A HETI ÚJ SZÓ Olvasói nem elő­ször szembesülnek a bánsági magyar közösség által 1930-ban felépített ingatlan eltulajdonítási akcióiról és eredeti rendeltetésének megváltoz-tatá­sáról. 1994. február 2-án az újraalakított Magyar Ház Részvény­társa­- ság az ingatlan visszaigénylése érdekében, bírósági pert indított, majd ezt követően Örökségünk a Magyar Ház címmel cikksorozatban tájékoztattunk a Magyar Ház építésének történetéről, amelyben az eredeti rész­vényesek leszármazottai, illetve az ak­kor még szép számban élő téglajegy-tulajdonosok nyi­latkozatait tettük köz­zé az építkezési folyamatokról, illetve a Magyar Házban szervezett kul­turális ren­dezvények nyújtotta élményeikől. Ugyanakkor a hosszú éve­ken keresztül folyó per állásáról is rend­szeresen tájékoztattuk a magyar közösség tagjait, azokat, akik – a Székely László legen­dás műépítész által, egy pergamenre írt, szelencébe zárt és befalaztatott emlékirat tanúsá­ga szerint – ennek az áldoza­tos összefogással és szívós munkával létreho­- zott létesítménynek a szellemi örökösei.
Íme az alapkőbe befalazott okmány szövege:
“A magyar kultúra várának ajánl­juk e házat, melyet legnehezebb időkben a bánsági magyarság áldozatkészsége emel.
Alapkövét csöndben, de annál na­gyobb megilletődéssel tettük le. Istennek segítségét és áldását alázattal kérjük.”
Sajnos a 26 évig elhúzódó pe­res­kedés eddig mindössze annyi eredményt hozott számunkra, hogy 2017-ben elismerést nyert az Alexandra Răzvan Mihalcea és Molnár András ügyvédek által benyújtott kereset, miszerint az 1929-ben bejegyzett Magyar Ház Rész­vénytársaság megszűnés nélkül, azaz folyamatosan létezett.
Mint ismeretes, rendszerváltás után a Magyar Házat, az akkori államelnök, Ion Iliescu által kibocsájtott 130-as számú Dekrétum értel­mében létrehozott sajtóadminisztráció vezetését gyakorló Timpress lapkiadó privatizálta. A HETI ÚJ SZÓ kiadója és szerkesztősége, miután az így létrejött új tulajdonos kilakoltatási pert indított ellene, szintén hosszú pe­reskedés után, a rendkívül megterhelő közköltségi kiadások vállalásával mindössze az ingatlan első emele­té­nek használatára nyert jogot, de – a tör­vényszéki végzés értelmében – ezt is kizárólag addig, amíg a magyar lapot kiadja.
A Temesvári Városháza és az ingatlan jelenlegi tulajdonosa által, január első hetében a bejárati kapun kifüggesztett tájékoztatóban szereplő átalakítási és építkezési szándékról az elmúlt heti, 2019. január 11-i lapszámunkban tájékoztattunk.

A kialakult helyzet kapcsán, amely a tájékoztatónk nyomán joggal váltott ki közfelháborodást a temesvári magyarság körében Marossy Zoltánt, a Temes megyei RMDSZ elnökét kérdeztük, a szin­te három évtizedig tartó próbál­ko­zá­sokat követően, mit lehet tenni a Magyar Ház visszaszerzése érdekében?
Meggyőződésem szerint szét kell választani a tényeket, az ügy érzelmi töltetétől. Elsőként tisztáznunk kell azt a fontos tényt, hogy a Magyar Ház egy magyar kézben levő részvénytársaság tulajdonát képezte. Azért részvénytársaság, mert a két világháború közötti években ez volt az egyetlen lehetőség közösségi intézmény létrehozására. Az ingatlan feletti ellenőrzést a magyarság elvesztette 1953-ban, amikor az akkori érdekvédelmi szervezet feloszlatta önmagát. Azóta nem volt soha magyar kézben. 1989 után úgy tűnt, hogy a magyar közösség visszaszerezheti a Magyar Házat, amit különböző szervezetek, szerve­ző­dések, az egykori részvénytársaság örö­kösei, magánszemélyek meg is pró­báltak, sikertelenül. Újjáalakult a Magyar Ház Részvénytársaság, ame­lyet a bíróság nem tekintett jog­utódnak, sőt kormányhatározat is volt a visszaszolgáltatás ügyé­ben, de minden próbálkozás sikertelen volt. Aki visszaszerezhette volna az ingatlant, az egyedül az a részvénytársaság lehetett volna, amely rendelkezett felette 1953-ig. Végül 2017-ben a bíróság kimondta a több magánszemély által, egykori részvényes leszármazott által kezdeményezett perben, hogy a részvénytársa­ságot nem szüntette meg senki! Ez a mai helyzet. A részvénytársaságot be kell jegyeztetni a jelenlegi romániai törvények sze­rint a cégbíróságon, és mi­után beje­gyezték – ha egyáltalán sikerül bejegyezni! –, azután lehet foglalkozni azzal, hogy a részvénytársaság milyen vagyoni tárgyakkal rendelkezett az államosításkor, ezek hogyan kerültek állami tulajdonba, és mit lehet visszaszerezni. Másrészt: az ingatlant ki­privatizálták az 1990-es törvény alapján. Most nem foglalkozom azzal, hogy az akkori privatizációt lehe­tett volna-e vagy sem megtámadni, tény, hogy ma a román törvények értelmében tulajdonosa van, aki szabadon rendelkezik tulajdona felett. A Magyar Házban ma azért van magyar tevékenység, mert itt van a magyar lap kiadójának a székhelye, és e kiadónak sikerült hosszadalmas pereskedés után és bizonyos feltételek mellett, használati jogot szerezni a Magyar Ház első emeletére vonatkozóan. Ha valaki azt szeretné, hogy továbbra is magyar tevékenység legyen a Magyar Házban, akkor támogassa a magyar lap kiadását.”

A HETI ÚJ SZÓ hasábjain, bárkinek a véleményét, elképzelését a kérdéssel kapcsolatban, amennyiben közlésre szánja a következő lapszámunkban közzétesszük.
Molnár András ügyvédnek a jogi vonatkozásokat tisztázó észrevételét a január 25-i lapszámunkban ol­vas­hatják.

A HETI ÚJ SZÓ szerkesztősége