Requiem aeternam dona ei Domine
(Örök nyugalmat adj neki, Uram)

Az ünnepi köszöntő helyett emlékest keretében szervezett kegyeleti műsor felvezetőjében Bodó Barna így fogalmazott: A Csávossy-történetnek nincs, mert nem lehet vége. És így is éreztünk múlt pénteken Csávossy György Patkánysíp című darabja előadásába belefeled­kez­ve, amit a Csiky Gergely Állami Magyar Színház társulata felolvasószínházi produkciójának kö­szön­hettünk. Az erdélyi szászok eredet mondájának is tartott, a hamelni patkányfogó legendáját ugyanis, a te­mes­vári társulat tagjainak, nevezetesen Aszalos Géza, Bandi András Zsolt, Kocsárdi Levente, Mátray László, Molnár Bence, Szász Enikő, Tar Mónika és Vicze Júlia színművészeknek sikerült, a felolvasószínház korlátolt esz­közei ellenére is erőteljes művészi verbalitással, igazi élményt nyújtóan közvetíteni. A középkori vá­rost pat­kány­inváziótól megszabadító legendai alaptörténeten túl – Csávossy György ezzel az irodalmi alkotással is figyelmeztet a művészet feladatára, ez esetben azzal, hogy rávilágít a mindenkori hatal­ma­sok féktelen magatartására és azoknak a hősöknek a bátorságára, akik kockázatot vállalva szembe­fordulnak a hatalommal. A darab egyértelmű és sajnos aktuális üzenete: a hatalom birtokosa előbb-utóbb degenerálódik, legyen az egy ország vagy csupán egy kisváros tótumfaktuma, végül a közösség ér­de­keinek rombolójává válik.
Pénteken tehát Csávossy György újra velünk volt, mind az alkotását bemutató temesvári művé­szek­nek, mind a Róla készült Csáky Zoltán portréfilmjének, mind pedig a Bánság és az egész magyarság kimagasló személyiségének élettörténetét felidéző Bodó Barna meleg hangú, méltó és kegyeletteljes megemlékező ismertetőjének köszönhetően
Graur János