Mennyei mérlegen mérettünk. / Szilágyi Domokos: Pogány zsoltár/

Pünkösd a lélek ünnepe. A szentháromság tagjai közül talán legkevésbé hozzá imádkozunk, pedig Ádám teremtése óta velünk van, lelkiismeretként bennünk él, akár hiszünk benne, akár nem, és hét ajándéka, a bölcsesség, az értelem, a tanács, a tudomány, a lelki erősség, a jámborság, az istenfélelem, tesz minket emberré, és gyümölcsei, a szeretet, az öröm, a béke, a türelem, a barátságosság, a jóság, a hűség, a szelídség, az önuralom pedig boldoggá.
Ezen gondolkodom, míg a hajnali sötétségben ömlik az eső, veri a busz szélvédőjét, közeledünk a csíksomlyói kegytemplomhoz. Az úton kettes sorban haladnak a keresztalják. Leszállunk, vigasztalanul esik. Körülnézünk, senki sem szomorú vagy mérges, a gyermekek, a botjukra támaszkodó öregek, fiatalok, idősek esőköpenybe burkolóznak, kinyitják az esernyőket, és csendben, rendben beállnak a sorba. A leghosszabb sor a kegytemplom ajtaja elé kanyarodik, a kisebbek a gyóntatósátrakhoz visznek. Zuhog az eső. Bejutunk a templomba, ahol a világon ismert, legnagyobb, 227 centiméter magas kegyszobor áll.
A Csíksomylói Szűzanya szobra, amely a 1661-es török-tatárdúlás idején felgyújtott templomban épen maradt, s azóta is hozzájövünk, kérni és hálát adni, dicsőíteni és engesztelni. ”Édesanyánk hozzád jöttünk”…hangzik fel az ének. Az idei búcsú tiszteletére megjelent a Csíksomlyói kalauz átdolgozott kiadása. Az eredetit éppen száz évvel ezelőtt A csudákkal ékes Somlyói Mária kegyhelyét látogató zarándokok lelki épülésére összeállította Réthy Apollinár Ferenc-rendi pap, aki minden intését „édes jó zarándoktestvérem” megszólítással kezdi. ”Ma mintha a Szent Szűz nem vigyázna reánk: hitünkben meginogtunk, erkölcseinkben meglazultunk.” Mintha rólunk szólna, pedig 1924-ben hangzottak el ezek a szavak, alig négy évvel a trianoni békediktátum után. Akkor még nem gondolta senki, hogy 34 évvel később 1949-ben az utolsó körmenet indul a nyeregbe, s Erdély püspökét, Márton Áront letartóztatják, börtönbe viszik, s a körmenetet betiltják. Csak a kommunista diktatúra bukását követően, éppen 34 éve indul újra a búcsújárás. 2019-ben először idelátogat a pápa, és aranyrózsát ajándékoz a Csíksomlyói Szűzanyának.
Esik. A néphagyomány szerint minden szombaton esik az eső, hogy a Szűzanya kimossa Jézuskája ingét, aztán majd a nap is kisüt, hogy megszárítsa az ingecskét. Sorba állunk, indulunk a Kis- és Nagysomlyó-hegyek közötti nyeregbe, itt 1993 óta áll a Hármashegy-oltár, ahol délben szabadtéri szentmise kezdődik. Nemzeti zarándok hely ez, ahova százezrek jönnek, sorban, fegyelmezetten, a sáros úton kavicsot keres a zarándokok talpa. Amikor felérünk, örömmel látom, hogy amint Makovecz Imre fia s Melocco Miklós szobrászművész szóvá tette, az öt évvel ezelőtti pápalátogatás kedvéért épített fehér műanyag védőernyőt lebontották, helyreállt a rend. Megtelik a nyereg, felsorakoztak a keresztalják, ahogy 500 éve mindig, s ahogy 34 éve szokás, a más tájakról érkezett magyarok százezrei is.
Ragyog fölöttünk a nap, a Napba öltözött Asszony karján ül a gyermek, a világ világossága.
„Abban az országban laktok majd, amelyet atyáitoknak adtam, s az én népem lesztek, én meg a ti Istenetek leszek” hangzik fel Ezekiel proféta szava, s a hangszórók visszhangozzák. Megáll az idő, a szívünkben békesség és szeretet. „Újuljatok meg, lélekben és érzéseitekben!” Pál apostol biztatására figyelünk. Felföldi László, a pécsi püspök, ( aki jelmondatául ezt választotta Megismertük a szeretetet!) ünnepi szentbeszédében a helytállásról, a hűségről, az összetartozásról szól, a bukovinai székelyek sorsát idézi, az apák és fiak felelősségét, a tékozló fiak megtérésének esélyét. A Szűzanya engedelmessége, tisztasága, alázatos hite legyen minden keresztény példaképe. Megáll az idő, az örökkévalóság pillanatait éljük a szentáldozásban, majd felhangzik a pápai himnusz. Mindenki a Csíksomlyón járt eleddig első és egyetlen pápáért, Ferenc pápáért imádkozik. „Áldd meg, Isten ,a magyart…” nemzeti imádságunk hangzik fel, majd azért könyörgünk, hogy „Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk”.
Összetartozunk, békét és békességet akarunk, érezzük, hogy megújulunk, mert ”aki újjá nem születik vízből és Szentlélekből, nem mehet be az Isten országába.”
Fodor Ákos sorai járnak eszemben: „Az ég a földig/ ér — Így mi földiek:/mind az égig érünk”.
Elindulunk lefelé, sorban, rendben. „Mennyei mérlegen mérettünk. / Mária könyörögj érettünk”.

Mészáros Ildikó