Az advent szó jelentése „eljö­ve­tel”. A latin „adventus Domini” kifejezésből származik, ami annyit tesz: „az Úr eljövetele”. A karácsonyt megelőző várakozás az eljövetelben éri el jutalmát. Régebben egyes vidékeken „kisböjtnek” nevezték ezt az időszakot.
Advent első vasárnapján a Szentmise elején ft. Bene Tamás helyi plébanos meggyújtotta az első adventi gyertyát és a reményre buzdított, Krisztus második eljövetelének várakozására intette a híveket, mond­ván hogy ettől a keresztény, hívő embernek nem kell félnie.
A karácsonyi időszakban az emberek készülődnek, díszítik a házakat, ami mesésebbé varázsolja a hét­- köznapokat, sütik a mézeskalácsot, de azért a lelkiekről sem kell meg­feledkezniük, hiszen ez a várakozás lelki felfrissülést és nyugalmat is jelent, ha igazán át tudjuk élni. Ez az az időszak amikor jobbak lehetnénk, elgondolkodhatnánk azon, hogy az élet olyan érzékeny mint a gyertya­láng, egy pillanat alatt kialudhat, ezért félre kellene tenni a rosszindulatot, ami kísért és együtt kellene éreznünk másokkal.
Juhász Gyula, Karácsony felé című verséből szeretnék idézni, amivel minden kedves Olvasónak Istentől megáldott adventi időszakot kívánok: „…És valahol csak kétkedő beszédet / Hallok, szomorún nézek, / A kis Jézuska itt van a közelben, / Le­gyünk hát jobbak, s higgyünk ren­dületlen, / S ne csak így de­- cemberben.”
Tóth Szilvia
képes beszámolója