,,Kétségbe esem sokszor én is/ A világon és magamon, Gondolva, ki ilyet alkotott: Őrülten alkotott s vakon./ (…) A világ Isten-szőtte szőnyeg,/ Mi csak visszáját látjuk itt, És néha – legszebb perceinkben – A színéből is – valamit.” (Reményik Sándor: A szőnyeg visszája)

Szívesen meglesném annak a szőnyegnek a színét, mely a gyermek- és a tinitábor ideje alatt szövődött! Szép kis al­kotás lehet, melyet a beszélgetések, imádságok, egymásra találások, éneklések és Isten nagyságára való rácsodálkozások díszítettek a Kladován töltött két hét alatt!
Miért ragaszkodunk évről évre ahhoz, hogy táborokat szer­vezzünk gyermekek, ifjak és fiatal felnőttek számára? Mi a célunk? Miért fáradozunk?
Kettős cél motivál bennünket. Egyfelől az, hogy mi magunk is megtaláltuk az élet vizét és vágyunk rá, hogy máso­kat is felüdítsen, erősítsen az Úr megismerése, a Vele eltöltött drága élet. Másfelől pedig igaz az ige: „Aki mást felüdít, maga is felüdül.” (Péld. 11,25) Láttak már olyan kisgyermeket, aki segít szüleinek cipelni a bevásárlást? Belülről úgy éli meg ez a csöppség, hogy hatalmas segítségként van jelen édesanyja, édesapja mellett és az erejét meghaladó súlyt ő maga viszi. A valóság sokszor az, hogy a felnőtt ebben a pillanatban nem csak a bevásárlást, hanem a gyermek testsúlyát is hordozza tovább.
„Én, az Úr, vagyok a te Istened…” (2Mózes 20,2) – így kezdődik a tízparancsolat, melyet Mózes által ránk bízott Isten. Fő mozgatórugója tehát mindennemű engedel­mességünknek az, hogy (meg)ismerjük a Teremtőt. Eköré épült minden mozzanata az együtt töltött napjainknak. Közel 100 résztvevő és 30 munkatárs vett részt idén a gyermek- és a tinitáborban.
A gyermektábor központi gondolata volt, hogy a keresz­tény ember Krisztustól kapja az identitását, nem maga választja és rakja össze. Ez az identitás azonban sokkal gaz­dagabb, mint az, amit magunktól tudunk felépíteni. Ádám és Éva bőrruhájától indultunk el a hét elején, hogy eljuthassunk Jézus ígéretéig, a mennyei fehér ruhához. Nem vélet­len, hogy Isten pont olyannak teremtett bennünket, mint ami­lyenek vagyunk, miként a zsoltáríró is fogalmaz: „Te alkottad veséimet, te formáltál anyám méhében…Alaktalan testemet már látták szemeid; könyvedben minden meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál, bár még egy sem volt meg belőlük.” (Zsoltárok 139:13,16)
A nap második felében különleges bibliai szereplőkkel is­merkedhettek meg a gyermekek. Szemfüles, figyelmes, erős, tisztaszívű, önzetlen, hűséges ifjak tárultak szemeink elé, akik az Úrhoz ragaszkodva váltak hithősökké. Imádságban kértük minden nap végén, hogy mi is, a magunk helyén tudjunk szorosan ott maradni az Úr mellett.
Benne vagy? – Ez volt a tinitáborunk fő kérdése. Hogy mi­ben is kell benne lenni, az az együtt töltött napok alatt bomlott ki szemeink előtt. József története adta az áhítatok ívét, melyek minden alkalommal igyekeztek kapcsolatot teremteni a bibliai események és a fiatalok élete között. Nem ő választott magának élethelyzetet, mégis minden körülmény közepette ragaszkodott Urához.
A délutáni áhítatokban a nagyobb képből közeledtünk az egyéni történetek felé. Isten jelenlétére világított rá a kezdő áhítat, hogy felismerhessük hatalmasságát, sokszínűségét, kreativitását, gyöngédségét. A tábor minden egyes napján an­nak a tudata erősödött bennünk, hogy Isten semmiképp sem szeretne kihagyni ebből a történetből bennünket. Nem pro­fikat keres a „csapatába”, hanem Hozzá ragaszkodó, Őt követő gyermekeket! Te feliratkoznál erre a listára? Benne vagy?
Mindkét tábort színesítették és gazdagították a kiscsoportos beszélgetések, feladatok, a kirándulások, az együtt étkezés öröme, a tábortüzek parázsló meghittsége, a hosszas, oldott hangulatú éneklések, a közös játék varázsa, a műhely­munkák, az imádkozás bensőségessége és minden tevé­kenység, ami újra és újra erősítette bennünk, hogy jó nekünk együtt lenni, hisz „Ó, mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek! (…) Csak oda küld az ÚR áldást és életet mindenkor.” (Zsoltárok 133.)
Hála van bennünk mindenkiért, aki részese volt ennek a néhány napig tartó csodának és hála mindazokért, akik szívükön hordozták a táborozók testi és lelki jólétét.
Köszönjük a Arad – Mosóczi Református Gyülekezetnek, hogy nem csak a táborhelyet bocsátották rendelkezésünkre, hanem naponta összegyűltek, hogy imádkozzanak értünk. Isten pótolja erejét és szeretetét azoknak a gyülekezeti tagoknak is, akik naponta elkészítették és elhozták számunkra a mindig finom és laktató ebédet!
Köszönjük támogatóinknak, a Romániai Magyar Demok­rata Szövetségnek és a Communitas Alapítványnak, valamint a Bethlen Gábor Alapnak, hogy anyagilag hozzájárultak a táborok megvalósulásához.
Különleges ajándéka az idei évnek, hogy a holland Jozua Nieuwegein alapítványnak köszönhetően könyveket és Bibliákat ajándékozhattunk a táborozóknak, hogy otthon is olthassák szomjukat. Az Eastern European Mission-nek hála a fiatalok egy egyszerű fordítású Bibliával is gazdagodhattak a tábor ideje alatt.
Köszönjük az értünk mondott imákat és a kétkezi segítséget is! Legyen Isten áldott minden szívért, mely a tábor ügyeiért dobbant. „Ki-ki úgy szolgál, ahogy megadta neki az Úr. Úgyhogy az sem számít, aki ültet, az sem, aki öntöz, hanem csak Isten, aki a növekedést adja.” (1 Kor. 3,5-6)
Isten adjon növekedést és szomjúságot továbbra is mind­annyiunk számára!
Gergely Melinda fényképes tudósítása