Az utóbbi évtizedekben több kötet témáját képezte a temesvári Gyár(kül) város, ez az akár olvasztótégelyként is értékelhető, soknemzetiségű, társadalmi rétegeződés szempontjából pedig igen színes lakosságú városrész, amelyben békésen elfért egymás mellett a napszámos és az arisztokráciához tartozó főrend, a nincstelen és a dúsgazdag banktulajdonos.
A különféle jubileumi évfordulók alkalmából kiadott (főleg a kommunista diktatúra szellemiségében fogant, vitahtató hitelességű) vállalati monográfiák, történeti áttekintések mellett, több gyárvárosi me-moár-kötet is nyomdafestéket látott, érdekes embe-rek, a mai valóságot ismerők számára a legendák világába sorolható, érdekes történeteit tolmácsolva az olvasónak. Nyilván erősen szubjektív megkö-zelítésben.
Szekernyés János toronymagasan túllép ezen a szinten: legújabb kötete, a Rézkarcok a Gyárvárosból címet viselő, monumentális mű úgy állítja középpontba a temesvári Gyárvárost, egyeseknek Fabric, másoknak Fabrikstadt, de a korban sokan talán fabrykshtotnak és még ki tudja hányféleképpen nevez-ték a történelmi városrészt –, hogy részletesen feltárja kialakulásának, fejlődésének, virágzásának, és mai nyomorúságának történelmi, földrajzi, társadalmi körülményeit – a rá jellemző alapos, hiteles, megfontolt, és bölcs módján. Szekernyés János történeti és helytörténeti adatok révén mutatja be, hogy miként fejlődött Temesvár az iparosodás, a gyárak és üzemek révén, hogyan formálódott városrészként a Gyárváros, és milyen társadalmi, gazdasági, urbanisztikai következményekkel járt mindez. Történeteiben megelevenedik a gyár- és üzemtelepek világa, a városrész utcáiban élő családok hétköznapjaiba nyújtanak némi betekintést a közölt történetek, sikerrel idézi meg a szerző a korabeli terek, közösségi helyszínek hangulatát, a városrész helyszíneihez kapcsolódó anekdotákat is elmesél. Mert a történetek elmondása, továbbadása, a hiteles forrásból származó adatok megosztása erőssége Szekernyés Jánosnek, és ebben a “gyárvárosi” kötetben is rengeteg történetet ad át. Hogy mikor, ki, miért és hogyan. Többek között, például tükröt állít az utókor elé arról, hogy a gyárvárosi, (vagy józsefvárosi, erzsébetvárosi) tehetős családok mennyire magukénak tekintették a közügyeket, mennyire pártolták, támogatták a közösségi kezdeményezéseket, a közjót szolgáló (városi) beruházásokat. Hogyan tudták összahangba hozni az önérde- ket, az akár tágabb értelemben vett, közösségi boldogulást, erősödést eredményező tervek megvalósítása során.
A HETI ÚJ SZÓ olvasói kiváltságosaknak tekinthetik magukat ebben a vonatkozásban, hiszen a kötetben foglaltak egy része megjelent a Temesvár kövei eddig 792 részt megért sorozat valamelyik részében. De azok, akik csak eme nemrég nyomdafestéket látott, két kötetes művet, a Rézkarcok a Gyárvárosból címűt veszik a kezükbe, rengeteg város- és ipartörténeti adalékot ismerhetnek meg a méltán híres gyárvárosi üzemek, manufaktúrák például a Gubán, a Turul cipőgyár, a Bozsák-féle gyár, azaz a Bozsák M. és Fia Sodronyszövet-Fonat és Szitaáruk Gyár, a Harisnyagyár és a méltán hires Sörgyár, azaz a Temesvári Polgári Sörfőzde, és még sok más – alapításáról, elhelyezkedéséről, történetéről és időben iátalakulásáról, sok esetben, a megsemmisüléséről.
A szerző kiemelt figyelmet szentel mindennek, mintegy beágyazza időben és térben az olvasót: távolról sem puszta nosztalgiázásra invitál / bár, aki a múltba való elrévedezésre hajlamos, minden ötödik lap elolvasását követően megteheti/, hanem kötetében a városrészt élő, változó térként ábrázolja, társadalmi viszonyokkal, egymáshoz kapcsolódó erős családi, rokoni kötelékekkel és az élet mikrotörténeteit adja elő. Rámutat az új lakótelepek kialakulásával egy időben beállt etnikai és társadalmi változásokra is. Óriási terjedelme ellenére, mindezek élményszerűvé teszik az olvasó számára a kötetet, amelyet nem szükséges – sőt talán nem is kell! – egy lineáris narratíva mentén olvasni, hanem élvezetes olvasmány akár véletlenszerűen fellapozva, vagy valamilyen téma, épület, család, helyszín, eseményre összpontosítva. A fentiek kiegészítéseként elmondható, hogy a Rézkarcok … nem kizárólagosan a városrész iparáról és lakosságáról szó, hanem átvezeti az olvasót a kulturálistársadalmi dimenzióba, átfogja a kultúra, / Temesvár művelődési életének számos meghatározó személyisége kötődik a Gyárvároshoz! / a sport, a közösségi élet, a szórakozás világát is ez kifejezetten értékes erőssége a könyvnek, mert hatásosan árnyalja a Gyárváros ipari, termelői képét.
A múltfelidézés, a közösségi emlékezet formálása mellett, másik erőssége a kötetnek a rendkívül gazdag képanyag. Minduntalan tetten érhető a szerző tudatos törekedése arra, hogy a kötetben átmentsen az utókornak minél több fényképet, illusztrációs anyagot. Ennek köszönhetően a szerző számos nehezen fellelhető, ritka, netán máris elenyészett fényképet ágyazott be a kötetek fedőlapjai közé, abból a meggyőződésből, hogy ott, a Rézkarcok a Gyárvárosból című könyvben a legjobb, legbiztonságosabb helyre kerültek. A temesvári Gyárváros utóbbi két és fél évszázadának részletes megismerése, bizonyos, hogy önmagunk jobb megismeréséhez is vezet. Csak reménykedni tudunk abban, hogy Szekernyés János: Rézkarcok a Gyárvárosból című új könyve az elkövetkező nemzedékek temesvári identitásának erősödését szolgálja, bármilyen nyelven is beszéljenek az utódok.

Makkai Zoltán