az az együtt töltött napok alatt bomlott ki szemeink előtt. József története adta az áhítatok ívét, melyek minden alkalommal igyekeztek kapcsolatot teremteni a bibliai események és a fiatalok élete között. Nem ő választott magának élethelyzetet, mégis minden körülmény közepette ragaszkodott Urához.
A délutáni áhítatokban a nagyobb képből közeledtünk az egyéni történetek felé. Isten jelenlétére világított rá a kezdő áhítat, hogy felismerhessük hatalmasságát, sokszínűségét, kreativitását, gyöngédségét. A tábor minden egyes napján annak a tudata erősödött bennünk, hogy Isten semmiképp sem szeretne kihagyni ebből a történetből bennünket. Nem profikat keres a „csapatába”, hanem Hozzá ragaszkodó, Őt követő gyermekeket! Te feliratkoznál erre a listára? Benne vagy?
Mindkét tábort színesítették és gazdagították a kiscsoportos beszélgetések, feladatok, a kirándulások, az együtt étkezés öröme, a tábortüzek parázsló meghittsége, a hosszas, oldott hangulatú éneklések, a közös játék varázsa, a műhelymunkák, az imádkozás bensőségessége és minden tevékenység, ami újra és újra erősítette bennünk, hogy jó nekünk együtt lenni, hisz „Ó, mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek! (…) Csak oda küld az ÚR áldást és életet mindenkor.” (Zsoltárok 133.)
Hála van bennünk mindenkiért, aki részese volt ennek a néhány napig tartó csodának és hála mindazokért, akik szívükön hordozták a táborozók testi és lelki jólétét.
Köszönjük a Arad – Mosóczi Református Gyülekezetnek, hogy nem csak a táborhelyet bocsátották rendelkezésünkre, hanem naponta összegyűltek, hogy imádkozzanak értünk. Isten pótolja erejét és szeretetét azoknak a gyülekezeti tagoknak is, akik naponta elkészítették és elhozták számunkra a mindig finom és laktató ebédet!
Köszönjük támogatóinknak, a Romániai Magyar Demokrata Szövetségnek és a Communitas Alapítványnak, valamint a Bethlen Gábor Alapnak, hogy anyagilag hozzájárultak a táborok megvalósulásához.
Különleges ajándéka az idei évnek, hogy a holland Jozua Nieuwegein alapítványnak köszönhetően könyveket és Bibliákat ajándékozhattunk a táborozóknak, hogy otthon is olthassák szomjukat. Az Eastern European Mission-nek hála a fiatalok egy egyszerű fordítású Bibliával is gazdagodhattak a tábor ideje alatt.
Köszönjük az értünk mondott imákat és a kétkezi segítséget is! Legyen Isten áldott minden szívért, mely a tábor ügyeiért dobbant. „Ki-ki úgy szolgál, ahogy megadta neki az Úr. Úgyhogy az sem számít, aki ültet, az sem, aki öntöz, hanem csak Isten, aki a növekedést adja.” (1 Kor. 3,5-6)
Isten adjon növekedést és szomjúságot továbbra is mindannyiunk számára!
Gergely Melinda fényképes tudósítása