Markó Béla, Az RMDSZ volt elnöke Zeteváralján a MIÉRT Edzőtábo­rában beszélt a transzilvanista politika esélyeiről, távlatairól.
Mint mondta, a transzilvanizmus gondolata nem újkeletű: már a XIX. szá­zadban is sokan úgy gondolták, hogy Er­dély egy sajátos régió, amely sajátos meg­oldásokat igényel, a későbbi magyar politika azonban már nem ismerte fel ezen társadalmi, politikai, nyelvi sajátosságok érvényesítésének szükségessé­gét. A Kós Károly Kiáltó Szava viszont már tételesen megfogalmazta, hogy Er­dély egy sajátos entitás: a nemzet többi ré­szétől elszakított erdélyi magyarság olyan sajátos kihívásokkal szembesül, a­mely sajátos megoldásokat igényel an­nak érdekében, hogy önálló közösségi éle­tet építsen ki a maga számára. Ez az önállóság akkoriban azonban csak kulturális, művészeti téren érvényesült, a po­litikai egységet nem sikerült megvalósítani – erre csupán 1989 után nyílt lehetőség.
„Így indult az RMDSZ az 1990-es évek elején, és ezzel megyünk tovább is: ön­állósággal, egységes politikával, mi­közben befele biztosítjuk a pluralizmust. Úgy kell illeszkedünk az ország különböző rendszereibe, hogy közben a saját in­tézményrendszerünket is kiépítjük és működtetjük. Eképp kell haladnunk az Erdély-központú, Erdélynek sajátos szerepet szánó politika, azaz a transzilvanizmus irányába” – mutatott rá. Markó Béla szerint ennek a sajátos politikának egy másik fontos elve, hogy meg kell őriznie egységét és önállóságát a román és az anyaországi politikával szemben is.
Az Szövetség volt elnöke szerint u­gyanakkor az 1921-es Kós Károlyi Kiált­vány szellemét az autonómiaigény megfogalmazása terén is sikerült ér­vényesítenie az RMDSZ-nek, legfeljebb ezek jellegéről vannak viták az erdélyi magyar közéletben. A cél: területi autonómia követelése tömbmagyar vidé­ken, és a kulturális autonómia bizonyos formáinak megteremtése vegyes vidé­keken. „Ez utóbbi néhány elemét már megvalósítottuk, főként az oktatás, a kul­túra terén, de jelentős előrelépés van a de­centralizáció tekintetében is. Az elfo­ga­dás előtt álló közigazgatási kódex me­gint csak közelebb visz a sajátos meg­oldásokhoz” – fejtette ki a volt politikus.
A transzilvanista politikának azonban vannak alternatívái is – hívta fel a figyelmet. „Az egyik, amelyet maga Klaus Johannis államelnök képvisel, miszerint tulajdonképpen mindannyian románok vagyunk, csak azon belül vagyunk másak. Ez számunkra elfogadhatatlan” – szögezte le, hozzátéve, ezért tartja a román centenáriumot is kudarcnak: eltelt ugyanis száz év, de Erdély helyzete még mindig rendezetlen. „Legfeljebb keve­sebb magyar van, de még mindig elegen vagyunk ahhoz, hogy rendezni kelljen a helyzetünket” – jelentette ki.
Szerinte a transzilvanizmus másik helytelen alternatívája a magyarországi integráció rossz lehetősége, ami, úgy véli, a nemzeti együttlét, a nemzeti egy­ség rossz értelmezéséből fakadhat. „So­kan úgy képzelik, hogy nekünk a ma­gyarországi oktatási, kulturális rendszerbe kell integrálódnunk: kapcsolódni kell oda is, de integrálódni nem. Nekünk a magyar nemzeti egységesülést is úgy kell elképzelnünk, hogy politikai, kulturális szempontból meg kell őriznünk az önállóságunkat”.