Nekünk magyaroknak el kell mondanunk, hogy itt vagyunk, másként nem tehetünk, és élni akarunk, élni azokkal a jogokkal, amely a többséget megilleti, s azokkal is, amelyek szükségesek ahhoz, hogy önazonosságunkat, anyanyelvünket megőrizzük.

A demokratikus választások – láttuk – egy világot tudnak megváltoztatni. Ahol nincs zsarnokság, ott a nép hangja a választásokon, választásokkal éri el a politikusokat. Nekünk, romániai magyaroknak valahányszor lehetőségünk van el kell mondanunk, hogy itt vagyunk, másként nem tehetünk, és élni akarunk, élni azokkal a jogokkal, amely a többséget megilleti, s ha lehet, azokkal is, amelyek szükségesek ahhoz, hogy önazonosságunkat, anyanyelvünket megőrizzük.
A romániai magyarság nem néma és nem kuka. Érezte mindig a választások felelősségét, az elmúlt 34 évben soha nem dőlt hátra. Nem dőlt hátra a júniusi EP-választáson, sem a helyhatósági választáson. Amikor sokan attól tartottak, sokan azzal riogattak, néhányan azt remélték, hogy a romániai magyar választók otthon maradnak, kiváló eredményt ért el az RMDSZ. A magyarok bíztak az összefogás erejében, és hallatták a hangjukat. Az elmúlt évtized legjobb eredményét érte el, ki is? Nemcsak az RMDSZ, hanem a magyar közösség is! Ezt az eredményt kell megismételni az államelnöki és parlamenti választásokon is!
A kiábrándultak, a lemondók azt firtatják, mi haszna van a választásoknak? A magyar képviselet célja nem lehet más, mint a közösség védelme és építése. Erre pedig felhatalmazást és lehetőséget a közösség választáson kinyilvánított megbízatása, szolidaritása adhat. Nehéz idők jönnek, veszélyekkel tele. De mikor nem voltak nehéz, zord idők Erdélyben? Választani kell, mint annyiszor a történelem folyamán a megmaradás és a pusztulás között. A jó döntéseket pedig nem másnak, hanem nekünk kell meghozni, a rossz terveket nekünk kell megakadályozni. Más ezt nem fogja megtenni. Ahogyan soha nem tette meg. Sőt, gyakran úgy határozott, hogy jobb lenne, ha anyanyelvünk eltűnne, ha mi, magyarok is elvándorolnánk Nyugatra vagy vissza Ázsiába. Ma is vannak, akik ezt szeretnék!
Hogy ne ők jussanak a hatalmi eszközökhöz, a legjobb eszköz ehhez a kormányzás. És minden magyar szavazat közelebb visz a kormányzáshoz.
Amikor ezeket a sorokat írom, a magyar nyelv napja van. Olvasom, hogy milyen módszerekkel fenekednek az anyanyelv használat ellen – úgymond az állam nyelvének védelmében – ott, Szlovákiában és Kárpátalján, ahol a magyar közösségnek nincs parlamenti képviselete. Megjósolható, hogy nálunk, Romániában is mozgolódni kezdenének a „nyelvvédők”, ha érdekképviseletünk meggyengülne. Ne hagyjuk!
Előttünk tornyosul egy másik veszély is, amit csak erős képviselettel, kormányon vagy kormányközelben lehet elhárítani: a közigazgatási reform. Amelyet azzal indokolnak, hogy csökkenteni kell az adminisztrációs kiadásokat, Traian Băsescu másfél évtizeddel ezelőtti tervét leporolták és benyújtották a parlamentbe. De Băsescu tervéhez képest, az új törvényjavaslat már nem utal egy esetleges székely régióra Brassó központtal, hanem a jelenlegi fejlesztési régiók szerint szerveznék meg a nyolc megyés felosztást. Mondják, hogy ezzel rengeteget lehetne megspórolni a kiadásokból. Igaz, de egy demokratikus országban az államnak kellene figyelnie polgárai jólétére, még ha az több pénzbe kerülne is! A közigazgatási reformnak pedig előreláthatóan katasztrofális következményei lehetnek közösségünkre: magyar intézmények fognak megszűnni, korlátozzák a nyelvhasználatot, az ügyintézés nehezebb, drágább lesz. A magyar közösség Bukarestnek, esetleg „csak” Gyulafehérvárnak lesz kiszolgáltatva. Tiltakozni kell ez ellen úgy, hogy erőt mutatunk a választásokon!
Az is világossá vált, hogy csak nekünk fontos a multikulturális Erdély építése, magyar településeink fejlesztése. A többségiek még bevallatlanul is szeretnék a szegénységbe taszítani a magyarok lakta településeket. Eredményt itt akkor értünk el, amikor politikai képviseletünk kicsikarta a támogatásokat. Eredményt itt akkor érünk el, ha lesz erős képviseletünk a törvényhozásban, s ha a választási matematika úgy alakul, hogy lesznek minisztereink, államtitkáraink a kormányban.
A választási matematikát pedig mi is alakítjuk.
Úgy, hogy nem dőlünk be annak, hogy alacsony lesz a részvétel, ezért nem számít az én szavazatom. Számít minden egyes szavazat! A szavazatokkal bizonyítjuk, hogy ez a mi országunk is, ahol nem dönthetnek nálunk nélkül a jövőnkről. Ha bizonyítjuk, hogy november 24-én és december 1-jén a magyarokkal számolni kell.
Kortesbeszédnek hangzik az RMDSZ felhívása, ám végiggondolva helyzetünket, sorakoztatva aspirációinkat józan, megfontolandó üzenetként hat: „A választásokon döntsünk józan ésszel, hogy a józan ész győzedelmeskedjen Bukarestben is. November 24-én szavazzunk Kelemen Hunorra. Hogy a magyaroknak legyen hangja. December 1-jén szavazzunk az RMDSZ-re. Hogy a magyaroknak legyen ereje.”
Így legyen!