A XXIII. alkalommal megtartott Műszaki Tudományos Diákköri Konferencia (MTDK) programjai lezárultak ugyan, a műszaki diákság máris gondol­kozhat a jövő évi konferenciára tervezett előadásokon, ugyanis változatlanok a célok: a tananyagon túlmutató tudományos kutatásra való biztatás az erdélyi magyar műszaki tudományos utánpótlás számára, a magyar szaknyelv magas szintű művelése és helyes használata.

Dr. Nagy György Tamás egyetemi tanár a műszaki tudományos diákköri konferencia egyik folyamatos és lelkes támogatója, elmondása sze­rint az eltelt évtizedek alatt talán egy-két rendezvényről hiányzott. Az idei konferencién szerzett élmé­nyek­ről kérdeztük:
Az újratalálkozás élménye minden­képpen maradandó, jó volt ismét személyesen találkozni a kollégákkal, diá­­kok­kal, a Marosvásárhelyről, Kolozsvárról, Budapestről vagy a Vajdaságból érkezett zsűritagokkal, egyáltalán jó volt ismét Temesváron konferenciázni, a bennünket foglalkoztató kérédéseket meg­beszélni. A konferencia legnépesebb tagozata az alkalmazott informatika volt, tizenegynéhány dolgozat érkezett innen, ezen kívül volt villamosmérnöki, illetve gépész-építőmérnöki tagozat is. A konfe­rencia ezúttal is megerősítette Temesvár katalizátor szerepét, most is itt találkozott az erdélyi tudományos kutatói utánpótlás színe-java és a dolgozatok magas színvonala pedig egyértelműen re­mény­keltő. Jómagam szakterületem, a gépész-építőipari tagozat dolgozatait olvastam és vettem részt az értékelő munkában. Elmondhatom, hogy a dolgozatok bárhol megállják a helyüket, valós tudományos munka áll mögöttük. Hasonlóan véle­kedtek a több tagozatok zsűri tagjai, nagyon szoros volt a verseny, kimagasló színvonalú dolgozatokat nyújtottak be a diákok, diákcsapatok. Kevesebb dolgozatot nyújtottak be idén, de a színvonal az előző konferenciákhoz viszonyítva jó­val magasabb volt. A pandémiás idő­szak vonatkozásában látható volt, hogy azok a diákok, akiket valóban érdekel a szak­ma, óriásit fejlődtek az elmúlt egy-két évben, a kevésbé érdeklődők igencsak lemaradtak. A MTDK az egyetlen romániai delegáló konferencia, így a magas színvonal lehetőséget biztosított számunkra, hogy minden tagozatból de­legáljunk dolgozatokat a kétévenként megtartásra kerülő országos konferenciára, amelyet Magyarországon szer­veznek meg. Meggyőződésem, hogy az általunk delegált munkák közül több is éremesélyes az országos megmérette­tésen.

A rendezvénysorozaton tapasztaltakról kérdeztük meg Gergelyfi Beátát, a rendezvény főszervezőjét:
Két évig személyes részvétel nélkül került sor a rendezvényre, ezért idén kissé nehezebben ment a szervezés, rengeteg részletre kellett odafigyelni, de a résztvevők, meghívottak visszajelzései alapján úgy gondoljuk, hogy sikerült mindent a helyére tenni. Az az igazság, hogy feszített tempóban telt a konferencia három napja, viszont rengeteget tanultunk ezalatt és a Temesvári Magyar Diákszervezet szervezői csapata számára elégtételt jelentett ez a munka. Az előző rendezvényekhez képest idén kevesebben jelentkeztek előadással a konferenciára, de a bíráló bizottságok véleménye szerint magas színvonalú előadásokkal készültek a diákok. Idén nem volt temesvári részt­vevője a konferenciának, viszont Maros­vásárhelyről, Kolozsvárról, az Óbudai Egyetemről és az Újvidéki Egyetemről is érkeztek dolgozatok. A rendezvény­soro­zat fő szervezőjeként számomra a legnagyobb kihívást a feladatok pontos leosztása jelentette, egyértelművé vált számomra, hogy túl sok feladat felvállalása elengedhetetlenül a munka haté­konyságának terhére lesz, felesleges stresszt idéz elő.
Érdeklődésünkre válaszként Gergelyfi Beáta elmondta, hogy az utóbbi években, különféle okok miatt, csökkent a Temesváron tanuló magyar egyetemisták száma, a Temesvári Ma­gyar Diákszervezetben is nagyjából húsz személyből áll az az aktív csoport, amely felvállalja a hagyományos rendezvények megszervezését, részt vesznek a szer­ve­zet működésében, viszont az idén feb­ruárban megszervezett TMD-napok ren­dezvényein legalább másfélszáz magyar diák vett részt, ami feltétlenül bizakodásra ad okot.
Makkai Zoltán